Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1896 (39. évfolyam, 1-52. szám)

1896-02-23 / 8. szám

Az angoloktól fogott tüzet a Németországiján kifejlődött hasonirányú mozgalom, az úgynevezett keresztyén socialismus, a mely két irányra szakad; egyik a katholikus, másik a protestáns. A hatvanas évek elején dr. Döllinger maga ajánlotta, hogy az egyház kisórje figyelemmel a socialista mozgalmakat és tegye meg ellenük azt, a mi hatalmában áll. így szaporodtak el a kath. legényegyletek, a melyek közül az elsőket Kolping már jóval régebben alkotá. Alakultak körök az iparos mesterek és iparos tanulók részére, a parasztok közt ós a városokban. Ketteler báró mainzi érsek, a német katholikus egyháznak e kimagasló alakja, szintén kezébe vette az ügyet, és számos emberbaráti intézményt alapított. Nézete az volt, hogy a munkás kérdéssel foglalkoznia kell, úgy is mint keresztyénnek, úgy is mint lelkésznek, mert Krisztus mint a világ megváltója, nem csupán az ember lelkét akarja megváltani, hanem testi sebeit is gyógyítani, földi életét is javítani kivánja. Mint püspöknek kötelessége e kérdéssel foglalkozni, mert az egyház azt tette feladatául, hogy legyen nyájas ós előzékeny a szegények iránt ós segítsen bajaikon. Ez a felfogás vezette őt oda, hogy mélyen belenyúlt a socialista mozgalmakba és elősegítette mindazt, a mi katholikus részről a sajtóban ós társadalomban ez irányban történt. A másik oldalon látjuk a protestánsoknak hasonló irányú törekvéseit, a melyek azonban csakis a hetvenes évek végén indulnak meg. Vezetőjük Todt Rudolf barnelhaumi pap ós Stöcker, a volt udvari prédikátor. Todt felfogása szerint a socialis probléma megoldása csak úgy remélhető, ha egyik kezünkben a közgazdasági tudományt, a másikban a socialis irodalmat tartjuk s az ellentéteket az újtestamentom világánál egyenlítjük ki. A mai iparos szervezetet keresztyéntelennek tartja, a mely gyökeres változtatásra szorul. Ellensége az úgynevezett manchesterizmusnak, a mely a dolgok fejlődését magára hagyja ós épen azért a leghatalmasabbak ós legkíméletlenebbek uralmához vezet. Ebből tehát látjuk, hogy Todt nagyon is rokonszenvez a socialisták törekvéseivel. Ezeket a törekvéseket főleg két oldalról támadták meg. Egyik oldalon azok az egyházi férfiak vannak, a kik semmi módon sem akarják figyelembe venni az idők jeleit; nem hajlandók magukra vállalni azokat a feladatokat, melyeket a jelen reájuk róna. Ezek természetesen türelmetlenek, sőt sokszor szenvedélyesek az új irány apostolaival szemben. A másik oldalon a hitüktől, befolyásuktól megfosztott ós épen ezért a barbarizmus állapotába sülyedt socialisták heveskednek, a kik már csak azért sem barátai a keresztyén socialistáknak, mert ezek törekvése az, hogy a jelen társadalmi rend fentartassók és a munkásosztály problémája ennek keretében nyerjen megoldást. A társadalmi reformnak a jelen társadalmi rend keretében való békés megoldása, a munkás kérdés ily módon való rendezése meggátolná a rombolást, kizárná a socialisták által annyira óhajtott társadalmi forradalmat. Ezért dolgoznak ellene a szocialisták minden erővel és mindazzal a fanatizmussal, melyet Lassale és társainak dogmái beléjük csepegtettek. Pedig hogy a keresztyén socialismus útján sok jót lehet elérni, sőt ki lehet egyenlíteni azokat az ellentéteket, melyek azzal fenyegetnek, hogy megrázkódtatják az egész világot, arra nézve legyen szabad egy angol folyóiratnak, a vHumanitariana-nak legutolsó számában Sir Walter Bezant által irott cikkből a következőket idézni: »Az egyház többé nem oly halott, mint 50 év előtt; rendkívül sok jót tesz, új életet szívott magába és szolgálatait eléggé megbecsülni nem is lehet. Megvizsgáltam egy londoni egyházközség működését. Ebben a községben, mely London keleti részében, tehát a legelvaclultabb városrészben fekszik, azt találtam, hogy száz meg száz laikus ember és nő önkénytesen, minden fizetés nélkül a legodaadóbb munkásságot fejti ki papja vezetése mellett a társadalmi bajok orvoslására. Meglátogatják a szegényeket, rendeznek számukra istentiszteleteket, alakítanak klubokat a fiuk, leányok és anyák számára. Igen olcsó áron adnak el ruhát a szegényeknek, olyanoknak, a kik különben soha ruhához nem jutnának; menhelyet (créche) tartanak fenn a csecsemők számára ós egy olyan intézetet, a hol a gyermekek iskola utáni idejüket eltölthetik. Vannak vasárnapi iskoláik, könyvtáraik ; rendeznek előadásokat ós felolvasásokat s London keleti részében a papok élete a meg nem szakadó tevékenységnek hosszú láncolatából áll. Az egyház e tevékenység erejénél fogva az utolsó 20 óv alatt bámulatosan fejlődött. Azelőtt alig gondolt valaki a szegénynyel, most, minden máskép van.« Gondoljuk el, hogyha a mai parochiák és plébániák, melyek socialis tekintetben ma még jóformán semmit se tesznek, a társadalmi élet ilyen eleven tényezőivó alakulnának át. Milyen változás, az emelkedésnek milyen, csaknem végtelen perspectivája nyilnók meg előttünk! Mennyi érdemet szerezhetne magának a pap, mennyi tekintélyt nyerne a lelkészi állás, mennyire megnövekednék az egyház erkölcsi súlya, minő új életre emelkednék a keresztyénség ezáltal az evangeliumi keresztyén socialismus által! Bernát István.