Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1895 (38. évfolyam, 1-52. szám)

1895-05-30 / 22. szám

Pedig a pecséten S. T. V. M. áll. Mi lehet e négy betű jelentése? mert hogy sem a Szilágyi István, sem a Jakab Elek magyarázatai nem állhatnak meg, azt — úgy vélem — kellőkép bebizonyítottam a fentebbiekben. A megfejtés meglepő lesz s nagyon egyszerű. Való­ságos Kolumbus tojása. Már Jakab Elek említi, hogy a zászlós bárány ott van Debrecen címerében is. A debre­ceni (városi) nyomda termékein ] szintén láthatunk ilyen címert, még pedig ezzel a jelmondatos körirattal: • MINT A BARAN. MEG. NEMVL A NIRV ELOT. ESA: LIII.« Ez a szentirati hely (Ézsaiás 53: 7.) a Luther for­dítása szerint így van: >Wie ein Schaf, das verstummet von seinem Scheerer.« Én azt hiszem, hogy az a STVM a zászlós bárány felett a Dávid F. címerében valósággal annyi, mint stnmm, a szokott symbolikus körirat legjellemzőbb szava. Ha helyes — és erősen hiszem, hogy egyedül helyes e megfejtés, akkor az is nyilván van, hogy Dávid F. e pecsétnyomót akkor csináltatta vagy kapta ajándékba, mikor még a lutheránus vallás hive volt; a pecsétmetsző pedig — mint német ember — németül véste rá a címerre a szokásos jeligét. Az sem lehetetlen, hogy épen witten­bergi tartózkodása alatt (1545—48) szerezte Dávid e pecsétnyomót.2 Hogy aztán valaki — bármint változtatta is vallásos nézeteit — ifjúkori, talán kedves emlékű pecsétnyomóját nem dobja félre csak azért, mert azon a szenvedő Isten­ember jelképe van, hanem használja azt élte végéig, fel­váltva néha egy intagliós pecsétnyomóval: ebből én — megvallva az igazat — türelmességet, szabadelvüséget, tolerántiát és emelkedett lelküséget egyáltalában nem tudok kiolvasni. Kassa. Révész Kálmán. KÖNYVISMERTETÉS. Bossuet beszédei. I. kötet. Fordította és bevezetéssel ellátta Acsay Ferencz, a győri főgimn. igazgatója. Bossuet arcképével. Kiadta a pannonhalmi sz. Benedek-rend. Esztergom, 1895. Laiszky és Kókai bizománya. Ára ő frt. (LXX + 691 1. 8°. IL Mielőtt az egyes beszédeket, legalább thémájuk és felosztásukban, bemutatnám, az eddig mondottak kiegé­szítéséül még annyit kell jeleznem, hogy B. hallgatói a magasabb körökből valók lévén, irálya s nyelvezete is ehhez alkalmazott, nemes, finom; de azért világos és ért­hető. »Uraim, hölgyeim* s per »önök« szólítja hallgatóit s ha idéz a vastagabb pennájú szentatyák vagy szentírás 1 Például Melius »Magiar Praedikatioc* címlapján, (1563.) továbbá a »Corpus Juris Hungaricic latin Indexén ,(1642.) A két címer annyiban tér el egymástól, hogy a régibben (heraldice) jobb­ról van a bárány feje, az újabban balról s ekép a jobb első lábá­ban tartott zászlónak is épen'megfordított állása van a két címeren. 2 Teljesen ki van tehát zárva szerintem az a lehetőség, hogy Dávid e pecsétnyomót unitárius püspök korában, püspöki hivatalos pecsétként, vagy az unitárius papi testület hivatalos pecsétjeként csináltatta volna. Hasonlókép nem fogadhatom el Jakab E. azon — meglehetősen homályos — véleményét sem, hogy Dávid e pe­csétet >akkor vette fel, midőn még hitte a magyar eklézsiáknak a kereszt megtartása mellett egyesíthetését«' Ugyan mikor volt ez a korszak ? erősebb kifejezéseiből, engedelmet kér. hogy a saját sza­vaival tolmácsolhassa őket. P. o. mikor Flaviust idézi Jeruzsálem pusztulásának leírásánál, midőn a végszükség iszonyalosságokra kény­szerűé az éhen halókat, az anyát arra, hogy... itt felsóhajt: »0h anyák, ti ne hallgassatok ide!« s azután folytatja, hogy az anya megölte, megfőzte gyermekét. A szentírási idézetek, mint már említém, nála nem sallangok, hanem a tárgyból szorosan folyó, a legtermé­szetesebben odaillő érvek. Hogy mikép használja föl, ho­gyan bánik velők, miben és hogyan tér el a szokásos ösvénytől, s általában, hogy közelebbi tájékozást nyer­hessünk B. beszédeinek szerkezetéről, jellegéről, ime né­hány példa. Az Isten lörvényéről beszél a 11.8 (nálunk 119-ik) zsoltár 59-ik verse alapján. (Gondolkoztam utaimról s a te bizonyságaid szerint irányoztam lépéseimet.) (Vesd össze Károlival.) Tudatlanságban születtem — így, ezzel indítja meg a tárgyalást s eszközli a felosztást — vak létemre vezető kell, a ki tévedező lépteimet irányítja. Erre van szükségem első sorban. De nemcsak a tudatlanság homályosítja el lelkemet: akaratom is végtelenül fegyelmetlen, biztos szabályt kell keresnem, mely erkölcseimet vezeti, cselekedeteimet mér­sékli. Erre van szükségem másodsorban. S végre a harmadik: értelmem s akaratom, melyek tetteimet irányozzák, ennyire meg lévén rontva, egyik a tudatlanság, másik a fegyelmetlenség folytán, az egész lelkemet megzavarja, örökös állhatatlanságba s nyugtalan­ságba esem. Egyik vágyból a másikba tévedek a nélkül, hogy rátalálnék arra, a mely kielégít. Támaszra van szükségem, mely biztos nyugalmat, békét nyújt. E három dologra van szükségem. Oh Istenem, hol találhatom fel őket? »Gondolkoztam utaimról.* Az emberi bölcseség folyton ingadozik, az emberi törvények folyton hiányosak, a világi javak mulandók, lelkemnek magasabbra kell emelkednie. Az Isten törvényében csalhatatlan vezetőt, biztos szabályt, rendületlen békét látok. Az első részben tehát szól a tudatlanságunkról. Nem a világi tudományokban való tudatlanság miatt panasz­kodik, hanem azon szerencsétlenségünkön, hogy nem ismer­jük voltaképen a mi sajátunk, a valódi jót és rosszat, nem ismerjük az igazi zsinórmértéket, melynek életünket kel­lenne szabályoznia. A világ valamennyi bölcse törte rajta fejét s a világ valamennyi bölcse csalódott. Kezedet nyúj­tod, te bölcselet, támogatásomra, vezetésemre: elébb azon­ban tudni szeretném: biztos-e vezérleted. >Ha vak vezeti a világtalant, mindketten verembe esnek.'- S hogyan biz­hatnám benned, te szegény bölcselet? Mi egyebet látok iskoláidban hiábavaló, soha véget nem érő vitatkozásnál? Mindig kétségeken törik fejőket; de soha megoldásukig nem jutnak el. Jegyezzék meg, kérem, hogy mióta csak a világ bölcselettel foglalkozik, a főkérdés mindég az em­ber alapkötelmei, végcélja körül forgott. A mit az egyik igaznak állított, azt a másik, mint hamisat elvetette. A

Next

/
Oldalképek
Tartalom