Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1896 (39. évfolyam, 1-52. szám)

1896-03-15 / 11. szám

jem, de két ellenvetésről mégis meg kell emlékeznem. Azt fogja talán valaki mondani, hogy ez mind szép dolog, de hisz az idealistának való, mert lehetnek egyes, otthon igaz vallásosan nevelt, buzgó fiatalok, a kiknél ez az evangelizálás beválik, de a nagy tömegeket ez úton-módon az evangéliumnak megnyerni s ez által javítani, emelni lehetetlen. Talán így első hallásra úgy nézhet ki a dolog, de nem úgy van s erre tényekkel felelhetek. Alig fél százada, hogy — jóformán egy időben — több ponton alakultak a positiv ker. hit alapján iíjúsági egyesületek, eleinte egyházközségek, hitfelekezetek keretében. 1855. évben Párisban összejöttek képviselőik s elhatározták, hogy miután a cél nem az egyes egyházak érdekét szolgálni, hanem az ifjúságot minél nagyobb számban gyűjteni a köré az evangelium köré, a melyhez az ember semmit hozzá ne tegyen, s abból semmit el sem is vegyen, tekintve a külföldön lévő sok fajta, de azért az ev. alapján álló felekezeteket; az összes egyesületek egy hitfelekezethez nem csatlakozó, evangeliumi szövetséget alkotnak. Ugyanakkor számba vették az egyesületeket; volt 322 egyesület 27,860 taggal; 1894. évben Londonban ötven éves fennállását ünnepelték meg az egyesületek az intézménynek; ekkor az egyesületek száma már 5109-re, a tagoké 456,142-re emelkedett; csak pár napja vettem az értesítést, hogy már ez időszerint közel jár az egyesületek száma a 6000-hez és így a tagok száma minden valószínűség szerint megüti a félmilliót. Ezek tények, melyekkel szemben nem lehet mondani, hogy az intézmény csak idealisták képzeletében élhet vagy hogy az evangelium köré csak egyes kiválólag buzgó lelkű ifjat lehet vonni s tömegeket nem; hozzátehetjük még, hogy az egyesületek leginkább Amerikában és Angliában terjedtek el (Amerikában 1439 egyesület van 245,000 taggal, Angliában 658 egyesület 87,464 taggal); azt pedig még bizonyára senki sem hallotta, hogy Amerika és Anglia a képzeletek, az impraktikus dolgok hazája; sőt ellenkezőleg a a gyakorlatiasság es a számító józanság földje; és aztán milliókra rúg az a vagyon, a melylyel az egyesületek ugyanott bírnak, mert hisz többnyire saját egyesületi házaikban, sok esetben palotáikban vannak elhelyezve. És honnan vették e vagyont? A szülék készséggel áldoztak, mert fiaik életének kívánatos fejlődésére áldásosnak ismerték fel ez egyesületeket; áldozott az érdeklődő nagyközönség; de áldoztak —- s ez a legjellemzőbb — nyereségre alakult vállalatok, s ezek közt különösen vasúti társulatok, mert egy lelkiismeretesebb hivatalnoki kar került ki az egyesületekből és annak következtében a vasutak által balesetek miatt kifizetni szokott kártérítési összeg felényire apadt le. Mint már említettem, az egyesületek szövetséget képeznek, mely mintegy aranyhálózat terjed szét az öt világrészen, hogy ezer és ezer ifjú lelkét hajtsa ahhoz, a ki maga is ifjú volt ós az ifjúságnak örök időkre eszményképéül szolgál. Ennek a szövetségnek, eltekintve az országos bizottságoktól, egy nemzetközi központi bizottsága székel Genfben, melynek ott lakó tagjai képezik a végrehajtó bizottságot és e mellett van egy 18 tagból álló tanácskozó testület, melyből mindenik egy-egy államot képvisel ós a melyben hazánk évek hosszú sora óta önálló képviselővel bír. A másik kifogás, hogy hát, ha mind ez így is áll, nálunk idegenszerű, melyet meghonosítani sem nem lehet, sem nem kívánatos. A mi az idegenszerűséget illeti, azt csak épen annyira lehet felhozni, mint az evangelium vagy a reformációra vonatkozólag, azok is kívülről jöttek be hozzánk; ha azok üdvösekké lettek és velük összeforrottunk, ez intézmény sem maradhat idegen, mert az evangéliumon alapul; ós ha a világ öt részén, az amerikaitól az arabig, meghonosodott ós üdvösen működik jóformán mindenütt, hová az evangelium elhatott: miért ne gyökerezhetnék meg nálunk, a kik a szép, nemes és igaz iránt nem. csekélyebb érzékkel vagyunk megáldva, mint a föld bármely más népe. Hogy nálunk hasznos, sőt áldásos lehet : ennek bővebb igazolása valóban csak akkor volna szükséges, ha volna vélemény, a mely ifjúságunkat oly kitűnőnek tartaná, hogy annak további javításán, emelésén, nemesbítésén fáradni felesleges. De ily elfogultság mégis az elmékben alig van, sőt meglehetősen általános és jogosult is a panasz, hogy a jó erkölcsök a köznépnél is igen meglazultak, az intelligens fiatalságnál pedig e mellett oly kevés a komolyság, az egyéni felelősség és a komoly kötelességek tekintetében gyakran oly frivolitás jelentkezik, mely méltó aggodalmakat támaszt fel a jövő tekintetében. S ha mind ehhez hozzáveszszük, hogy kevés állam van, mely oly nehézségekkel küzd, mint a magyar, nemcsak vallási vagy társadalmi, de egyenesen hazafi érdek és kötelesség minden alkalmas eszközt felhasználni arra, hogy a hazánk fiatalságában lévő testi és lelki erő minél inkább fokoztassék, nemesíttessék. Egyébiránt e kifogással szemben is tényekre hivatkozhatom. Nevezetesen, ha nem utalhatok is ez egyesületek nagyobb elterjedettségére hazánkban, annyit, hála Istennek, mégis mondhatok, hogy van már hazánkban is több és a mi különösen a mi pesti magyar »ref. ifjúsági egye-