Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1895 (38. évfolyam, 1-52. szám)

1895-08-22 / 34. szám

hogy a vallás iránt való közönyösségből vagy akármiféle érdekből, a felekezetünkhöz tartozó házasfelek, mint leendő szülék, oly könnyelmű Ígéretet, vagy leköt eleséseket tegyenek születendő gyermekeik vallását illetőleg, a melyek méltán ellenkeznek a hitünkhöz való ragaszkodás kötelességével s annak lelki áldásai iránt tartozó háládatossággal. Arra, hogy a lelkész biztos tudomást szerezzen arra nézve, hogy a szülék miként egyeztek meg gyermekük vallására nézve, a legtermészetesebb alkalom az egyházi összeadásra való jelentkezésnek ideje. Azon esetben, ha a vegyes vallású házasságkötésnél, a házasfelek, a fentebbi újabb állami törvény megengedése alapján, de az 1868. LIIL t-cikk mellőzésével egyeznek meg a születendő gyermekek vallására nézve, e megegyezés a »Családkönyv*-be jegyzendő be. Hasonlóképen ezen »Családkönyv<-ben igazítandó ki az is, ha.Gyermekek vallásáról szóló törvény* 3. §-ában említett s a miniszteri utasítás 1. és következő szakaszainak rendelkezései szerint megtörtént »újabb megegyezés* jött volna létre, valamelyik házastársnak a másik házastárs vallására való áttérése folytán, tehát az ily módon most már egy vallásuvá vált család körében. Az 1868. évi 53. törvénycikknek az áttérési eljárásra vonatkozó 3—8. szakaszait, az új törvények nem érintvén, sőt azoknak pontos megtartását, a kiadott miniszteri utasítások 7. szakasza, a polgári tisztviselőknek is különös figyelmébe ajánlván: azok továbbra is fentartatnak. A törvénytelen gyermekek vallására nézve, az új törvények sem intézkedvén másképen, továbbra is érvényben marad az, hogy az ilyen gyermekek anyjuk vallását követik, a mennyiben ez a vallás a bevettek, vagy törvényesen elismertek közé tartozik s ha az anya más, bevett vagy törvényesen elismert vallásra tér át vagy ilyenbe belép, akkor a 7-ik életévet még be nem töltött törvénytelen gyermekei az áttért anyát új vallásába követik. A mennyiben pedig az 1868. LIIL t.-c. 16. §-ának esete forogna fenn, annak rendelkezései maradnak érvényben. Lelencekre s általában oly gyermekekre nézve, kiknek szüleje nem tudatik, ugyancsak az új törvény 8. §-a szerint, az 1868. évi 53. törvénycikk 18. §-ának azon rendelete marad érvényben, a mely szerint az ilyen gyermekek annak vallását követik, a ki őket felfogadta. Ha lelencházba adattak, s az intézet valamely vallásfelekezeté, azon felekezet vallásában neveltetnek. Ha ezen esetek egyike sem fordul elő, az ilyen lelencek azon vallásban neveltetnek, mely a találás helyén-többségben van. III. Az egyházi anyakönyvekről általában. 12. §. Az állami anyakönyvekről szóló 1894. évi XXXIII. törvénycikk intézkedése szerint a születések, házasságkötés és halálozási esetek közokirat hitelességű nyilvántartására ezentúl az állami erre feljogosított polgári hivatalnokok által vezetett állami anyakönyvek szolgálván, az egyház által eddig e célokra is vezetett anyakönyvek jövőre tisztán egyházi jellegűek maradnak, a mennyiben azok a hitfelekezetünk egyházközségi életében előforduló ilynemű adatok nyilvántartandó jegyzékét fogják tartalmazni. 13. §. Épen ezen oknál fogva az állami anyakönyvekről szóló törvénycikk életbeléptetése (1895. év okt. 1-ső) után, az egyházi anyakönyvekre szóló felügyelet, úgy azoknak vezetését és kezelését, valamint előfordulható esetekben való kiigazítását illetőleg, a rendelkezési jog kizárólag az egyházi főhatóságot illeti. Az október l-ig vezetett egyházi anyakönyvekre vonatkozólag, az előfordulható kiigazítást illetőleg, az illető minisztériumnak eddigi határozata érvényben marad. 