Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1895 (38. évfolyam, 1-52. szám)

1895-04-11 / 15. szám

40 forint. Id. Kürti Károly 50 frt, Melegh Albert 40 frt, Papolci Zoltán 50 frt, Pásztor István 50 frt, Kéri Pál 50 frt, Tukacs Albert 30 frt, Turóczy Gyula 30 frt, Veress Imre 30 frt, Szabó József 50 frt, Vadas Gyula 50 frt, Csépke Péter 50 frt, Domián Pál 50 frt, Ferenczi Imre 30 forint, Jakab Antal 40 forint, Kormány Károly 30 frt, Lossonczy Gusztáv 40 frt, Nyiri Gyula 50 frt, Pásztor Lajos 40 forint, Szabó Béla 30 frt, Szeőke József 4-0 frt. Összesen 77 lelkész 3040 frt. V. Erdélyi egyházkerületből. A) Egyházak segélyei : Lozsádr

50 frt, Bács 40 frt, Harró 40 frt. Zalatna 50 frt, Szász-Újfalu 40 frt, Alsó-Detrehem 50 frt, Tordatúr 50 frt, Maroskapud 50 frt, Istvánháza 50 frt, Nyárszó 40 frt, Pata 30 frt, Magyarókerék 50 frt, Jákótelkei 50 frt, Nagy-Petri 30 frt, Kajántó 40 frt, Egerháti 50 frt. Somlvó-Újlak 40 frt, Szent-Balla 50 frt, Lecsmér 40 frt, Szeér 30 frt, Sülelmed 40 frt. Koltó-Katalin 30 frt. Kide 30 frt, M.-Köblös 50 frt, Keszű 40 frt, Alsó-Szováth 40 frt, Kudu 40 frt, Szász-Cegő 50 frt, Nagy-Sajó 40 frt, Bala 40 frt, Erdőcsinád 40 frt, Radnótfája 60 frt. Szász-Ludvég 40 frt, M.-Fülpös 40 frt, Nyárádszentanna 70 frt, Csikfalva 40 frt, Szentgerice 50 frt, Harcó 30 frt, Hagymás-Bodon 50 frt, Hosszúaszó 50 frt, Ége 50 frt, Új-Székely 40 frt, Rugonfalva 40 frt, Héjjasfalva 40 frt, Fehéregvháza 50 frt, Kűsmőd 50 frt, Árvát falva 40 frt, Szent-László 50 frt, Kőröspataki 30 frt, Kiiyén 50 frt, Erősd 40 frt, Arapatak 80 frt. Alsó-Csernáton 50 frt. Összesen 53 egyház 2350 frt. V. Erdélyi egyházkerületből. B) Lelkészek segélyei : Albert Imre 40 frt, Péter Albert 40 frt, Botha Sándor 40 frt, Csiszér Pál 30 frt, Gál Sámuel 40 frt, Mooré Károly 40 frt. Péter Antal 30 frt, Derzsi Lőrincz 50 frt, Pap István 30 frt, Aszalós György 40 frt, Bartha Antal 40 frt, Demeter Gyula 50 frt, id. Szakács János 30 frt, Barabás Árpád 30 frt, Sófalvi Miklós 40 frt, Kősa Károly 30 frt, Szilágyi János 40 frt, Barabási Lajos 40 frt, Kiss Lajos 50 frt, Kovács Ferencz 40 frt, Fejér Ferencz 40 frt, Zsigmond Géza 40 forint, Almási Sámuel 40 frt, Csákány Miklós 40 frt, Molnár János 80 forint, Lőrinci Gábor 30 frt, Gáspár Sámuel 30 frt, Pergő Márton 30 frt, Szegedi Miklós 50 frt, Lőrinc Miklós 30 frt, Barta Dénes 30 frt, Fekete Károly 30 frt, Benedek József 30 frt, Varga János 30 frt, Kis Pál 50 frt, Bogdán József 30 frt, Veress József 40 frt, Kövendi Kálmán 40 frt, Jánosi György 40 frt. Fábián Domokos 40 frt. Fazekas Sándor 30 frt, Kelecsényi Károly 70 frt, Bőjte Sándor 40 frt, Adorján László 40 frt, Kádár Domokos 30 frt, Bencédi János 40 frt, Péter Elek 40 frt, Tóró Dénes 30 frt, Demeter Mihály 30 frt, Jancsó Elek 50 frt. Összesen 51 lelkész 1970 frt. A második napon, április 3-án a lelkész özvegyárva gyámintézet ügye tárgyaltatott élénk részvéttel és nagy érdeklődéssel. Az ismeretes tervezetet Széli Kálmán előadó terjesztette elő rövid indokolással. A magas színvonalon tartott érdekes vitában szót emelt Mocsári Lajos, ki elvben barátja a lelkész özvegyárva gyámintézetnek, de ezt a javaslatot nem fogadja el. Nézete szerint nem helyes az, hogy a javaslat egyenlő dotációt állapít meg, mert mi alapon mér a gyámintézet egyenlő mértékkel azok között, kikre több és kikre kevesebb terhet rakott. A szeretet törvénye alapján nem tudja felfogni azt, hogy jobb javadalmazású lelkész segítse a gyengébbet. Az nem egyenlőség, hogy a pesti papnak özvegye ugyanannyit kap, mint a kákicsi lelkész özvegye. Más elvi alapon kell szervezni a gyámintézetet, ezt a javaslatot pedig átdolgozás