Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1895 (38. évfolyam, 1-52. szám)

1895-10-24 / 43. szám

EGYHÁZI ÉS ISKOLAI LAP. Szerkesztőség: IX. kerület, I*ipa-utcu 23. szánt-, hová a kéziratok cimzendök. Kiadó-hivatal : Homyánszkif Viktor könyvkereskedése (Akadémia bérháza), hová az elöfiz. és hirdet, díjak intézendök. Felelős szerkesztő és laptulajdonos : SZÖTS FARKAS. Kiadja: HORNYÁNSZKY VIKTOR. Megjelenik minden csütörtökön. Előfizetési íira : Félévre: 4 frt SO kr; egész évre : V frt. lSyyes szám ára 20 kr. A esaládkönyvek. A miskolci püspöki javaslat tudvalevőleg az egyetemes konvent legközelebbi ülésein fog tárgyalás alá vétetni s ennek alapján alkotja meg a konvent az új viszonyok beálltával szükségessé vált egyetemesen kötelező ós végleges utasításokat. A püspöki javaslat közrebocsátása óta eltelt két hónap alatt úgy az egyházi lapokban, mint az egyházmegyei és kerületi közgyűléseken lehetőleg minden oldalról megvitatták már a javaslat által érintett kérdéseket; az eredmény és felfogás azonban, mely az öt egyházkerület külön utasításaiban tárul elénk, igen sok pontra nézve különböző, sőt egymással ellenkező. Már maga ez a tény mutatja, mennyire kívánatos és szükséges lett volna az egyetemesen kötelező utasításoknak a kellő időben való megállapítása és kiadása. No de ezen már tul vagyunk; ne azokra nézzünk azért, a melyek hátunk megett vannak, hanem tekintsünk előre. A püspöki javaslat által ismét felszínre lett hozva az ú. n. családkönyveknek már hat év óta csendesen nyugvó kérdése, tehát a konvent e tárgyban is hivatva lesz határozatával jobbra vagy balra dönteni. Az az indokolás, a melylyel a miskolci javaslat a családkönyvek vezetésének szükséges voltát megokolja, épen nem új. Csaknem szóróh szóra megtaláljuk azt (a 3-ik lap első hasábjának négy első bekezdését) a tiszáninneni ev. ref. egyházkerület 1887. szeptember hó 26—27. napján Miskolcon tartott őszi közgyűlése jegyzőkönyvének 17. pontjában, a 17. ós 18. lapokon, hol is a családkönyvek ügyében kiküldött kerületi bizottság (Fejes István elnök, Radácsi György és Mit.rovics Gyula jegyző) előterjesztése közöltetik.* A püspöki értekezlet előadója teljes joggal * Az előzményekre vonatkozólag lásd ugyancsak a tiszáninneni egyházkerület tavaszi közgyűlésének 59. és nyári közgyűlésének 11. jegyzőkönyvi pontját. vehette át a mostani javaslatba nyolc évvel ezelőtt készített munkálatának néhány pontját; ennélfogva távol van tőlem ezen átírást legkevésbbé is kifogásolni; legfeljebb annyit jegyezhetek meg, hogy a családkönyvek szükségességének kérdése az állami anyakönyvezés behozatala után aligha tárgyalható csupán azon indokok figyelembevételével, a melyek 1887-ben, tehát az állami anyakönyvvezetés létesítése előtt megfelelőknek ós elégségeseknek látszottak. A családkönyvi kérdésnek magyar református egyházunkban, tudtommal huszonöt éves múltja van. Szőllősi Antal, makói nagyérdemű lelkésztársunk már 1871-ben hírlapi úton szólalt fel a családkönyvek érdekében s 1884. február havában a budapesti és debreceni prot. lapok útján jelenté, hogy a makói családkönyv, tizenkét évi munka után készen van. Az ő cikkéből látom azt is, hogy az alsó-szabolcsi egyházmegye indítványára a tiszántúli egyházkerületi közgyűlés már 1883. tavaszán kezd foglalkozni a családkönyvek kérdésével. Ivót év múlva, 1885. június 28-án a dunántúli egyházkerület közgyűlése intéz 100. szám alatt felhívást a konventhez, hogy intézkedjék az egyöntetű elj aras céljából családkönyvi minta készíttetése iránt, hogy azt minden egyház használhassa vagy használni legyen köteles. A konvent (1885: 14.) a kérdést, véleményezés végett a közigazgatási bizottsághoz utasította. A következő évi konvent (1886: 55) a bizottság indítványára »felszólítá a kerületeket annak kijelentésére, hogy általában szükségesnek tartják-e a családkönyveket? S azok vezetésének általánosan kötelező voltát? S ha igen: azon esetben adjanak erre nézve mintákat, hogy azoknak alapján a konvent a további intézkedéseket megtehesse«. A konvent ezen határozata folytán csupán a tiszáninneni egyházkerület küldött be indokolt javaslatot és mintát, kijelentvén egyszersmind azt is, hogy a családkönyveknek ily módon leendő