Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1896 (39. évfolyam, 1-52. szám)

1896-03-01 / 9. szám

egész alázattal nem helyeselnem, hogy az anyakönyvvezetői hivatalt igénybe vevők a korcsmárosokat gazdagítják s a korcsmabérletet felemeltetik. Sajnos, hogy a papok veszteségére utolsó sorban gondoskodtak! Nem ismerik sok pap helyzetét. Különösen azét a vidéki falusi papét, a ki tudja azt, mit fenn oly kevesen tudnak, hogy ma a pénz épen kétszerte kevesebb értékű, mint volt 10—12 évvel előbb. Vagyis felényit ér ma a falusi papok fizetése, mint ért előbb. Nem pártoláshiány okából, nem részvétlenségből, hanem az általam említett ok miatt bukott meg az »Őrálló* s van oly kevés előfizetője a >Prolestáns Egyházi és Iskolai Lap«-nak is. 1896. február 18 —y—s. KÜLFÖLD. A svájci protestantismus köréből. Kálvin városában, Genfben, vagy húsz évvel ezelőtt még a theologusok és lelkészek között aránylag igen nagy számmal voltak a theopneustikus theologia hívei, ma már alig találkozik egy-kettő. Ugyancsak a Merle D'Aubigné és Gaussen által vált »l'oratoire* szabad theologiai fakultásból is eltűnt ez az irányzat az utolsó mohikánnak, Gramer professornak halálával. Azonban, ebből még nem szabad elhamarkodottan ítélni a most említett intézet tanárainak tbeologiája felől. Mert azok egyetlen-egynek kivételével mind positiv vagy jobban mondva hibliás theologusok. így pl. Borde professor. a kit nemrég választottak meg a nemzetközi ifjúsági egyesület bizottságának elnökévé, genialis szónok, buzgó keresztyén és teljesen kálvinista, habár nem theopneusta is. Berthoud tanár pedig éles elméjű gondolkodó, ünnepelt szónok és a jelenkor egyik legkitűnőbb hivő dogmatikusa. Egy harmadik tanár, Baumgarten, Delitzsch tanítványa, a mult évben a szakférfiak által megdicsért kitűnő héber grammatikát adott ki. Az államegyház theologiai intézete, mely hosszú ideig a rationalismusnak hódolt, a mely miatt az ifjak nem igen látogatták, most Martin Ernő és Frommel Gaston professorokban, oly tanárokkal dicsekszik, a kiknek híre nagy vonzerőt gyakorol a tanulókra. Ma sokkal nagyobb a tanulók száma, mint a megelőző 30 évben bármikor volt. Különösen Frommel, a kit Franciaországban választékos irályű és mély psvchologiai tanulmányai tették ismertté, irányozta magára a figyelmet dogmatikai előadásaival. E két theol. fakultásban évenként 100—120 ifjú Timotheus készül pályájára. Holott az egész Genf Cantonban 60.000 református lakik. A tárulok nagyobb része külföldi, különösen franciák és waldisták Igen figyelemreméltó a genfi államegyházban a vallásos élet föllendülése. Míg régebben a liberálisok többségben voltak a consistoriumban és a theol. fakultásban igen sok kellemetlenséget okoztak a hivő biblikus lelkészeknek. De ma már űgv virágzik a belmisszió, mint soha azelőtt. A buzgó evangelizációnak már is megvan az eredménye. Sok száz addig közönyös, vagy hitetlen ember kijelenté, hogy megtalálta a hitet. Áldott munkásságot fejt ki a »kék 141* kereszt*, vagyis a mértékletességi egyesület"is. És Genfben igen népszerű és nagyjelentőségű és horderejű ez a társadalmi mozgalom. Igen eredményes az »evangelisation populaire* munkája, mely egyesületnek élén Thomas Frank lelkész áll. Az egyesület házában vasárnaponként 1200—• 1400 hallgató gyűl össze szószéke körül mindenféle társadalmi osztályból, köztük sok katholikus. A prédikációk mindig délután 4 órakor tartatnak ott. A délelőtti összegyülekezéseket egy laikus vezeti, a ki az úrvacsorát is rendesen kiszolgáltatja. Minden évben karácsony estén nagy ünnepélyt rendez ez az egyesület, mely alkalmakkor oly nagy sokaság jön össze, hogy Genf legnagyobb terme alig képes befogadni őket. Pedig 2500 ember fér el benne. Három egymásután következő estve tartják ezt az ünnepélyt, hogy minél többen vehessenek benne részt. Ezen egyesület ügyeit egy lelkészekből és gazdag, kegyes emberekből álló bizottság intézi. Olyan egyének ez utóbbiak, a kik az élet gondjaitól mentek és eddigi foglalkozásukkal felhagytak, hogy teljesen az evangelium ügyét szolgálhassák! Ezek közül különösen ki kell emelnünk Favre Ernőt, a ki természettudományi munkáival hírnevet szerzett magának, egy Ősrégi genfi családnak sarja. Családja Kálvinnal harcban állott, de az utód nem örökölte az ősök világias hajlamait. Megemlítendők még Szt Georges gróf, De Meuron mérnök és a hajdani bankár Lenoir Gyula stb. Kálvin örömmel láthatná, hogy ezek a férfiak mily hívek a reformáció szelleméhez! De épen itt az ellenség is munkál, még pedig hatalmasabban, mint másutt, mivel az evangelium oly diadalmasan halad előre Genf lakosaira különösen a francia pápisták szakadatlan bevándorlása és a francia boulevard irodalom hat károsan. Valóságos csodaszámba megy, hogy ez a negyedfél század óta minden oldalról katholikus franciáktól környezett nép nemcsak protestáns maradt, hanem jótékonyságát, élő hitét, tudományát, intelligenciáját tekintve csaknem páratlanul áll a világon. Isten védje, óvja tovább is a * Kálvinista Rómát* és valósítsa meg mindinkább a régi genfiek eme jelmondatát: »Post tenebras lux«. Ref. Kirch. a—s. IRODALOM. ** »Krisztus az én életem« cimű egyházi beszédeim t, előfizetőit s az egyházi irodalom iránt érdeklődő magyar protestáns közönséget ezennel tisztelettel értesítem, hogy beszédeim második kötete, mely szt. háromság vasárnapjától adventig terjedő időszakra vonatkozó prédikációkat, reformáció-ünnepi, hálaadó, koronázási, millenniumi, konfirmációi stb. beszédeket tartalmaz, sajtó alatt van, s legkésőbb május hó elején, ha Isten is úgy akarja, egy kötetben t. megrendelőim kezeihez jutand. Szolgáljon ez egyszersmind feleletül mindazoknak, kik beszédeim sorsára vonatkozólag hozzám kérdést intéztek. — A kik még az első kötet árával hátralékban vannak, azokat újra sürgetve kérem, hogy kötelezettségüknek eleget tenni