Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1896 (39. évfolyam, 1-52. szám)

1896-02-23 / 8. szám

lord Shaftesbury személyesen akart Firenzébe menni. A közben azonban a toszkánai nagyherceg, engedve a minden oldalról jövő nyomásnak, szabadon bocsátotta a rabságban sínlő Madiai párt. Komikus utójátéka volt ennek a drámának, hogy Barnum, a hires amerikai ritkaság-mutogató, a Madiaiékat meg akarta szerezni, hogy pénzért mutogassa, és ez ügyben ő is lordunkhoz fordult. A gróf később személyesen is megismerte a házaspárt Genfben, kik még sem szerződtek a Barnum ritkaság-muzeumába. Különösnek tetszhetik azonban, hogy míg Angolország oly élénken foglalkozik a Madiaiak ügyével, addig odahaza olyan törvények létezhettek, hogy magánházaknál büntetés terhe alatt nem szabad isteni tiszteletet tartani, ha a családtagokon kívül 20 személynél több van jelen; s így történhetett, hogy többször meg is büntették az isteni tisztelet rendezőit. Lordunk előtt egészen'érthetotlen volt az, hogy az imádkozáshoz hatósági engedély kellett, s így kivitte a parlamentben, hogy ezt a képtelen törvényt hatályon kívül helyezték. A lord vallásosságára szép fényt vetnek napló-jegyzetei is. íme egy pár. 1874. Nagypéntek. >A mi ezen a napon történt, az annyira bámulatos, oly végtelenül fölülhaladja minden érzésünket, gondolatunkat, olyan ellentétes a mi önző voltunkkal, hogy ha nem tudnók, hogy az Isten szeretet, tiszta, tökéletes szeretet, akkor nem is értenők ezt a nagy üdvtényt és nem hihetnők el. Csak akkor érthetünk meg mi gyenge, elhomályosult, megromlott lelkünkkel ilyesmit, ha Istenben találjuk a szeretet lényegét. Mi az orvosság az egyház bajai ellen? A régi, egyszerű gyógyszer az evangelium ; ezt kell hirdetni a népnek! nem azokról a gazdagokról és hatalmasokról beszélek, hanem a szegényekről és kicsinyekről, hisz ez is nép!« Ámbár a lord elöregedvén, a nyugalomra jól rászolgált, mégsem gondolt arra, hogy a munkát abbahagyja. Londonnak egyes részeiben laktak az úgynevezett »Costermonger*, kik mindenféle aprólékos kereskedést folytattak. Ezek persze a rossz lakásviszonyok, neveléshiány miatt elvadultak, ezért bizony a kereskedés az ő kezükben lopássá és csalássá fajult. A gróf úgy segített a dolgon, hogy evangelizálni kezdte, minek hatása nem is maradt el. Élete vége felé a lord majdnem egészen magára maradt; gyermekei közül a legtöbb elhalt, ezeket követte a hű feleség is. Vigasztalást a munka adott neki. Öregkori barátja volt a híres szónok, Spurgeon és Holland György, a nagy belmisszionárius. Mily általánosan kedvelt egyéniség volt a lord, az leginkább kitűnt 80-dik születésnapján, 1881. április 28-án, mely nap valóságos nemzeti ünneppé lett. Ezrek és ezrek gyűltek a londoni tanácsházba, a Guildhallba, hogy az agg főurat, a jó lordot üdvözöljék. Utolsó nagy napja 1883-ban volt, a novemberi Luther ünnepen, hol még lelkes szavakban beszélt a reformáció áldásairól. Utolsó napjai nyugodtak voltak, egy barátjának ezt mondta bucsuzóul: >Isten kezében vagyok*. 