Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1895 (38. évfolyam, 1-52. szám)

1895-02-07 / 6. szám

A középiskolai tanulók számának folytonos emelkedése szükségessé tette, új középiskolák állítása mellett, mindig több és több párhuzamos osztály nyitását. 1885-ben 53 párhuzamos osztály volt, most van 119. Mindhiába! Úgy van a középiskola, mint a serdülő gyermek, a kinek nem győznek új ruhát csináltatni, mindjárt kinő belőle. Különösen a fő- és székvárosban, de a vidéken is igen sok helyen nagy az iskolák túltömöttsége. Már nagy a megállapított maximum, 60, is sok egy osztályra és veszélyezteti a tanítás sikerét. És ezen is túl kellett lépni, sőt maga az állam is kénytelen volt ezt tenni. Néhány példa a túltömöttségre: Sopron evangélikus I 63 tanuló, Bonvhád I. 69. Igló II. 70, Sárospatak I. 77. II. 72, III. 81 (!), Debrecen I. a) 81, V. 68 és így tovább. Érdekes az is, hogy hányan végzik el a középiskolát azok közül, a kik elkezdették. 1887-ben az I. osztályba járt a gimnáziumban 8712, a reáliskolában 4834. Ezek közül a VIII. osztályt 1894-ben elvégezte 2439 gimnázista és 336 reálista; vagyis 1000 belépő tanulóból a nyolc osztályt elvégzi 280 gimnáziumi és 183 reáliskolai, általában 263 középiskolai tanuló. A görög nyelv helyett megszabott tárgyakat mindig több és több iskolában tanítják. Autonom protestáns középiskoláink közül azokban, hol taníthatják, 16-ban tanítják, 27-ben nem tanítják a görögöt pótló tárgyakat. Általában 81-ben tanítják, 32-ben nem tanítják. A görögpótló tanfolyamot mindig nagyobb és nagyobb arányban választják. Az első évben 627, az 1893/94-iki évben már 1031 V. osztályú tanuló volt görögpótlós. Vagyis ott, hol erre alkalmuk volt, a tanulók 37 7 százaléka vett ebben részt. A magántanulók száma 935 volt; ezek közül a prot. iskoláknál 291. Feltűnő sok magántanuló volt a következő helyeken: Trencsén kir. katholikus 31. köztük 13 VIII. oszt. (!), Nyíregyháza 24, Debrecen ref. 38, Miskolc ref. 17, Mármarossziget ref. 21. A középiskolai tanulók 5'8%_

