Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1895 (38. évfolyam, 1-52. szám)

1895-08-22 / 34. szám

tetésénél fogva sokkal szórványosabbak, rendezetlenebbek, semhogy azok mindenkor tisztán és könnyen áttekinthető képét nyújthatnák gyülekezeti életünk bármely ágának, különösen most, a midőn az állami anyakönyvek mellett, esetleg még hézagok is könnyen támadhatnak azokban. Ezen különféle anyakönyvek így is magukban foglalhatnak ugvan sok mindenféle adatot. De arról épen a gyakorló lelkészek tehetnek tanúbizonyságot, hogy menynyire kevéssé tájékoztatók azok, hosszabb utánjárás és egybevetés nélkül, ha talán csak oly egyszerű kérdésekre akarunk is pontosan megfelelni: hány lélekből áll egyházközségünk; hány abban a férfi és nő egyháztag; hánya külön család, mennyi a gyermekek száma stb? Az anyakönyveket és azoknak különben nagyszámú adatait, lelkigondozási célokból hasznavehetővé csak az úgynevezett »család-könyvek* tehetik. Ezen >család-könyvekben* ugyanis külön ív levén nyitva egyházunk minden önálló családjának, azokban egyszerre kellően csoportosítva látjuk az egyes családokban s azok életében koronkint történő és feljegyzésre méltó mozzanatokat: az egyes részletekből s azoknak rendszeres összetételéből aztán az egész egyháznak mult és folyó történetét s az e tekintetben szükséges tudnivalókat is. A családkönyveknek itt érintett jelentősége és az azokhoz kötött nagy érdekek kívánják azért meg, hogy azok jövőre minden egyházban megkezdessenek, s hogy jelen utasításunk különösen is kötelességgé teszi azok pontos vezetését. Mindezen irányadó elvek kiegészítéséül alig szükséges kiemelnünk, hogy behatóan és részleteiben is tanulmányoznia kell minden lelkésznek, úgy magukat az életbelépő törvényeket, mint az azok végrehajtására kiadott miniszteri utasításokat is, mert csak így egészükben lesznek teljesen megérthetők a törvénynek rendeletei és a nagyfontosságú életkérdéseket szabályozó irányzatai, nemcsak, hanem ezeknek alapos ismerete pótolhatja ki azon utasítási javaslatokat is, a melyeket protestáns egyházunk püspökei, az egyöntetű eljárás céljából a legszükségesebb teendőket illetőleg ez alkalommal addig is, míg e részben egyházi főhatóságainknak ezek megbízatásához képest bemutattatnának és általuk végleg megerősíttetnének, megállapított. (E célra használat végett ajánlatosak a következő, igen jó kiadásai a törvényeknek: »A kötelező polgári hazasság törvénye«. Budapest, Lampel Róbert kiadása és * A házassági jogról«; »A gyermekek vallásáról«. Magyarázatos kiadás. Két-két füzet dr. Imling Konrádtól Budapest, 1895. Második kiadás Ráth Mór.) Maguk a figyelembeveendő utasítások a következők: I. Az egyházi esketésről. 1. §. A leendő házasfeleknek, az egybekelést megelőző kihirdetéséről, az állami törvények, nevezetesen az állami anyakönyvekről szóló 1894. évi XXXIIf. törvénycikk II. fejezetének 45. és következő szakaszai, valamint az ezekhez kibocsátott miniszteri utasítások 32. és további §-aina.k rendeletei, részletesen intézkedvén és azoknak célja, a házasság törvényes megkötésére vonatkozólag ugyanazon kellékek és erre nézve szükséges bizonyosságok hiteles megállapítása lévén, mint a melyeket kívántak eddig alkalmazásban levő egyházi ide vonatkozó törvényeink: ezen okok miatt a leendő házasfeleknek egyházi részről való kihirdetése jövőre nem fog történni, eddig gyakorlatban levő alakjában, hanem azon, már előbb törvényesen egybekelt házasfeleknek, a kik az egyházi összeadásban is részesültek, ily módon is megkötött házassága, az összeadást követő legközelebbi vasárnapi