1885. október elsején halt meg. Temetése egyszerű volt, mert a lord nem szerette a pompát, hanem ott állottak a szegények ezrei, beláthatatlan hosszú sorban; a legszegényebbnek karján is gyászfátyol. Egy rongyos ruháju ember, de a kinek karján szintén gyászszalag volt, így szólt: »Meghalt a mi grófunk, Isten látja, hogy ő szeretett minket, de mi is szerettük őt«. Azt a befolyást, melyet Shaftesbury hosszú munkás életében egyházi, politikai, különösen egyház-társadalmi téren gyakorolt, nem lehet eléggé méltányolni. Igaza volt Argyll "hercegnek, ki 1885-ben azt mondta: »A jelen század szociális reformjait első sorban nem a liberális pártnak lehet tulajdonítani, hanem egy ember befolyása, jelleme és kitartása eredményének, s ez az ember Shaftesbury gróf« . Az ilyen élet a halál után is beszél és lelkesít. Egész nemzedék áldja őt hazájában. Mi pedig tegyük magunkévá a Shaftesbury család jelmondatát, mely így hangzik: Love, serve; azaz szeress és szolgálj! Kovács Lajos. BELFÖLD. Az országos lelkészi gyámintézet ügyrendje. Az orsz. ev. ref. lelkészi özvegy-árvagyámintézetnek az egyetemes konvent által elfogadott alapszabálya és kezelési szabályzata alapján megállapított ügyrendje. (Vége.) V. Esperes. 21. §. Az alapszabály 8. és 26. §-ai értelmében a segélyezés végett beadott folyamodványokat, az egyházmegyei gyámintézeti ellenőrző bizottság közreműködésével felülbírálja, s még a kegyeleti év tartama alatt felterjeszti az orsz. gyámintézeti végrehajtó bizottsághoz. Felterjesztésében az alapszabály 14. §-ára való tekintettel indokolni tartozik, hogy a segély utalványozható-e vagy megtagadandó (kezelési szabály 5. p.). 22. §. Minden év január havában kimutatást terjeszt fel az orsz. gyámintézeti végrehajtó bizottsághoz a segélyezendők számáról és azon évben esedékes segélyösszegekről, a végrehajtó bizottság által e célra nyomtatandó »Segélyezendők jegyzéke« című íven. 23. §. A kiutalványozott összegeket az alapszabály 9. §-a értelmében kiállított nyugták ellenében kiosztja a segélyezettek között (kezelési szab. 7. p.). 24. §. A segélyezettek nyugtáit minden év végén az orsz. gyámintézeti végrehajtó bizottsághoz felterjeszti (kezelési szab. 7. p.) a végrehajtó bizottság által készítendő »Kifizetési Napló« kíséretében, melyen feltüntetendő az özvegy vagy árva neve, a segély kifizetésének ideje és a segély összege. 25. §. Az orsz. gyámintézeti végrehajtó bizottság által nyomtatandó »Kimutatás* című táblázatba minden év február havában bejegyzi a gyámintézeti tagokat, azoknak fizetését, s a fizetés után folyó évről esedékes belépési járulék és tagsági díj összegét. Az ily módon betöltött »kimutatás «-t az év március havában megerősítés vagy helyesbítés végett beküldi az orsz. gyámintézeti végrehajtó bizottsághoz (kezelési szab. 3. p.). 26. §. Az orsz. gyámintézeti végrehajtó bizottság által visszaküldött és jóváhagyott »kimutatás«-t, mint kötelező erejűt, behajtás végett haladéktalanul átteszi az egyházmegye megbízott gyámintézeti pénzkezelőjéhez (kezelési szab. 3. p.). 27. §. Az orsz. gyámintézeti végrehajtó bizottságot értesíti, hogy a gyámintézeti járulék beszedésével ki bízatott meg. VI. Gyámintézeti pénzkezelő. 28. §. A gyámintézeti pénzkezelőt az egyházmegyei közgyűlés választja (kezelési szab. 3. p.). 29. §. A kezelési szab. 3. pontja alapján a gyámintézet javára befolyó járulékokat kezeli.