Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1895 (38. évfolyam, 1-52. szám)

1895-03-14 / 11. szám

Az állami tanítók fizetésének javítását, úgy látszik, egész komolyan veszi az új miniszter. Már a képviselőházban jelezte ezt s úgy halljuk, hogy még ez évben, április hónaptól számítva, a XI. rangosztályba lépteti a városban működő tanítókat, a városok nagysága és drágasága szerint. 500, 600 és 700 frtos fokozatot állítván föl. Ez persze még nem tökéletes munka, mert hát a falusi tanítóknak is ép oly jogosak az igényeik a fizetésjavitás dolgában, de ha egyszer megtörtént a városi tanítók fizetésének a javítása, önként fognak következni utánuk, még pedig gyorsan, a falusi tanítók is. Diákkongresszus Debrecenben. A májusban tartandó debreceni diákkongresszus program mját már összeállították. A kongresszus három napig tart s ünnepélyes isteni tisztelettel kezdődik a főiskolai oratóriumban. A kongresszus érdekes tárgyai közül megemlítjük: 1. a Pusztaszeren 1896-ban tartandó nemzetközi diákkongresszus előkészítése. 2. Áz orsz. diákszövetségben a főiskolák szavazati arányának megállapítása. 3. A külföldre járó egyetemi polgárok érdekeinek előmozdítására ú. n. diák-konzulátusok szervezése. 4. A Menza-Akadémikák ügye. 5. A magyar főiskolai ifjúság védkötelezettsége érdekében kérvény fölterjesztése. A kongresszus tárgyainál fogva az ifjúságra nézve fontosnak s ebből kifolyólag népesnek Ígérkezik. Tanítói segítőegyesület. karcagi ev. ref. tanítótestület segítőegyesületet alapított. Erre okot adott szolgálatképtelenség esetében a tanítói nyugdíj, halálozás esetén az özvegy-árvai illeték csekélysége. Célja az egyesületnek, hogy tagjait nyugdíjazásuk esetén, azok özvegyeit és árváit legalább a megélhetésig gyámolítsa. A tőkét tagdíjakból, társadalmi úton, hangversenyek által stb. vélik előteremteni és növelni. Külön tankönyvek a nemzetiségek számára. Az országos középiskolai tanáregyesület arra kéri a kultuszminisztert, engedné meg, hogy a nemzetiségi vidékeken a középiskolákban külön tankönyveket használjanak. Kérelmüket első sorban az ottani diákok hiányos nyelvismeretével okolják meg. Mikor a középiskolába lép az a más nemzetiségű fiú, legjobb esetben is csak töri a magyar nyelvet. Az év elején egyáltalán nem lehet tankönyvet használni; később is csak olyat, a minek a szövege egyszerűbb, érthetőbb terjedelme kisebb. A másik ok, hogy a nemzetiségi vidéken a tanulófiatalság rendszerint szegény, nem bírja megszerezni azt a drága könyvet, a mi a többi iskolákban használatos. Legjobb volna tehát, — s erre kérik a minisztert is — a nemzetiségi vidékek számára lehető rövid, tisztán csak a szükségesre szorítkozó, egyszerű, könnyű nyelven írt és olcsó, tankönyveket készíteni. — Helyes. De hát nem volna-e helyesebb a nem-nemzetiségi vidékek számára is »lehető rövid, tisztán csak a szükségesre szorítkozó, egyszerű, könnyű nyelven írt és olcsó tankönyveket készíteni ?« Akkor nem volna szükség a nemzetiségeknél »külön tankönyvekre!« Felolvasó tanári gyűlés. A debreceni tanári kör, mint az orsz. középisk. tanáregyesület fiókja, teljes erővel látott feladata megoldásához. Tisztviselőinek megválasztása után azonnal elkészítette az ügyrendet, melyet e hó 9-én tartott gyűlése végleg megállapított. Ez alkalommal Dóczi Imre ev. ref főgimn. igazgató, a kör elnöke adta elő általános helyeslés között észrevételeit némely fontos középiskolai kérdésről, különösen a célbavett reformokról és a tanterv-revizióról, melyet teljesen feleslegesnek és szükségtelennek tart. A középiskolák túlzsúfoltságának elkerülése végett a tanterv szigorú keresztülvitelét látja jónak, de egyúttal azt is, hogy a közokt. minisztérium akként irányítsa a társadalmat, hogy a tanulóifjúság a középiskolákba feles számmal ne tóduljon.