Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1895 (38. évfolyam, 1-52. szám)

1895-12-26 / 52. szám

vezetével úgy a gyermekeket, mint a felnőtteket megismertesse s mely alkalmas legyen arra, hogy a hol a szórványokban lelkész vagy tanító nem oktathatja vallásuk dolgaira a gyermekeket, ennek alapján a szülők is elvégezhessék e feladatot. Csakhogy e helyes gondolatot meg is kellett volna valósítani. Ámde a meglevő hittankönyvek e célra nem voltak alkalmasak. Talán még legjobban megfelelt volna a kecskeméti káté, mert abban együtt van a bibliatörténet, hittan és erkölcstan; de a mellett, hogy nyelvezete már igen elavult, a tananyag beosztása és terjedelme még sem volt a kitűzött s elérendő célnak megfelelő. Ha nincs alkalmas vezérfonal, hát írni kell egyet, gondolta Lévay Lajos, s így született meg kéziratban a Kis Hitoktató. A csecsemő megszületett, de ki lesz a felnevelője: ez a kérdés állt most már elő, mert a sárkeresztúri papi jövedelem nem igen mutatott fel annyi felesleget, a mennyi a kiadás költségeit fedezhette volna. Lévay Lajos tehát az egyházkerülethez fordult kis munkájával s azt igyekezett reá bírni a kiadásra. Az egyházkerület, belátva a szükséget, nem is zárkózott el a kérelem elől s miután irodalmi bizottsága útján a művecskét megbíráltatta s a szükségesnek mutatkozó változtatásokat rajta megtétette, legutóbbi közgyűlésén a Kis Hitoktató kinyomatását elhatározta. A Kis Hitoktató oly ref. elemi iskolai növendékek számára készülvén, a kik nem ref. népiskolába járnak, vagy épen szórványokban élnek s a vallástanítás áldásaiban csak kevésbbé részesülhetnek: a tananyagot oly terjedelemben kívánta felölelni, a mennyivel ily körülmények közt meg kell elégednünk. S tekintve, hogy a gyermekek kik e kis könyvet használni fogják, katholikus iskolákba járnak s ott a kath. befolyás hatása alatt is állanak, oly irányban is meg kellett választania a felveendő anyagot, hogy az az ismeretközlés mellett még hiterősítő s eszméitető hatással is legyen. E mellett arra is gondolnia kellett, hogy — megkímélendő a szülőket több s évrőlévre változó hittankönyv vételétől — egy könyvben foglalja össze mind a hat osztály tananyagát s a könyvecske még se legyen se nagyon terjedelmes, se nagyon drága. E sok mindenféle szükséggel mondhatni igen ügyesen számolt le szerző s az anyagot, a célnak megfelelőleg helyesen választotta össze. A munka, mely 72 oldalra terjed, négy fő részre oszlik. Az I. rész az I. és II. oszt. tananyagát adja, és pedig a Miatyánkot, azután a már ismeretes reggeli, esteli étel előtti és utáni stb. kis imádságokat: zsoltár és dicséret verseket, tekintettel az egyházi év szakaszaira, majd szól végül a ref. egyház ünnepeiről. A II. rész a 3-ik oszt. anyagát foglalja magában, szólván a ref. istentiszteletről, adván ó- és új-testamentomi bibliai történeteket s végül tanítván a bibliáról. A III. rész adja a 4-ik osztály tananyagát a ker. hitről, az Isten Igéjéről s a sacramentomokról s a túlvilágról szóló fejezetek alatt. A IV. rész az 5-ik és 6-ik osztály anyagául szól a ker. erkölcsi kötelességekről, a ker. egyház történetéről, a ker. felekezetekről s végül ismerteti a magyar ref. egyház szervezetét. A mint e beosztásból láthatjuk, az anyag megválasztása helyesen történt, a mi kifogásokat mégis emelhetünk ellene, az nem az anyagra, hanem annak terjedelmére s feldolgozására vonatkozik. Az I. és II. oszt. anyaga nézetünk szerint kissé sok, mert a 11 rövidebb és hosszabb imádságtól eltekintve, 42 dicséret és zsoltár verset ölel fel s ehhez járul még 14 kérdés az ünnepekről. Különösen sok itt a zsoltár és dicséret vers, mert ennyit még rendes vallástanítás mellett sem vehetünk fel egy évre. Ez csak akkor érthető, ha szerző