Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1896 (39. évfolyam, 1-52. szám)

1896-02-16 / 7. szám

pápista. Nem kényszerítik (!) ugyan az ott levő ref. lánykákat a róm. kath. hittani órákra, mint ezt egy ott járó ref. leányka atyjától hallottam, de nem is tanulnak ref. vallástant. Vallástani és hittani ismeretek nélkül nőnek fél! Egy innen kikerült ref. leánykáról beszélik, hogy a szünidőre haza jőve, éjjel az ágyában keservesen sírt S midőn szülői kérdezék, hogy mi baja? leányuk zokogva így felelt: »Azért sirok, hogy mi mindnyájan a pokolba megyünk!« »De hát miért!* kérdék a megdöbbent szülők? »Azért válaszolt a kis lányka, mert mi reformátusok vagyunk/« Ők így hallották ezt azoktól a »jó néniktől!* Midőn egy leányát ott neveltető ref. úri embertől pár év előtt azt kérdezém, hogy miért adta a leányát e zárdába'? ő így felelt: »Azért mert olcsóbb is, meg közelebb is van, mint a mi miskolci leányiskolánk. Azután meg barátom, én nem vagyok pap! S ha egy ref. pap és ref. tanító is ott neveltethetik a leányaikat, miért ve neveltethetném akkor én is ott az enyémeket! Ugyané fentebb említett grófi család Bodókő-Várallyán, e tótajkú róm. kath. faluban is állított fel két évvel ezelőtt egy ilyen apácaiskolát, melynek tiszta róm. kath. növendékei közt egyetlenegy ref. leányka és pedig egy ref. papnak a, leánya van nevelésben! Karácsonykor itt furcsa esemény történt. A grófi család ugyanis egy díszes karácsonyfát állíttatott a növendékeknek, dúsan megrakva azt mindenféle ajándékokkal. A jó nénikék összehívták az iskolába a növendék-sereget, s ezek közt különben megjelent a különben jó tanuló, és jó magaviseletű ref. papleányka is. Örömsugárzó arccal állták ezek körül mindnyájan az értékes karácsonyfát, mohón várva a szép ajándékok kiosztását. S a jó nénikék ki is oszták azt egyenként mindenkinek, némelyiknek öt-hatféle is jutott, csupán a ref. paplánykát zárták ki egészen a többi közül, az nem kapott semmit sem az ajándékok közül! S midőn az érzékeny kis lányka látta azt, hogy neki semmi sem jutott, kererves sírásra fakadt; a jó nénikék pedig azzal vigasztalták, hogy neki azért nem adhatnak, mert ö nem római katholikus, hanem csak egy református! Midőn aztán a közeli városban lakó nagyanya meghallotta kis unokája sérelmét, ő is vásárolt az unokájának karácsonyi ajándékokat, s bevitte azt a zárdába, kérve a »jó nénikéket«, hogy adják azt át az ő unokájának pótlásképen, hogy így az sem legyen egészen kizárva a többiek közül! íme ilyen különös jellemző történetecskék fordulnak elő még ma is azokban a zárdai iskolákban! S ez adott nekem is alkalmat e cikkecske megírására, hogy a hivatottak figyelmét a zárdákban tanuló prot. leánynövendékekre ez által is fölhívjam! —s—6. TÁRCA. Adalékok a ref. prédikáció irodalomtörténetéhez. Kérés a szives olvasókhoz. S. Szabó Józsefnek, 1894-ben, Miskolcon Fraenkel B. kiadásában megjelent »Egyházi dolgozatok« című munkája, melyből e »lap« 1894. évi 3o-ik számában mutatványul »A magyar prédikáció irodalomtörténeti áttekintésben* az 523—525 lapon közlött is. E közlemény azon statisztikai adata, hogy »a jelen században megjelent. 119 írónak mintegy 155 műve* arra indított, hogy nézzek utána, hányan voltak a református irók s mennyit írtak. Utána jártam s a mennyire tehettem, figyelembe vettem minden református írót, a ki kötetet adott ki, akár prédikációt, vagy a ki fordított vagy átdolgozott; megvizsgáltam az ú. n. prédikátori tárakat, a bibliamagyarázókat; végre számba vettem azokat, a kik egy-egy füzetecskét adtak ki s arra az eredményre jutottam, hogy a jelen században, református írótól megjelent, és pedig: 64 írótól 123 kötet prédikáció, négy fordítótól 15 kötet, hat bibliamagyarázótól (a társszerkesztőket egynek véve) 17 kötet, végre 15 írótól, azaz kiadótól 46 kötet »Prédikátori tár«. Ezeken kívül 94 írótól jelent meg 120 füzetecske. Igv összesen 89 írótól 201 kötet és füzet a jelzett szám szerint. Miután ez a statisztikai kimutatás nem egyezik meg S. Szabó József adataival, mivel ő »protestáns* írókról ad számot; mivel az én kimutatásom is hibás lehet, mely csak a református írókra vonatkozik: gyűjtésem eredményét. azzal a kéréssel adom e »Lapok* ez iránt érdeklődő szives olvasói elé, hogy azokról a lelkészekről, a kik bármelyik szakból kimaradtak, ha egy levelező lapon is, legyenek kegyesek tudósítani, hogy gyűjteményemet kiegészíthessem s így kiegészítve a jelen századi ref. prédikátorokról írt irodalomtörténeti dolgozatomat közreadhassam. (Nagy-Kőrös, ev. ref. főgimn. h. tanár.) I. Nagyobb részben eredeti prédikációt írtak s kötetben adtak: 1. Hunyady Ferenc 2 köt. 1800. 1802. 2. Diószeghy Sámuel 2 köt. 1808. 3. Láczai S. József 4 köt. 1813, 1814, 1816. 1820. 4. Szikszai Beniámin 1 köt. 1814. 5. Beke Sámuel 2 köt. 1837, 1840. 6. Kiss Ádám 3 köt. 1837. 7. Vámosi Pap István 5 köt. 1838, 1840, 1848. 8. Medgyes Lajos 3 köt. 1849, 1851. 1854. 9. Szeremlei Cs. Ábrahám 1 köt. 1840. 10. Herepei Gergely 1 köt. 1846. 11. Vitéz János és Mihály 1 köt. 1852. 12. Tóth Mihály 2 köt. 1851, 1881. 13. Szilágyi Antal 1 köt. 1853. 14. Kovács Samu 1 köt. 1852. 15. Kalmár József 4 köt. 1830. 1831, 1854. 16. Lengyel József 3 köt. 1828. 17. Kálmán Ferenc 1 köt. 1854. 18. Lakatos József 1 köt. 1854. 19. Kulifay Zsigmond 3 köt. 1854, 1856. 20. Édes Albert 2 köt. 1856, 1857, 1859. 21. Szoboszkai