Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1896 (39. évfolyam, 1-52. szám)

1896-03-15 / 11. szám

iránt kiválóbban érdeklődő tagoknak is kedves olvasmánya leend, sőt — a mire én nagy súlyt helyezek — általa fogja bebizonyítani a magyar protestantismus azt a nagy és jótékony hatást, melyet prédikátorai az irodalom nyelvére, stylusára, a nemzeti érzület ápolására, általán a magyar társadalom lelkiismeretére gyakoroltak. Hiszen a prot. szónoki stylus, melynek prototypja a Károli bibliája, észrevehető nyomokat hagyott, nemc.-ak a nép és középosztálybeli emberek nyelvén, hanem irodalmunk egyéb ágában is. És voltak idők, mikor pl. egy Alvinczy vagy az ú. n. diétái prédikátorok az egész nemzet lelkiismeretéhez szólottak fényes szónoklataikkal. Ha Szép Lajosnak követői lesznek, egyenként mind tárgyalás alá kerülnek multunk nagy prédikátorai. Tóth Mihály, debreceni volt hittanár, már elvezette a magyar prot. egyházszónoklat történelmét a XVII. század végéig, sőt — mint tudomásomra jutott — írói hagyatékában kéziratban egész e jelenkorig megvan prédikáció-irodalmunk története. E műnek úgy megjelent első kötetét, mint kéziratban lévő Il-ik kötetét sikerrel használhatja fel mindaz, a ki a magyar prot. egyházi szónoklat történetével foglalkozik. Sőt Tóth Mihály egész művének kiegészített és korszerűen átdolgozott kiadása is méltó tárgya lehetne sok nemes törekvésnek és a protestáns egyház vagy talán a Prot. írod. Társaság érdeklődésének. A millenniumra lázas izgatottsággal és sietséggel gyűjt össze mindent Magyarország. Meg lesz írva a prot. iskolák története, jórészben összekeresve az egyházhistóriai adatok. A prot. egyházszónoklattal ezt tenni az idő rövidsége már nem engedi, de hogy a közel jövőben annak is lesznek buvárlói, azt Szép Lajos felbuzdulása mutatja. Szép Lajos a legnehezebb feladattal kiván megbirkózni, mikor a jelen századi prédikátorokról készít irodalomtörténeti dolgozatot. Ez kritikus mű s az idő közelsége és a részben ma is szereplő személyek könnyen megvesztegethetik az író s hozzá még ifjú író ítéletét. Annyival nagyobb érdeklődéssel tekinthetünk dolgozata elé, melyet vajha minél szélesebb körültekintéssel, alaposabb tanulmánynyal és részletességgel készítene el! Közlött adatai még — főleg a prédikáció füzeteket illetőleg — távol állanak a teljességtől és a jó ügy érdekében mindenki okosan cselekszik, ha kérését meghallgatja. Én még bővebb és hosszasabb búvárkodásra ösztönzöm őt s ajánlom figyelmébe a következő, úgy látom föl nem használt kútforrásokat: Magyarország bibliographiája 1712—1860. Petrik Géza; Magyar Könyvészet 1876—1885. Kiszlingstein Sándor: különösen Ferenczi B. (Miskolc) és Kókai Lajos (Budapest) régebbi és újabbi könyvjegyzékei; végül a Nemzeti Múzeumban való kutatás s annak eredményei által tenné fel dolgozatára a koronát. Közlött adatai néhol tévesek, pl. Hetesy Viktor nem írt eredeti egyházi beszédeket, hanem két kötetet átdolgozott, kettőt fordított. Átdolgozott prédikációinak első kötete (1884) két kiadást ért. Ugyancsak két kiadást értek még — melyekről Szép Lajos nem emlékezik — Tompa Mihály egyházi beszédeinek első kötete (1859. és 1870.) Biki Károly prédikációi (1880. és 1896.) és Kiss Ádám szónoklatai. Toll-, vagy sajtóhibának veszem a Láczai S. Józsefet Láczai Ss(abó) József, Kalmárt Kolmár, Zombori Geröt Z. Gedö helyett. Hiányzanak az önálló kötetben eredeti műveket adott prédikátorok közül: 1. Kovács János 1888. 2. Harsányt Sándor 1882. 3. Gzike Dániel 1859. 4. Édes János 1844. 5. Munkácsy Sándor 1895. 6. Gsánky Benjámin 189(5. 7. Mihó Lajos 1851. Ha utána néz adatgyűjtő, fog találni még bizonyára nemcsak egyet. Helyesen tette volna, ha a prédikátori táraknak nemcsak szerkesztőit, hanem azoknak címeit is följegyezte volna, így nehéz rajtok eligazodni. Nem látom közöttük: 1. Alkalmi és halotti beszédek gyűjteménye 1799—1832. 2. Evangeliumi Lelkészi Tár 1879 —1888. Gzelder. A füzetekben megjelent egyes prédikációk szerzői közül legalább is a felét nem említi Szép Lajos. Zsinati, templomszentelési, beköszönő és egyéb alkalmi beszédek rendkívül nagy számmal jelentek meg e században. Beletekintettem Petrik említett müvébe s nagy hirtelen a következők ötlöttek szemembe, a kikről Szép Lajos nem tud: 1. Bacsó János 1841. 2. Báli Mihály 1843. 3. Benedek Lajos 1859. 4. Hegedűs László 1840. stb. A legújabbak közül, melyek még emlékezetemben vannak, nem látom följegyezve: 1. Terhes Barna, 1885. 2. Gulyás Lajos 1873. és 1894. 3. Bérész Mihály 1895.4. Czinke István 1891. 5. Dicsöfy József 1894. stb. E hiányokat nem hosszas keresés után, hanem rövid ideig tartó utánnézés mellett vettem észre. így hát okom van arra következtetni, hogy Szép Lajos adatai meg távol állanak a teljességtől és hogy még hosszabb és bővebb kutatásra van neki szüksége, a mit lelkesedésétől méltán várhatunk is. Addig pihentesse kéziratát, hogy annak idején majd műve annál értékesebb s az elismerés annál nagyobb legyen! Debrecen. S. Szabó József. KÖNYVISMERTETÉS. Krisztus minden mindenekben. Alkalmi és közönséges egyházi beszédek írta Mindszenti Imre debreceni ref. segédlelkész. 219. 1. 1895. Ára? A fiatalabb papi generáció mozgolódik. Hol itt, hol ott tűnik fel, vagy a szerény falusi káplánocsba homályából, vagy a nagyobb és fényesebb egyházak papjai oldalán egy-egy fiatal Timótheus s világ elé bocsátva egyházi dolgozatait. A régiek jobbára elhallgattak, talán azért, mert tapasztalták, hogy kiadott műveik csak a könyvárus polcok terheinek maradtak, vagy más egyéb, nem igen vigasztaló okokból; a fiatalabb generáció azonban mozog s köteteket állít össze a dolgozó asztalka fiókjából, a világ elé lép dolgozatával. Őket még nem némította el a közöny s az ambíció is működik a szivökben, azzal biztatgatva, hogy megtalálták azt a tárgyat, a melyről s azt a hangot, a melyen ma a kathedránál szólani kell. Ily hittel és meggyőződéssel látott napvilágot legközelebb is két kötet egyházi beszéd, az egyik Debrecenben Mindszenti Imre,