a

ismétlő volt; legtöbb az I. osztályban, vagyis 9'6%- Általában elégtelent kapott 9894 és pedig közülök 5039 több tárgyból is. Az utóbbiaknak fele nem tért vissza a középiskolába, hanem más pályát választott. Dr. Szigethi Lajos. TÁRCA. Augustinus tanrendszere. 6. A megváltás ; ez csak a legalkalmasabb volt. Az élő Krisztus közvetlen működése. Krisztus a mi igazságunk, a mennyiben megváltott az ördögnek és a bűnnek hatalmából és Krisztus a mi életünk, a mennyiben ő most is él és működik bennünk. A történeti Krisztus munkája és az élő Krisztus: ez hitünk tartalma, ez igazságunk. Ez az igazság azonban inkább negatív, mert Krisztus halála nem annyira engesztelő áldozat, tehát Istennel való kibékítés, mint inkább váltságdíj. Istent nem is lehet kiengesztelni, mert annyira fölötte áll a bűnnek, hogy ez őt nem érintheti. Az emberek, illetőleg az első ember bűne az örökké változhatatlan Istent nem sérthette és Isten szeretete nem lehet kisebb vagy nagyobb, a mi pedig következnék a kiengesztelés fogalmából. A bűnnek büntetése nem az Isten haragja, hanem az, hogy az ördögnek s a halálnak hatalmába kerültünk. A szeretet és az igazságosság Isten lényegében nem különböztethető meg, Ő a bűn után is ugyanaz, a mi a bűn előtt volt. Azonban a kijelentésben, a melyben a magában véve egyszerű természetszerűen változatossá lesz (unitas-varietas), a kettő szétválik, a mennyiben az Isten a bűnre igazságos büntetést mér: az ördög s a halál hatalmát. Az ördög, a ki tehát a kijelentés világában az isteni igazságosság képviselője, az emberre bűne miatt jogos igényt tart: ezen igényt vásárolja meg tőle Krisztus, a kinek élete igaz volt, ártatlan vérével. »E megváltásban mint érettünk való ár adatott Krisztusnak vére«. Az ördöggel szemben, tehát Krisztus a kijelentés világában az is'eni szeretetnek képviselője. Mivel az, a mit Krisztus áldozott, emberi volt, mivel csak az ember áldozhatik, mert Isten nem szenvedhet és mivel az emberiség tartozott a véradóval: azért Krisztus nem mint ember váltotta meg az embereket. Ez a megváltási mód Augustinus szerint nem volt föltétlenül szükséges, Isten, a mindenható, tudott volna más módot is, de ezt találta a legalkalmasabbnak. Mivel ily formán a Krisztus által történt megváltás a lehetőségek közül csak a legalkalmasabb, azért Krisztus megjelenése, az Igének megtestesülése sem volt feltétlenül szükséges. És ez a következmény ismét Krisztus méltóságának rovására, az újplatonikus istenfogalom javára tett engedmény volt. De nemcsak a történeti Krisztusnak munkája, hanem az élő Krisztusnak folytonos működése is tartozik jelentőségéhez. Krisztus most is működik és pedig közvetlenül az emberek szivében, a hivő tapasztalja őt, boldognak érzi magát a Krisztussal való közösségben. Azonban Krisztusnak ezen mystikus működését történeti munkájával Augustinus nem hozta szoros kapcsolatba. Amaz vallásos életének tapasztalata, ez az irás és az egyház részéről adott tan. Mind a kettő a hitnek tartalma, a melynek megfelelően alakult a hitnek fogalma, jobban mondva alakultak a hitnek fogalmai. 7. Paulinns-h.it bit és tekintély bit (az egybáz. Egységes hitfogalom Augustinus rendszerében nincs. Egyrészt a hit Pál felfogásának megfelelően Istenben való benső bizodalom és ragaszkodás, az az érzület, mely a szív összes szálaival a legfőbb jóhoz tapad, mert Istennek közvetlenül adott kegyelmét tapasztalja. És mégis a hit másrészt történeti, mert nemcsak Krisztus megváltását, mint történetileg adottat fogadja el, hanem mindazt, a mit az egyház tanít. Az a mystikus hit és ez a tekintély hit semmiképen sincs egybefűzve. Egyrészt azt akarja Augustinus, hogy magának az igazságnak higyjen a hivő, hogy értelme az Istennel oly benső kapcsolatban legyen, a mely kizár minden elválasztó közvetítést: másrészt nyiltan bevallja, hogy pusztán a tekintélynek kell hinni, hogy hinni annyit tesz, mint be nem bizonyítottat egy tekintélyben bízva igaznak elfogadni. A legszabadabb benső hit és a legmerevebb tekintélvhit Augustinus tanában együtt van és ezen éles ellenmondás csakis fejlődéséből és azon benyomásból magyarázható, melyet az egyház reá megtérése előtt tett és a melyet később mint egyházfő az egyháznak a még meg nem tértek számára biztosítani akart.. A manichaeismus annyi kételyt oltott belé a keresztyén hit igazsága iránt, hogy ezen kételyeket, mint értelmi ellenvetéseket később is erőseknek tartotta. Nem értelmi meggyőződés vitte őt az egyházba, hanem első sorban akarati elhatározása. Elhatározta, hogy elfogadja a keresztyén igazságokat és azért hitte. Hite tehát engedelmesség volt. Mégis meg-