Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1895 (38. évfolyam, 1-52. szám)

1895-12-19 / 51. szám

látogatása alkalmával is képesek a legnyíltabb helyen elégetni, s nem a magyar, hanem a horvát királyt éltetni utcáikon, Hát még szíveikben, templomaik s iskoláikban? Bizony az őrültséggel volna határos, ha a magyar állam ezekért is életbeléptetné azt a törvénycikket. Közálladalmi költségből fedezni ezeknek a hitfelekezeteknek egyházi és iskolai költségeit s meghagyni birtokukban mindazon polgári és egyházi különleges jogokat, kiváltságokat, állami javakat, a melyekkel most nem élnek, hanem nagyon is visszaélnek: öngyilkossági merénylet lenne a magyar állam részéről. Eddig élvezett, egyházi jogainak érintése nélkül, csak a protestáns hitfelekezetek egyházi és iskolai szükségletek, fedezhetők közálladalmi költségből Magyarországon. A többi hitíelekezetekéi csak akkor, ha elvétetnek tőlök eddig élvezett polgári és egyházi kiváltságos jogaik és a kezeik közt levő államjószágok jövedelmeinek élvezése. Addig azonban, míg olyan hatalmas, olyan erős lesz a magyar állam, hogy ezt megteheti, nemcsak sok víz folyik le a Dunán, hanem akkor már nem is lesz ez a folyó: »Buda, Mohács, Nándornál elfolyó*. Ne várja be ezt a magyar állam. Siessen azonnal segítségére egyedül természetes és megbízható igaz barátainak, a protestáns hitfelekezeteknek. Valósítsa meg ezekkel szemben az 1848: XX. t.-c. 3. §-át. Az, hogy megvalósítsa, nem kevésbbé áll érdekében az államnak, mint ezen egyházaknak. Hát lehet-e a közművelődésnek hivatott terjesztője az olyan egyház, melynek főpapjai is (három egyszerre) hozzájárultak ahhoz, hogy szobor állíttassék 1895-ben Radnán azon csodatörténet (már hogy csodatörténet) 200 éves emlékezetének megörökítésére, miszerint ott (Radnán) egy 1695-ben leégett fakápoina parázstüzeben sértetlenül megmaradt egy fakeretes durva papírra festett női alak, szerintök igazi Mária-kép9

A mely egyház vezetése alatt annyira halad 200 év alatt a közművelődés: ott közművelődésről még csak beszélni sem szabad, t. i. arról, a mit ez az egyház emelt a kívánt magaslatra. Lehet-e a magyar állameszmének lelkes apostola az olyan egyház, a melynek tanuló ifjai a 'Jellasich szobra előtt égetik el a magyar trikolort — a magyar király látogatásakor? Videant Consules Hallgassanak reám, a Gasandra lelke mondatja velem: a közművelődésnek hivatott terjesz tői s a magyar állameszmének lelkes apostolai csak a protestáns egyházak (nem egyes emberekről van szó) Magyarországon. A protestáns egyházak nélkül, a római és gör. kath. s az óhitű egyházak dogmái mellett, még csak a föld sem forogna ma s Magyarország nem alkotmányos ország volna, hanem csak egyszerűen földrajzi fogalom. Valósítsa meg tehát a magyar állam a protestáns egyházakkal szemben haladéktalanul az 1848: XX. t.-c. 3. §-át, autonómiájuk érintése nélkül. A többi hilfelekezetekkel szemben pedig majd csak akkor, mikor el lesz törölve minden kiváltságos egyházi jog, köznevelés-tanítási célokra lesz fordítva minden állami vagyon, a miben ezek a többi hitfelekezetek (egyházak), vagy legalább ezeknek főpapjaik, saját kényök-kedvök szerint dúslakodva gazdálkodnak úgy, hogy 187,807 kat. hold birtoknak évi jövedelme mellett 80 ezer forint országos adóval (talán épen földadó) maradt adós nem régen a nagyváradi püspök úr ő eminenciája. Videant Consules Ágya. Nagy Sándor, ev. ref, lelkész. ISKOLAÜGY. Nevelés és társadalom. (Folyt, és vége.) II. A társadalom művészi formáinak korszakai. 8. A XIX. század első fele. Életünk egyik felére a természet, másikára a történet gyakorol befolyást. A mult században a természetjog és természetes vallás jutottak diadalra, s a francia forradalomban majdnem teljesen érvényesültek. A XIX. század meghozza a történeti hataltnak visszahatását. A politika terén a megújítás és reakció, a művészetben pedig a romantika uralkodik, v. i. az a törekvés, hogy a mult, ha nem is állítható teljesen vissza, legalább minden téren érvényre jusson s a ^felvilágosodás* helyett a mvstikus hatalmakban való hit ismét felébredjen. A magasabb tanügy terén a hátrafelé való törekvés, az »új humanismus* észlelhető, mely ismét a latint és görögöt ismeri el a művelődés egyedüli eszközének, a többi tárgyakat pedig nem saját maguk miatt, hanem a gyakorlati élet szükségletei miatt kívánja tanítani. Ezt az irányt támogatja a német idealisztikus philosophia, a mely kezdetben, Kant rendszerében, az ismeretek két forrását veszi fel; az emberi szellemet, mely az alakot, és az érzést, mely a tartalmat, az anyagot nyújtja, azonban az első csakhamar föléje emelkedik emennek- és Fichte és Hegel rendszerében már egyeduralomal bír. Az idealisztikus philosophia tehát megkülönböztette a formális, tulajdonképeni szellemi képzést, a tudás képzését a materiális képzéstől, az ismeretek szerzésétől, s az előbbire nézve a klasszikus, a modern szellemtől oly távol eső nyelvekben kereste a legjobb eszközt, a szellemi újjászületés fürdőjét. A népiskoláknál eleinte csak a kath. államokban volt nagy visszahatás, a mennyiben Pestalozzi egészséges eszméi elejtettek s a jezsuiták uralma felújíttatott. A protestáns államok népiskoláiba a visszahatás csak a 40-es években, tehát későn jutott el s így a szabadabb, tudományosabb neveléstant nem volt képes onnét kiűzni. A történeti befolyás előtt a reáliskolának is meg kellett hajolnia s a tantervbe fel kellett vennie a latint. 9. A XIX. század második fele. A liberalismus, vagy mint legnagyobb szószólója Smith Ádám elnevezte: a természetes szabadság rendszere, a természetjog szülöttje, századunk második felében minden téren győzelmet arat s ezt az elvet írja zászlójára: »Laisser fairé, laisser aller«. Megszünteti az egyeseknek állami és rendi szabályozását, minden »állampolgárt* egyenlőnek és szabadnak ismer el, és megengedi a korlátlan, szabad versenyt. Azonban nem idéz elő a társadalom tagjai közt harcot, hanem inkább oly elveket hirdet, a melyek az egyeseknek személyiségét szabályozzák s a létért való küzdelemben mentőhorgonyul szolgálnak, v. i. minél kevésbbé köt meg és vezet az összesség, annál inkább kell az egyesnek önmagát megkötnie és vezetnie, s annál inkább kell az egyesnek tudományos, lélektani nevelés által világos a gondolkodásra, határozott és becsületes cselekvésre képeztetnie. Ebben rejlik az oka, hogy Smith, a ki az államnak a társadalom szabad folyamába való benyulásának jogosulatlanságát vitatja és csak azt engedi meg, hogy a hatalmaskodás korlátoltassék, azt kivánja, hogy az iskolák felett az állam gyakorolja a felügyeletet. A liberalismus e téren hű maradt prófétájához, a lelki