Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1896 (39. évfolyam, 1-52. szám)

1896-02-16 / 7. szám

met a királyné is átvett lordunk kezéből. 544,876 munkás foglalkozott ez időtájt szövőgyárakban, kik közül 368,769 nő és gyermek volt. Az itt rajzolt időbe esik a lordnak sokoldalú tevékenysége az elmebetegeit érdekében. Említettük már, hogy a lord nyilvános működését ezzel kezdte meg, de azóta is folyvást dolgozott, mert még nem voltak célszerű intézetek, néha oknélkül zárták be az embereket az őrültek házába. Áshley több javaslatot terjesztett be. miket el is fogadtak és aztán őt a felügyelő bizottság elnökévé választották. Mint ilyen azon volt, hogy gyakori látogatásai által a visszaéléseknek elejét vegye; és nem egyszer kellett tapasztalnia, hogy jóhirű orvosok is milyen könnyelműen mondják ki véleményüket a megfigyeltek elmebeli állapotáról. Egyszer a bizottság épen egy hölgy elmebeli állapotáról beszélt, mikor az egyik orvos a lord hátamögé került és azt súgta a fülébe, hogy az illető hölgyet okvetlenül bolondok házába kell csukatni, mert még a zsidók megtérítésére alakult missziót is segélyezi. »Igazán? mondá a lord, annak pedig én vagyok az elnöke.* Vallásos indokból származó filantrópia nem egyszer volt már agylágyulás szimptomája — a világ előtt. Szüntelen tevékenysége közben az a csapás érte, hogy egyik forrón szeretett, legszebb reményű fiát elragadta a halál. Mindvégig meleg érdeklődéssel kisérte az elzüllött gyermekek sorsát. Gyűlésekben élő szóval, s a sajtóban tollal agitált megmentésök érdekében, egyik cikkében ekként rajzolja a szerencsétleneknek a sorsát: »A ki London utcáin végig megy, naponként látja ennek a fajzatnak néhány tagját; ott állnak az utcán, kihívóan és piszkosan, mint a londoni verebek ; de sajnos, nem olyan kövéren! Foglalkozásuk, ha van, nagyon különböző. Westendben gyufát árulnak, másutt szemtelenül koldulnak, ismét másutt szemétben turkálnak. Whitechapelben és Spitalfieldben csak úgy hemzsegnek, de még több van más városrészekben. Külsejük vad, rongyaik között a piszoktól alig látszik a test; hát még a a neveletlenség, faragatlanság! Az idegen borzad, mikor ide jő. Ha nyáron jő ide, majd leüti lábáról a dögleletes kipárolgás. Ha télen jön, elbámul a nyomornak ezerféle alakjain. Egyik majdnem meztelen, a másiknak komikus öltözete van, pl. térdig sem érő nadrág, vagy sarkig érő frakk. Itt-ott a vad tömeg örömrivalgást hallatt; a nyomor nem ölte ki az ifjúi rugékonyságot belőlük. Lépjünk be ebbe a zsákutcába ; friss levegő és napfény ismeretlen itt: egyik oldalán penészes fal, a másikon undok kinézésű házak. A házak belseje nem tagadja meg a külsejét. Nedvesség, sötétség, piszok, bűz, idebent még nagyobb mértékben, mint odakünt. Némelyikben nincs semmiféle bútor, másikban van asztal és szék; némelyikben egyetlen ágy az összes családtagok számára; de a legtöbb helyen földön hálnak a lakók, szurtos rongyok közt.« Mióta Ashley ezt megírta, sok történt már a londoni nyomorultak dolgában, de mégsem minden. Bizony sok részt még most is úgy van az Londonban; itt-ott olyanok a lakásviszonyok, hogy nekünk arról fogalmunk sincs. Ha a régi házak helyébe újat építenek, még rosszabb; hol vegyen az a nyomorult annyi pénzt, hogy új házban lakjék! A lord statisztikai adatokat is állíttatott össze. A negyvenes évek vége felé a kóbor londoni gyerekek száma 30,000 volt. Ezek közül 1600-at kikérdeztek a viszonyaikról. 