14. §. Ugyancsak az állami anyakönyvekről szóló 93. §-a értelmében a születési és halotti, illetőleg a házassági állami anyakönyvek vezetésének megkezdése előtt vezetett felekezeti anyakönyvek, valamint az azokból adott kivonatok továbbra is közök,iratok maradván, a megnevezett törvény 94. §-ának rendelkezéséhez képest azon törvény életbelépte előtt vezetett felekezeti anyakönyvekből közhitelességű hivonatokat, az eddigi módozatok mellett kiszolgáltatni a felekezeti anyakönyvvezetők továbbra is jogosultak és kötelesek; a miért azon anyakönyvek körül az eddigi törvényes rend és gyakorlat ezutánra is érvényben marad s különösen is felhivatnak a lelkészek az idézett törvény 94. §-ának azon büntetőjogi intézkedésére, hogy a mely felekezeti anyakönyvvezető ilyen kivonatok kiszolgáltatását megtagadja, kihágást követ el és egy hónapig terjedhető elzárással és 600 koronáig terjedhető pénzbüntetéssel büntetendő. Mindezekkel összefüggésben, tekintve azt, hogy az állami anyakönyvvezetésekről szóló törvény folyó évi október hó 1-én életbe lép, az egyházi anyakönyvek ezen év szeptember 30-án, mint eddig állami közokiratok, lezárandók s az azokról való másolatok, ezen év október havának első felében, az illető törvényhatósághoz beterjesztendők s az ilyen szempontok szerint történő lezárása egyházi anyakönyveinknek, már csak a nevezetes forduló pont történeti feljegyzése céljából is megörökítendő anyakönyveinkben. 15. §. Az egyházi, születési, esketési és halotti anyakönyvek mellett az áttértek, valamint a konfirmáltak anyakönyve is pontosan vezetendő. Ott. a hol ezek már eddig is életbe léptetve voltak, az e részben előírt rendszabályok szerint, a hol pedig még alkalmazásba nem vétettek, azoknak vezetésére vonatkozólag az illetékes egyházi hatóság fog intézkedéseket tenni és rendszabályokat megállapítani. 16. §. A törvény és a jelen szabályrendelet állal nem érintett eddigi angakönyvi utasítások az ezentúl vezetendő tisztán egyházi anyakönyveknél is teljesen érvényben maradnak; megjegyeztetvén itt is, hogy úgy a szokásos díj a régibb anyakönyvi kiadványokért, mint a rendkívüli lelkészi szolgálatokért megállapított stóla a lelkészeket mindaddig megilleti, a míg ezen ügy a jelen utasítás 10. §-a értelmében rendeztetni nem fog. IV A születési anyakönyvek. 17. §. A keresztség sakramentumának kiszolgáltatására s így a keresztelésre vonatkozólag megállapított és gyakorlatban levő szertratási és kánoni törvények jövőre is teljesen érvényben maradnak. 18. §. Az 1894. évi XXXII1. t.-c. 35. §-a aképen rendelkezik, hogy minden gyermek születése legkésőbb a születéstől számított egy hét alatt, illetőleg a 39. §. értelmében a halva szülöttek vagy szülés közben meghaltak, a legközelebbi hétköznapon az illetékes anyakönyv vezetőnél, az arra törvényileg kötelezettek által bejelentendők és ezen űjabb intézkedést megelőzőleg már régibb egyházi kánonaink közül is többen az újszülöttek megkeresztelését legkésőbb nyolc napra a születés után elrendelik: mindezekhez képest a szószékről történő kihirdetés útján is fel kell hívni a szülőket arra, hogy gyermekük születését idejében s mindenesetre az állami anyakönyvvezetőnél történendő értesítés előtt bejelentsék a lelkészi hivatalnál, keresztelés és az egyházi anyakönyvbe való bevezetés végett.