délelőtti isteni tisztelet alkalmából isteni tiszteleti rendtartásunknak eddig szokásos helyén fognak a gyülekezetnek tudtára adatni. Az ilyen irányú utólagos kihirdetés, természeténél és céljánál fogva, egészen vallásos természetű lévén, az az új házasfelekre vonatkozó, legszükségesebb adatok rövid megemlítése mellett, a következő vagy tartalmilag ehhez hasonló liturgikus szavak kíséretében történhetik meg: »NN és NN. vallásúak, ekkor és ekkor egymással törvényes házasságot kötvén, egvházilag összeadattak és megáldattak. A midőn erről egyházunk tagjait keresztyén örömmel értesítem, kérjük ez alkalommal ís mindnyájan keresztyéni szeretettel és buzgó szívvel a házassági szövetségkötésre Isten segítő kegyelmét, szent lelkének megszentelő erejét és gazdag áldását, hogy legyen az a keresztyén családi erényeknek és tiszta keresztyén boldogságnak és megelégedésnek forrása. Isten nevének dicsőségére.« 2. §. Az 1894. évi XXXI törvénycikk 123. §-a szigorúan megállapítja, hogy azon lelkész, a ki az egyházi összeadásnál eljár, mielőtt a felek igazolták volna, hogy a házasságot a polgári tisztviselő előtt megkötötték, vétséget követ el és ezer koronáig terjedhető pénzbüntetéssel büntetendő; ismétlés esetében a cselekmény két hónapig terjedhető fogházzal és ezer koronáig terjedhető pénzbüntetéssel büntetendő és a cselekmény csak akkor nem büntethető, ha az egyházi összeadás az egyik félnek közel halállal fenyegető betegségében történt: azért az egyházi összeadásban csak azon házasfeleket szabad részesítenünk, a kik az állami anyakönyvekről szóló XXXIII. törvénycikk 62. §-ában megállapított és az ezen szakaszhoz kiadott miniszteri utasítás 75. §-ában körülírt, a polgári tisztviselő által, még a félek kérelme nélkül is, a házasság megkötése után azonnal, minden egyes esetben kiadandó, a házaság megkötéséről szóló, úgynevezett »Tanúsítványt* felmutatják. Azon esetben, ha az egyházi összeadás, az egyik házasfélnek közel halállal fenyegető betegségében, kivételesen a polgári házasságkötést megelőzőleg történik, szigorúan megtartandó a XXXI. t.-c. 36. § ának és a kiadott miniszteri utasítások 56. §-ának azon rendelete, mely szerint, ily esetben is, mindkét házasulónak ki kell jelentenie, hogy legjobb tudomások szerint, köztük házassági akadály nem forog fenn. Szeptember hóban csak úgy fogadhatunk el házassági kihirdetést és esketésre való jelentkezést, ha mind a háromszori kihirdetés, mind az esketés még szeptember hóban megtörténhetik. 3. §. Az egyházi összeadás legtermészetesebben mindjárt a házasság törvényes megkötése után, tehát mintegy közvetlenül ahhoz csatlakozva történhetik meg; annyival is inkább, mert a kiadott miniszteri utasítások 61. §-a egyenesen meghagyja a polgári tisztviselőnek, hogy a házasságkötés idejének megállapításánál kötelessége különös gondot fordítania arra, hogy a házasuló feleknek módjukban legyen még házasságuk megkötésének napján a házasságkötésre vonatkozó vallási kötelességüknek eleget tenni. Ha ez azonban bármely ok miatt oly időben meg nem történhetnék, az egyházi megáldásban a később bármikor jelentkező házastársak is, készséggel részesítendők. Mindezekre való tekintetből szükséges, hogy erre vonatkozó szándékokat, a házasság megkötése előtt idejében jelentsék be az illetékes lelkészi hivatalnál. 4. §. Egyházi összeadásra jelentkezhetnek és abban feltétel nélkül részesíttetnek első sorban minden körülmények között »keresztyén hitünknek sorsosai«, tehát ezek között a vegyes vallású házasfelek is, már csak az eddig érvényben volt törvények értelmében is. Ezek mellett