Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1895 (38. évfolyam, 1-52. szám)

1895-01-24 / 4. szám

épen a bölcsészetre. Ennek előkészítését Tarcey, Pap Sándorra bízta. Nehéz feladat volt ez; mert a tanítvány nem tudott magyarul, az instructor pedig nem tudott németül. De az erős akarat minden akadályon győzedelmet arat. A közönségesnél fokozottabb munka azt eredményezte, hogy míg egyrészről a rábizottakban hiven eljárt, a mellett megtanult németül s a philosoph gondolkozásmód annyira sajátja lett, hogy ő későbbi élet folyama alatt mindent emelkedett szellemmel mérlegelt és jellemében épen azért tiszteletre méltó volt. Tanulótársa, benső barátja és rokona volt szeretve tisztelt püspökünknek, főt. Pap Gábor úrnak. Kápláni ideje nagyobb részét ennek nagytudományú és szelid édes apja mellett Vámoson töltötte. Rendes lelkészszé lett 1852-ben Balaton-Udvariban. Innen 1854. novemberben Balaton-Henyébe hivatott. Itteni lelkészkedése utolsó évében 1864-ben történt, hogy a zalamegyei intelligentia, az alföldi szűkölködők javára, szavalattal, hangversenynyel, sorsjátékkal összekötött ünnepélyt rendezett, melyen a megnyitó beszéd tartására ő kéretett fel. E megtisztető megbízatásnak az anyagi segélyezést nagyban elősegítő hatalmas beszéddel tett eleget. 1864-ben a fehérmegyei Iszka-Szmt-GyÖrgyre hivatott lelkészül és ez idő óta halála napjáig, tehát 20 évig itt végezte a munkát, mely reá bízatott: végez'e hiven, nem lankadva az utolsó pillanatig. A munkának terhét hordozta, mint a Krisztusnak jó vitéze. Legeltette az Istennek sere gét. gondot viselvén arról, nem kényszerítésből, hanem örömest, nem tekintvén éktelenül a nyereségre, hanem kész indulattal. Voltak is, kik méltányolták munkáját, de voltak felforgatók, izgatók, kik a megboldogult utolsó pár évét megkeserítették, az unitárizmus karjaiba akarván terelni egyháza híveit. De Isten vele volt hű szolgájával s még életében visszatérítette az elszakadtakat, megtudván győzni az eltévedetteket törekvé-ük káros és szerencsétlen voltáról A veszprémi egyházmegye bizalma 1868. óta felkarolta őt s előbb aljegyzővé, majd 1874-ben főjegyzővé és tanácsbiróvá választotta majdnem egyhangúlag. Fontos és komoly ügyekben véleményadással bízta meg. így többek között az 1881/82. évi zsinatot előkészítő munkálatra javaslatkészítéssel. Az egyházkerületi gyűléseken is 1861. óta három év kivételével folyvást képviselője volt a veszprémi ref. egyházmegyének. Fördős Lajos és Szász Károly által szerkesztett papi dolgozatokban jelentek meg a lelkészi hivatal körébe vágó munkálatai; régebben a Ballagi Prot. Egyh. és Isk. Lapjában különféle levelezései; újabban a Pereszlényi közlönyében és a jelenleg Németh István által szerkesztett »Dunántúli Prot. Lap«-ban jelentek meg tartalmas munkái. Mint esperes, vezérelvül választotta az apostol szavait: »Semmivel sem gondolok, az én életem is nekem nem drága, f