ezeket nem csupán egy évre, hanem több, talán a hat évre szánta; de akkor meg mindnyáját az I —II. osztály anyagául jelölni ki, nem lett volna szükséges. Nem tudjuk, mi volt szerző célja, de hajlandók vagyunk azt hinni, hogy az énekeket nem egy év alatt (a II. osztályban) akarja mind megtanítani; legalább erre enged következtetni az is, hogy az I. oszt. anyagául kijelölt imádságok közt ott találjuk az űrvacsorához való imádságokat is, a mi már épen nem lehet az I. osztály tananyaga. A III. osztály tananyaga ellen csak az a kifogásunk, hogy az újfestamentomi bibliai történetek közül igen keveset ölel fel. Hiányzanak belőle Jézus példázatai teljesen, pedig azok a gyermeki lélekre nézve a legkedvesebb dolgok s a legkönnyebben is megtanulhatók. A kánai menyegzőt pedig egészen el lehetett volna hagyni, különösen azzal a tanulsággal, a mi, különösen első részében, épen nem magyarázható ki belőle. A IV. osztály anyaga egészen helyes és megfelelő. Az V. és Ví. osztály anyaga, tekintve, hogy két osztályra szól, nem mondható soknak, de némely kérdéseiben igen terjedelmes, úgy hogy helyesebb lett volna apróbb részekre osztani fel, mert 15 — 20 soros feleleteket megtanulni s megtanítani igen nehéz. Ilyen kérdések pl. a 117, 118 (ez különösen nehéz), 130, 133, 134. 135, 137, 138. 139, 140, 146. A 148. és 150 pedig inkább függeléknek járta volna meg, mint betanulandó feleletnek. A mi előadási módját és nyelvezetét illeti, egészben véve a gyermeki lélek felfogásához s értelmi köréhez van alkalmazva s e tekintetben örvendetes haladást mutat fél eddig használatban levő hit tankönyveinkkel szemben. Ez őszinte elismerésünk mellett is azonban vannak némely dolgokra nézve kifogásaink. így több feleletében felesleges szavakat s mondatokat használ s olyanokkal teszi nehézzé a feleleteket, a mik már teljesen feleslegesek, vagy a legjobb esetben is a felelet után, mint jegyzetek volnának alkalmazhatók. Ilyen a 14. felelet vége, 22. vége, 26 vége, 29. vége, 86-nak legnagyobb része, 107. vége, 142. a két első sort kivéve stb. De nem tartjuk helyesnek szerző azt az eljárási módját sem, hogy a hittani kérdésekre a feleletet vagy teljesen, vagy legnagyobb részben a biblia szóról-szóra idézett szavaival adja. Igaz, hogy hittani kérdésekben a szentírás szavai a legigazabbak s a legprecízebbek. de a biblia szavait szórói-szóra betanulni nem a gyermeki lélek erejéhez való. A ki hitoktatással foglalkozott, az tudja, hogy eddigi hittankönyveink mellett mily nehézséggel kell megküzdeni, a mikor a gyermeknek a feleletet a biblia szavaival kell elmondania. Szórói-szóra csak a legritkább esetben tudja betanulni; a legtöbbször csak értelmetlenséget hoz ki belőle, mert valljuk meg, a biblia nyelve egészen más, mint a mit a gyermek ismer és megért. Igen jó volna ugyan, ha ez nem így volna, ha a feleletek alakjában már a biblia saját szavait is megismerné a gyermek, de a tapasztalat arra int, hogy a biblia szavait csak a legritkább esetben adjuk feleletképen. Inkább tegyük a biblia szavait, mint bizonyítékokat a felelet után jegyzetképen úgy, a mint ezt látjuk a Nagy Péter-féle kátéban is. Nyelvezet tekintetében azonban a legtöbb kifogásunk van az új-testamentomi bibliai történetek ellen. Mikor az ó-testamentomi történeteket olvastam, igazán örültem rajta, hogy szerző mégis szakított már a hagyományos s Ízetlen: vala-, ván-, vén-, volna stb. alakokkal s elmondja a történeteket a mai s a gyermek előtt is érthető nyelven. De mily nagy volt meglepetésem s mondhatom szomorúságom is, mikor az új-testamentomi történetek olvasásakor újra s ugyancsak hatalmas módon zengtek fülembe a a -ván-vének, a valák és volnák. Hát én édes Istenem! nem tudunk mi már egyszer ezekkel, a bibliában igen