^Utána Géresi Kálmán tartott a figyelmet mindvégig lekötő, tanulságos szabad előadást oroszországi útjáról és az orosz középiskolai tanügyről; kiemelve az ottani tanügyi rendszer pontosságát, a nagyszámú leánygimnáziumok által elért meglepő eredményt, az ott tanult nők classikus műveltségét, az orosz nyelvnek az iskolákban általánosan kötelező voltát s végül a nagyarányú gimn. épületek pompás berendezését. Ülés után közös vacsora volt. A tevékeny kör tagjai vidékről is folyton szaporodnak. Iskolai emlékünnep. A debreceni ev. ref. főiskola több mint másfélszázados énekkara f. hó 5-én Nagy József, Vecsei Imre és Magyar Gábor alapítóinak emlékezetére kegyeletes ünnepélyt rendezett, mely alkalommal Balogh Ferenc felügyelő tanár mondott nagyérdekű történeti reminiscentiákkal teljes beszédet; a híres kántus több darabot adott elő. Ezeken kívül volt szavalat és felolvasás. Végül a díjnyertesek neveit olvasták fel. A közönség zsúfolásig megtöltötte a nagy énektermet, különösen hölgyek voltak sokan. Ha valahol, úgy Debrecenben lehetne alkotni egy a nagy közönség által kellően felkarolt s ennélfogva hatásában kiszámíthatatlanul üdvös ref. ifjúsági egyesületet. Hisszük, hogy nemsokára meg is lesz. Tanulmányút. Joó István, a tiszántúli ev. ref. gimnáziumok felügyelője alig hogy elfoglalta hivatalát, pár heti tanulmányútra indult, ezúttal Budapest és Bécs középiskoláit vévén szorosabban szemügyre. Bécsi látogatása — az osztrák bürokratismus miatt — sok kellemetlenséggel volt egybekötve és csak két napi veszteglés s a magyar közokt. kormány engedélyének távirati kérése és megnyerése után léphette át a bécsi gimnáziumok küszöbét. Joó István, a ki — mint látszik — hivatásától áthatva s tapasztalatoktól felvértezve készül feladatát betölteni, e hó 6-án érkezett vissza Debrecenbe. A debreceni kollégium tanárainak nyűg- és gyámintézeti ügye, szemben az orsz. tanári nyugdíjintézettel, nagy körültekintés és alapos számítások után kellőleg előkészítve, a folyó hó 5-én tartott közgyűlésen került a tanári kar plénuma elé. A tanári kar elfogadta a kiküldött bizottság jegyzőjének, Karai Sándor főgymn. tanárnak összes előterjesztéseit. E szerint a debreceni tanári nyugdíjintézet úgyszólván a maga egészében lép be az orsz. nyugdíjintézet kötelékébe, a most meglévő tanárok után fizeti a belépési díjat és a megfelelő évi illetéket, viszont a tanárok oda fizetik továbbra is járandóságaikat. Az ezután választandó gymn. tanítóképezdei, jogi és bölcsészeti tanárok azonban teljesen az orsz. nyűg- és gyámintézetben nyerik ellátásukat. Megjegyezzük, hogy a debreceni tanárok nyugdíjintézetének tőkevagyona jelenleg több mint 200 ezer forint, s a szükséges kiadások után is még további célokra 11.838 frt tőke marad belőle lekötetlenül. A theol. tanárok nyugdíjigénye teljesen az orsz. nyugdíjtörvényben foglalt feltételek és mértékek szerint állapíttatik meg. Erre nézve — a helyi viszonyok tekintetbevételével — a bizottság szintén kidolgozta, a tanári kar meg helybenhagyta az alapszabályjavaslatot. Az öt fennálló theol. tanszék nyugdíjigényének biztosítása a tőkéből 74 ezer 169 frtot köt le. A mennyiben pedig a debreceni tanárok nyűg- és gyámintézetének alapszabályai bizonyos esetekben (pl. 10 szolgálati éven belől, valamint az özvegyeket és árvákat illetőleg) jobb ellátást biztosítanak, mint az orsz. nyugdíjintézet, annyiban természetesen csak a jelenlegi tanárokra nézve, pótlólag járul e nyűg- és gyámintézet az orsz. nyugdíjintézettől nyerendő összeghez. Semmi kétség sincsen aziránt, hogy e nagy alapossággal és minden érdeket kielégítő méltányossággal készült előterjesztést, mely dicséri mesterét, Karai Sándort,