végett vissza kell adni a bizottságnak Fejes István szerint épen az teszi a javaslatot kiváló jelentőségűvé, hogy az egyenlőség alapjára állítja a gyámintézetet. A papság nemcsak hogy elfogadja ezt, de épen maga akarta így. Sőt ha rajta állana, még többet adna a szegény pap özvegyének; a jobb módú lelkész özvegyének úgy is több marad. Ez az intézet nem részvénytársaság, hanem jótékonysági intézet. Erkölcsi hatása kiszámíthatatlan. Elfogadja a javaslatot. Baksay Sándor, kinek beszédét más helyen közöljük, a bizottsági javaslattal szemben a saját tervezetét ajánlja. Tisza Kálmán menti a régebbi konventeket, s visszautasítja azt a vádat, mintha azok nem tették volna meg kötelességöket, mert a debreceni zsinat nem azt mondta, hogy a közalap állítsa fel a gyámintézetet, hanem hogy a közalapból is segélveztessék a gyámintézet. Ha minden javaslat eltemettetik, a gyámintézet nem jön létre soha. Készíttetett már sok javaslat, egyikben ezt, másikban amazt kifogásolták, ez a javaslat lehetőleg minden bajon, minden kívánalmon segít, ezt is elvetni: a papság érdeke és a konvent tekintélye ellen való cselekedet volna. Kis Albert a papok hozzájárulási arányát nem találja helyesnek és elfogadhatónak a papok különböző anyagi helyzete miatt. A gyámintézet jó a szegényebb javadalmú papoknak, de nagyon drága a jobb javadalmú lelkészeknek. Az államsegélyt ő is nagyobb mértékben kívánja ide fordíttatni. Nem akarja elodázni a gyám intézet ügyét, de azt sem akarja, hogy nyugtalanságot és békétlenséget idézzen elő. Javasolja, hogy a munkálat küldessék meg az egyházmegyéknek, illetve kerületeknek véleményezés végett. Br. Vay Béla reflektál Baksay Sándor azon mondására, hogy ez a javaslat már ötöt temetett el. Ö ezt úgy fogja fel, hogy a mi az öt eltemetett javaslatban jó volt, az itt mind fel van véve, s a mi az ötben hibás volt, itt mind ki van javítva; kár lenne tehát elodázni. Reflektál továbbá arra, hogy a mathematika se mindég igaz. Azt hiszi, hogy a bizottságnak is volt annyi érzéke ehhez a dologhoz, mint a mókusnak a dióhoz, a mennyiben a lyukas mogyorót kiválogatta. A mi pedig az egyenlőséget illeti, épen ez volt a papság vágya, mert sok okos és eszes lelkész nyomorog szegény egyházban, míg számos jut gazdag eklezsiába érdemetlenül. Ha már a halálban egyenlőség van gazdag és szegény pap között, adjuk meg mi is az egyenlőséget özvegyeiknek. Ezzel az egyenlőséggel a meghaltnak tartozunk. Kovács Albert abban a tudatban szól, hogy még egyszer visszaküldetik a javaslat az egyházkerületekhez. Az az idő, mióta a javaslatot kezébe kapta, nem elég arra, hogy arithmetikai alapját megbírálja. De azért foglalkozik vele, nem krajcárnyi pontossággal, csak általánosságban. A javaslat számtani alapját két részre osztja. Vannak benne olyan számok, melyek biztosak és melyek bizonytalanok. Van 2000 lelkész, ez biztos (?), adatik 250 frt özvegyi pensió, ennek fedezetéül kell 60 frt járadék, s a gyermekek pensiójának fedezete 6—7 frt, tehát 2000 nő és megfelelő gyermek számára 67,000 frt évi járadékkal kell megindulni. Az a kérdés, megvan-e ez ? Felveszi, hogy 1,500,000 frt fizetése van a papságnak, tehát másfél millió után bejön 150,000 frt tőke. melynek kamatja 6000 frt. A konvent igér 100,000 frtot, ennek kamatja 4000 frt. E szerint ezekből és a járulékokból évi jövedelme az intézetnek 62,000 frt. Tehát a megindulás órájában 4—5000 frt hiánya van már. Hogy segít a javaslat ezen a hiányon ? kilátásba helyezi, hogy később a pensiót leszállítja. Tehát fog evezni nehánv évig, azután elmerül. Baksaynak igaza van abban, hogy a számok nem olyanok az életben, mint a papiroson. 25 év múlva