Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1896 (39. évfolyam, 1-52. szám)

1896-03-15 / 11. szám

s együtt emlegették a nagy és szomorú napokat Ott voltak még, kikkel gyakrabban érintkezett, Josipovich Antal turopolyai gróf (a mai miniszter atyja), ki a neki felajánlott kegyelmet visszautasítá, gróf Nicky Kristóf, Csiky Sándor, a későbbi képviselő stb. Kufsteinban két évet csakugyan vasban töltött el a többi várfoglyokkal együtt, kik között mintegy 17 papi jellegű egyén volt valláskülönbség nélkül. Két évi szigorúság után fogságuk enyhült, a mennyiben a vas levétetett róluk, egymással szabadabban érintkezhettek, egymást látogathatták s a turopolyai gróf gyakran meghivta fogolytársait vacsorára, a mikor úgy szólva ellenőrzetlenül társaloghattak. Végre 1856. július havában amnestiát nyert. De míg fogságban volt, egyházába Kilitibe Gángol János rendeltetett be (még akkor rendeltek) lelkészül. Neje, a ki fogsága alatt mindent követ megmozdított megszabadítása érdekében, ez éveket Látrányban, születése helyén töltötte, idejött hát a megszabadult fogoly 1856. július hó utolján, s még ezután 3

/4

évig rendőri felügyelet alatt állott, önálló lelkészségre nem volt szabad alkalmazni, végre 1857. november 1-én megengedtetett neki, hogy a kicsiny, de jó népű Mágocs mint rendes lelkész elfogadhatá. Alig egy félév elteltével a kőröshegyi lelkész Kállay Lajos esperes halála után a kőröshegyi gyülekezet hívta meg papjául s e meghívás folytán 1859. ápr. 26. Kőröshegyre jött s haláláig itt működött. Hogy miként? Alig lehet egy rövid életrajzba jellemezni. Idejövetelekor meglehetős zilált állapotokat talált. Az egyház javai nem kellő gondossággal kezeltettek, nem kellőleg hasznosíttattak. s ő vaskézzel, de lelkipásztori bölcseséggel fogott az egyház ügyei rendezéséhez. Az egyház adósságait pár év alatt letörleszteté, 1862-ben új papi lak építéséhez kezdtek. Már tető alatt állott az épület, midőn ugyanez év aug. 26-án egy öt éves gyermek gondatlansága az új paplakot, templomot, tornyot, harangokat, orgonát, tanítói lakot, iskolát, szóval az öszszes egyházi épületeket elhamvasztá. azonkívül még mintegy 43 lakosnak összes épületei (nagy részben reformátusoké) semmisültek meg. Maga a pásztor egyik hívének házába vonult meg családjával együtt. Neki is elégett mindene úgy, hogy élelme is alig maradt. Kétségbeesve a jövő felett, a nép már arról gondolkozott, hogy elhagyja ősi faluját, új helyet keres, de a buzgó pap, a páratlan lelki vezér ekkor mutatta ki igazán a szenvedések tüzében megacélosodott jellemét. Buzdított, lelkesített, küzdött, szóval és példával, hogy népét, gyülekezetét újra talpra állítsa. Felkereste leveleivel, gyakran személyesen is megyéje intéző férfiait, felhívta az elárvult népre figyelmüket, közöttük pénzt, adományokat gyűjtött, hiveit pedig kitartásra és különösen munkára lelkesíté. Mentek aratni az uradalmakba s maga a lelkész mindenütt ott volt velük, hogy csüggetegségüket leküzdje. A nép, látván lelkésze páratlan buzgóságát, kész szívvel engedte, hogy adja vállaikra a terheket, csakhogy egyházuk újra életre keljen és példátlan önmegadózással (pénzben és munkában) annyira vitték, hogy a következő évben templom és paplak fennállott, harangok szereztettek, új iskola és tanítólak vétetett; orgonát is újra szereztek (1877-ben). Az így restaurált egyházban élvezhette volna hát végre a kiváló férfiú az annyira megszolgált és megérdemelt nyugalmat. De családi és személyes csapások ezt sem engedték. 