Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1895 (38. évfolyam, 1-52. szám)

1895-08-22 / 34. szám

aztán a keresztyén és nem keresztyén házasfelek közül azok, a kik Isten általunk hirdetett szent igéjének és minden nemes erkölcsi érzést megszentelő áldásának kívánsága és belső szeretete által, e végből hozzánk fordulnak, hogy így eképen is mindinkább terjedjen közöttünk Istennek országa, a mely az ő szeretetében és imádásában áll, az apostol szerint s a melyet minden őtet kereső népeknek hirdetni hivattunk el. 5. §. A mi a házasfelek egyházi összeadásának módját illeti, minthogy kánonaink és erre vonatkozólag eddig is gyakorlatban levő rendtartásunk alkotó részei azoknak tartalmát és szellemét tekintve, a változott viszonyok között is, megfelelnek az alkalom természetének és céljainak és az ahhoz kötött szívbeli és vallásos érzések és lelki ajándékok kielégítésének és közlésének, azok lényegükben továbbra is megmaradnak és alkalmaztatnak. Megmaradnak tehát az esketési szertartási beszéd (agenda); a házasfelektől külön kívánt eskünek, rendtartásunk által előírt és megállapított formája; a már törvényesen megkötött házasságnak ima által való megáldása. Nem alkalmazandó azonban jövőre azon kérdés, a melyet eddig az esketési szertartási beszéd után, az eskü letételét megelőzőleg, a jegyesekhez intéztünk, a házasságkötéshez szükséges szabad beleegyezésük kinyilatkoztatása céljából. Az esketési beszédek, mint Isten igéjének alkalmi hirdetése, képezték eddigi esketési szertartásunkban is a leglényegesebb és épen protestáns egyházunk hivatásából kifolyó alkotó részt. Kétszeres gondot kell azért a jövőben arra, mint kiváló alkalmi lelki gondozói eszközre fordítania mindenkinek ; megtartván az apostol parancsolatát, hogy a kik reánk bízattak, azok erősíttessenek a hitben és a keresztyén szeretetben, a lélek által, a mely meg elevenít. A keresztyén és nem keresztyén házasfelek megáldásánál alkalmazandó eskümintánál, a papi bölcseség belátása szerint tehető meg a szükséges alkalmi módosítás. 6. §. Kánonaink s protestáns rendtartásunk törvényei, a házasfelek egybeadásának rendes helyéül Istennek házát, a templomot, jelölik ki. Lelki gondozói tiszte azért a lelkésznek odahatni, hogy rendes körülmények között, egyházunk eme rendtartása, továbbra is megtartassék. A háznál, a család körében történő esketés ezután is a kivételek közé tartozhatik. 7. §. Ugyancsak kánonaink rendelik el, a jó rendtartás céljából, hogy »sarlóját senki a más búzájába ne vágja*. Épen ezért a házassági szövetség megáldásának, az illetékesség kérdése megállapítására vonatkozó eddig gyakorlatban levő szabályai továbbra is érvényben maradnak s ahhoz alkalmazkodnia minden lelkésznek annyival is inkább szoros kötelessége, mert a megkötött és egyházilag is összeadott házasságok egyházi anyakönyvezése csak ezen szabály szigorú megtartása mellett lehetséges. 8. §. Az eddigi szabályoknak megfelelőleg az egyházi esketésnél továbbra is két tanúnak kell jelen lennie. 