csak hogy elvégezhessem a munkát, melyet vettem az Úrtól!* S az a nagy munka, melyet az egyházak látogatása alkalmával s azok szellemi és anyagi ügyeinek ellátásában kifejtett, a lelkét gyötrő aggodalmak, hogy az egykor oly gazdag és viruló veszprémi reform, egyházmegye gyülekezetei a természeti csapások súlya alatt összeroskadnak: megtörték testi erejét. S ő valóban úgy esett el. zászlóval kezében, mint a kappeli hős, szíven találva; mert szíve, az egyházai szomorú sorsa feletti aggodalomban és az ezekért való őszinte harcban szakadott meg. Családi életét Isten négy élő gyermekkel áldotta meg, kiket gondosan nevelt. Dezső, bérhidai körjegyző, Sándor, budapesti vasúti tisztviselő, Janka és Szeréna hajadonok s bus özvegye Sipos Johanna őrzik kegyelettel áldott emlékezetét, Jó Istenünk! Jutalmazd meg azt a sok jót, szépet és hasznosat, mit a megboldogult egész áldásteljes élete folyama alatt családja, hivei és embertársai között szétárasztott. Add, hogy lelkesítsen minket az ő nemes példája, tartson össze szeretete, buzdítson soha nem lankadó áldozatkészsége és önzetlensége. Add. hogy legyen áldás hamvain, legyen könnyű felette a hant, mely a család, az egyházi és polgári község, a tiszttársak és barátok könnyeitől ázott. Oh irgalom Istene! küldj mennyei vigaszt mély bánatba merült özvegyének, gyermekeinek, rokonainak, tiszttársainak. Adj erőt mindnyájunknak a fájdalmak között. Vigasztald meg a gyülekezetet, mely a boldogultban igazi lelki atyját siratja. Add, béke és egyetértés honoljanak ennek kebelében, hogy ez oly dicső és oly boldog legyen, mint azt megdicsőült lelkészük szelleme óhajtotta. Amen. Veszprém. Demjén Márton, reform, lelkész. IRODALOM. ** A polgári házasság ismertetése. Az értelmes magyar nép számára írta Nagy Lajos konyári ev. ref. lelkész. Budapest, 1894. Hornyánszky nyomása, terjedelme 15 lap. ára 8 kr. szerző sajátja. — A polgári házasságot s vele kapcsolatban az állami anyakönyvvezetést és a vegyes vallású szülőktől származandó gyermekek vallási hovatartozását a mult évi három vallásügyi törvény alapján népies modorban, kérdések és feleletek alakjában ügyesen és jóindulattal ismertető, korszerű és hézagpótló füzetke, melynek terjesztését a nép között több lelkipásztori és valláserkölcsi tekintet sürgősen ajánlja. ** »A magyar nemzet története« című Szalay-Baróti-féle füzetes vállalatból, most jelent meg a 6. füzet. Ebben bevégződik >A fejedelmek kora« c. szakasz és megkezdődik az Árpádházból való királyok korának tárgyalása. Ehhez a füzethez is külön műmelléklet van csatolva: Szt. István palástjának rajza, melyet Ipolyi A. »A magyar szt. korona története és műleírása* című műve nyomán Tull Ödön készített. Igen szépek a szövegbe nyomott nagyszámú illusztrációk is. A szövegről is teljes elismeréssel nyilatkozhatunk, és ismételhetjük, hogy a Szalay-Barótiféle történelem valóban megérdemli, hogy helyet találjon minden magyar ember könyves-polcán. Az egész mű körülbelül 65 füzetre van tervezve. Minden hó 1-én és 15-én egy-egy füzet jelenik meg, melynek ára 30 kr. Előfizethetni negyedévre (6 füzet) 1 frt 80 krjával. Az előfizetési díjak a kiadóhivatalba (Lampel R. könyvkereskedése, Andrássy-út 21. sz. a.) küldendők. ** Az 1848/49-iki magyar szabadságharc története című nagy munkának legújabb (28-iJc) füzete egy igen érdekes illusztrációt hoz. Az 1849-iki magyar címert, a melyet a demonizálás után állapított meg a debreceni országgyűlés. A címerpajzs a régi: a négy folyó, a három hatalommal. De a uorona hiányzik róla. E helyett egy koszorú van, a koszorún áthúzva egy kardpenge. Április 14-ike után ez a korona nélküli címer volt használatban az államépületeken, a honvédségnél, szóval mindenütt, a hová a forradalmi kormány hatalma elért. A füzet többi érdekes képei a következők: A Tömösi szoros Leonidása. Olajnyomatú színes képmelléklet. Damjanich mint osztrák