Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1895 (38. évfolyam, 1-52. szám)

1895-11-21 / 47. szám

Süerhesastösíg: IX. kerület, Pipa-utca Íi3. szám, hová a kéziratok cimzendök. Kiadó-hivatal: Hornyánszky Viktor könyvkereskedése (Akadémia bérháza), hová az elöfiz. és hirdet, dijak intézendök. Felelős szerkesztő és laptulajdonos : SZŐTS FARKAS. Kiadja: HORNYÁNSZKY VIKTOR. Megjelenik minden csütörtökön. Előfizetési ára : Félévre: 4 frt 50 kr; egész évre : 9 frt. Egyes szám ára, tiO kr. EGYHÁZI ÉS ISKOLAI LAP. Egyházi anyakönyvvezetés. Október elsejével elvesztették anyakönyveink közokirati jellegöket s ezentúl tisztán egyházi célokra szolgálnak. Október elsejéig a születés, halálozás és házasságkötés igazolásának céljára szolgáltak anyakönyveink, mint közokiratok; a jelzett nappal e feladatot az állami anyakönyvek vévén át, egyházi anyakönyveink keresztelési, temetési és esketési anyakönyvekké változtak át. Ezen meghatározásból önként következik, hogy az egyházi anyakönyvekben (nem szólva a konfirmációi és áttérési jegyzőkönyvekről, melyeket én nem tartok anyakönyveknek) csakis az egyház közbenjárásával, illetőleg a lelkész által végzett keresztelés, temetés és esketés ténye jegyzendő fel, más egyébnek azonban helye nincs. Ennélfogva véleményem szerint a keresztelési anyakönyvben semmi helye nincs a halvaszülötteknek, keresztelést nem ért, vagy meg nem keresztelt gyermekeknek; a temetési anyakönyvben nincs helye az egyházi szertartás nélkül eltemetett egyéneknek; végre az esketési anyakönyvben nincs helye az olyan házaspároknak, kik egyházilag össze nem eskettettek. Az egyháznak, illetőleg lelkészének kötelessége ugyan mindent megtenni a végre, hogy ily esetek elő ne forduljanak, s ha mégis előfordultak, kötelessége az ily eseteket figyelemmel kisérni és számbavenni, azonban nem az egyházi anyakönyvekben és nem ezek által. A miskolci püspöki javaslat az ily esetek feljegyzését a családkönyvekre utalja, bár ha a halvaszülöttek vagy szülésközben elhaltak bejegyzését a halotti anyakönyvbe is beiktatni rendeli; a négy kerületi utasítás közül (az erdélyit nem ösmerem) a tiszántúli ós dunamelléki e kérdést nem érinti ; a tiszáninneni és dunántúli pedig, meglehetős egyértelműséggel azt rendeli, hogy a "halvaszülöttek és egyházi szertartás nélkül eltemetettek a halotti anyakönyvbe; az egyházilag meg nem esketett házaspárok pedig a házassági anyakönyvbe, sorszám nélkül, vezetendők be. Az illető kerületbeli lelkészeknek, természetesen, szoros kötelessége ez utasításokat, mindaddig, míg a konvent mást nem rendel, pontosan teljesíteni, magam is feltétlenül teljesítem minden pontjaikat. Mindazáltal bátor vagyok a következőket megjegyezni; 1. A szóban forgó eseteknek az egyházi anyakönyvekben a fentebb kifejtett elv szerint helyök nincs. De eltekintve ettől 2. Ha a halvaszülöttek és szülésközben meghaltak a halotti (temetési) anyakönyvben feljegyzendők, okvetlenül feljegyzendők a születési (keresztelési) anyakönyvekben is, mert nemcsak halálozás, de születés is történt. 3. Ha az egyházi esketés nélkül történt házasságkötéseknek a házassági (esketési) anyakönyvbe való bejegyzése elrendeltetik, nagyon sok házasságkötés kétszer lesz anyakönyvünkbe beiktatva, másodszor t. i. akkor, ha az illető házaspár bizonyos idő multán kéri ós nyeri meg az egyházi áldást. Ezenfelül 4. Okvetlenül meghatározandó, a határidő, a melyen belől a lelkész a polgári hazassag megkötése után az egyházilag meg nem áldott párt anyakönyvbe bevezetni köteles. 5. Vegyes házasoknál megtörténik, hogy nem a református, hanem a másik fél lelkésze esket; különböző helyeknél lakó feleknél pedig, hogy a nem helyben lakó fél lelkészénél esküsznek; honnan és hogyan szerzek én erről hiteles tudomást ? és ha bármi ok miatt nem szerezhetek, bevezessem-é az ilyen párokat a magam esketési anyakönyvébe ? Mindezen ós még számos felmerülhető kérdésekkel és bonyodalmakkal szemben csakugyan a legcélszerűbbnek és legtisztábbnak látszik az az eljárás, hogy az illető egyház esketési anyakönyvi