1876. évben hályog borulva szemeire (a kufsteini napok szerzeménye), Pesten operációnak vettette alá magát, de nem volt segedelem, szemei fénye kialudott. 1877-ben kénytelen volt a neki oly sokat köszönhető egyház vezetésétől visszalépni, s 19 évig kénytelen volt tétlenségben élni a tevékenységhez szokott lélek. Két év előtt még az egyházi és politikai kérdések legkisebb részletei iránt is melegen érdeklődött, de ekkor féloldali szívhűdés érte, s a karosszéket agygyal kellett felcserélnie s ezóta mindig nagyobb súlylyal nehezült rá az élet s óhajtotta a halált, mely végre az élet nyomoraitól megváltotta. Családi csapások is egymást érték életében. Még rövid kilitii papsága alatt elhunyt egy kis fia, egyik leánya mint. férjes nő (Szeremley Józsefné) 38 éves korában Budapesten elhunyt 1888-ban, ennek férje 1893-ban szintén, s egyetlen fiuk Lajos (a budapesti gimn. növendéke) azóta a nagyszülék védő szárnyai alatt van. Másik leányukat, a testileg hibás, de szép lelkű Mariskát alólirott temette el 1894-ben s ez időtől fogva az egy unoka képezi a családot. Csoda, hogy ennyi s ily nagy csapás lelkileg is meg nem törték a családfőt s hogy elméjének épsége utolsó percéig megmaradt. Egyházmegyéje hamar felismerte a kiváló tehétséget s előbb pénztárnokká, majd tanácsbiróvá, utóbb esperessé választotta. Kerülete is méltányolta érdemeit s mielőtt esperesi tisztéről lemondott, tanácsbirái sorába emelte, mely utóbbi hivatalát — minden egyébről lemondva — utolsó percig megtartotta. Temetése impozáns részvéttel ment végbe. Az óriási hózivatarok azon félelmet keltették bennünk, hogy senki sem lesz képes eljönni, s egyedül híveinek szeretete fogja kisérni sírjába, de kellemesen csalódtunk. Mert a mostoha időjárás dacára eljöttek Puskás János látrányi, Vasváry Sándor csepeli, Katona Ferenc szóládi, Szalai László öszödi, Turv Károly kapolyi lelkészek, Kovács Géza bálványost, Ádám Imre endrédi segédlelkészek (esperesünket gyengélkedése s közlekedési akadályok tartották távol), jelenvoltak a balatonvidéki kör tanítói teljes számmal. A gyászudvaron a tanító urak szép éneke után Kálmán Gyula ságvári lelkész, egyházkerületi aljegyző tartott szónoki jó hírének s az elhunyt kiválóságának megfelelő tartalmas, szép beszédet, festvén kitűnő jellemzéssel az igaz lelkipásztort. A tanítói kar éneklése mellett kisértük ki nagy halottunkat sírjához, a hol alólirott szólott. Ő már nyugszik békén, csendesen, szerető neje, ki hűségesen gondozta nyomorúsága napjaiban, magára maradt unokájával, mint a »szedett szőlő*. — De nagy megnyugvására szolgálhat, hogy a szenvedés napjait oly férjjel oszthatá meg, ki az öröm napjaiban kárpótolá szenvedéseit. Legyen áldott az érdemes pásztor emléke! Kőröshegy. Pátkcty János, h. lelkész. IRODALOM. ** Új-testámentomok konfirmáció alkalmára. Van szerencsém a tisztelt lelkész urakat arról értesíteni, hogy a 18 kros és 12 kros új-testamentumok konfirmándusok számára különös kedvezményekkel nálam kaphatók. Budapest, Rudolf-rakpart 7. sz. Moody András, skót lelkész, a skót biblia-társulat képviselője. ** >A magyar nemzet története* szerkesztette d,r. Szalati József, átdolgozza dr. Baráti Lajos. A nagy, 4-rétű munka jelen 33-ik füzetében, folytatólag a Jagellók kora van leírva a Verbőczi István vezetése melletti rákosi országgyűléstől II. Lajos király alatt egészen Szapolyai elpártolásáig és a hatvani országgyűlés előzményeig. A füzetet gyönyörű külön kép nyitja meg: Zách Feliczián, Madarász Viktor festménye. Ezt követik a szövegbe nyo-