162 egynél többször volt fogságban, 116 megszökött a szülői háztól; 253 élt koldulásból, 317-nek nem volt ruhája; 219 volt olyan, a ki az ágyat nem ismerte, 68 volt fegyencek gyermeke. 331-nek nem voltak szülői. A lord tehát előadta a parlamentnek ezek helyzetét és kérte a kormányt, telepítsen ki évenként 500—1000 et a gyarmatokra. A kormány magáévá tette az ügyet és nagyobb összeg pénzt utalványozott. Sok utcagyereket vittek a gyarmatokra, »lord Ashley fiai*-nak hivták őket és ezekből jóravaló munkások voltak. Később az ő gyermekeitől köszönő leveleket is kapott a gyarmatokról, melyek igazolták, hogy áldás volt munkáján. Ha egy-egy ilyen gyermekcsapat elutazott, a lord bucsú-ünnepélyt rendezett számukra és ilyenkor buzdító beszéddel bocsátotta el őket. A kiket nem lehetett ilyenformán a gyarmatokra küldeni, azokat a praktikus lord beszerezte kit tengerésznek, kit földmívelőnek stb. Igazi védője, atyja volt a szegény és elhagyatott gyermekeknek. Az 1848-dik év viharai Angliát sem hagyták érintetlenül, tulajdonképeni forradalom nem ütött ugyan ki, a népmozgalmak itt-ott fenyegető jelleget vettek föl, úgy hogy a királyné és férje Albert herceg, belátták, hogy a népet meg kell nyugtatni. Ebben a tekintetben jobb tanácsot senki sem adhatott, mind a lord. Azért a királyné a grófot magához hivatta, azután kifejezte előtte azon óhajtását, hogy szeretne a nép megnyugtatására valamit tenni. A lord órákig sétált együtt Albert herceggel a kertben és beszélgettek. A herceg tanácsot kért. »Királyi fenség, mondá a lord, megengedi-e hogy egészen őszintén beszéljek, vagy az udvari etiquette szabályaihoz alkalmazkodjam.* ^Beszéljen csak, kérem, nyilt.an», sürgeté a herceg. »Ugy hát ki kell mondanom, hogy fenséged jelen állásában többet használhat az országnak, mintha király volna. Első tanácsom tehát az volna, hogy fenséged álljon mindenféle szociális mozgalom élére, különösen pedi^ az olyanok élére, melyek a szegényügygvel vannak ösz szefüggésben, és ezáltal mutassa meg, hogy az országjavát szivén viseli.* »Mit tegyek hát?« »Május 18-dikán tartja a munkásbarátok egylete évi közgyűlését. Ha fenséged előbb néhány munkáslakba betekintene, azután pedig a gyűlésen elnökölne, annak jó hatása lenne.* így történt, a herceget óriási lelkesedéssel fogadták a szegények, a gyűlésen szép beszédet tartott és föllépése a legjobb hatással volt mind a szegényekre, mind a gazdagokra, kiknek rokonszenve évről-évre nagyobb lőn a társadalom nyomorultjai iránt. (Vége köv.) Kovács Lajos. BELFÖLD. Az országos lelkészi gyámintézet ügyrendje. Az orsz. ev. ref. lelkészi özvegy-árvagyámintézetnek az egyetemes konvent által elfogadott alapszabálya és kezelési szabályzata alapján megállapított ügyrendje. I. A magyarországi ev. ref. egyház egyetemes konventje 1895. év november 23-ik napján tartott üléséből felvett jegyzőkönyve 74. sz. végzésében gyámintézeti végrehajtó bizottságot választott, mely bizottságnak elnöke Hegedűs Sándor országgyűlési képviselő, tagjai Szász Károly dunamelléki ref. püspök, Molnár Béla székesfehérvári ügyvéd, és előadója Petri Elek budapesti ref. theol. akad. tanár. Az országos ref. lelkészi özvegv-árvagyámintézet alapszabálya 24-ik §-a alapján ezen gyámintézeti végrehajtó bizottság intézi — az orsz. ref. közalapi végrehajtó bizottság nevében a gyámintézetnek minden ügyeit. U