9. §. Az állami törvények szerint megkötött és egyházilag is összeadott házasságra vonatkozó adatok, az erre a célra ezután is teljesen használható és egyházunk által eddig is vezetett, megfelelő anyakönyvbe Írandók be. megjegyeztetvén, hogy az úgynevezett »Hirdetési rovatba*, mellőztetvén, most már az ezen utasítás 1. §-a értelmében, az egyházi hirdetés a polgári tisztviselő által kiadott, ezen utasítás 2. §-ában említett házassági »Tanúsítvány * száma, kelte jegyzendő be. Ezen házasságkötési tanúsítvány, a lelkészi okiratok között, a megfelelő egyházi anyakönyvre való utalás feljegyzésével, gondosan megőrzendő. A polgári hivatalnok előtt megkötött, de egyházi megáldásban nem részesült házasságra vonatkozó adatok, ha a mint kell, azoknak a lelkész, az e célból is teendő külön egvházéleti, közigazgatási és lelki gondozás útján tudomására jut a beállott új viszonyok között, tovább már egy egyházban sem nélkülözhető úgynevezett »Családkönyv«-be vezetendők be. A »Családkönyv* vezetésére vonatkozólag egyházunk kormányzó hatóságai külön utasításokat fognak megállapítani. 10. §. Mindaddig, míg az egész stóla-ügy, különösen annak megváltása, vagy más módon való kárpótlása rendezve nem lesz, a lelkészeket az esketósért eddig törvényes rendeletek által megállapított stóla ezután is jogosan megilleti. II. A gyermekek vallása. 11. §. Az 1894. évi XXXII, törvénycikk megfelelő szakaszai eltérvén az eddig érvényben levő törvényektől, a gyermekek vallására vonatkozólag ekképen intézkednek : Bevett vagy törvényesen elismert különböző vallásfelekezethez tartozó házasulok, házasságuk megkötése előtt egyszer s mindenkorra megegyezhetnek arra nézve, hogy gyermekeik valamennyien az atya vagy az anya vallását kövessék, illetőleg abban neveltessenek. A megegyezés csak akkor érvényes, ha az királyi közjegyző, királyi járásbiró. polgármester vagy főszolgabíró előtt a megállapított alakszerűségek mellett jött létre. Megegyezés hiánya esetén a gyermekek szüleik vallását nemök szerint követik, illetve abban neveltetnek, a mennyiben ez a vallás a bevettek vagy törvényesen elismertek közé tartozik. Az ilyen módon létrejött megegyezés később csakis az esetben változtatható meg: ha a különböző vallású felek közül valamelyik fél, a másik házastárs vallásara tér át, úgy, hogy a házasság ily módon egyvallásúak házasságává válik. Ezen törvényben foglaltakkal ellenkező bármely szerződés, térítvény, vagy rendelkezés érvénytelen és semmi esetben sem bír joghatálylyal. A jelen törvény életbeléptetése (1895. október 1.) előtt kötött házasságokból született vagy születendő gyermekek vallásos nevelésére nézve, azon törvény határozata marad érvényben, a mely az ily házasságok kötése idejében hatályban volt. Az 1868. L1II. t.-c. 13, 14. 15. és 18. szakaszainak rendelkezései a törvényesen elismert vallási követökre is kiterjesztve, hatályukban fentartatnak. Minthogy az új törvényeknek épen ezen 1-sŐ szakasza olyan, a meiv a benne alkalmazott egyenlőségi és a lehető méltányossági elvek mellett is, könnyen visszaélésekre szolgáltathatna alkalmat és így protestáns egyházi életünk esetleges gyengítésére és hívei számának fogyasztására is vezethetne, azért figyelmes, körültekintő és fáradhatatlan lelkigondozási tevékenységünk kifejtése által oda kell hatnunk mindnyájunknak, hogy az új házasfeleknél, mint leendő szüléknél folyvást ébren és erőben tartsuk az egyházunk iránti szeretet és tántoríthatatlan hűség érzetét s ez irányban szükséges kötelességtudatát s különösen vegyes vallású házasság kötésénél arra kell törekednünk, hogy az illető házasságból származó gyermekek vallására vonatkozólag a szülék, ha többet nem, de mindenesetre megtartsák az 1868. LIII. törvénycikk eddigi rendeleteit, a mely szerint az ilyen házasságból született gyermekek nemük szerint követik a szülék vallását s ne engedjük,