Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1895 (38. évfolyam, 1-52. szám)

1895-12-12 / 50. szám

.jed tőlem és adom néked a pogányokat örökségül és a földnek határait néked birodalomul«. A világ királya immár betölteni akarja az igéretét. »A pogányok már gyülekeznek Jesai gyökeréhez, a ki sok népeknek zászlója lőn.« Immár »az Úr másodszor veti kezét az ő népe maradékának megkeresésére*. Immár az Űr, a mi elhagyatott egyházainkból összegyűjti az övéit; és »a fényes hajnali csillag* felkél a hosszú éjszaka után. Krisztus katonái! harcoljatok örömmel és bátorsággal tudván, hogy az Úr ügye, a ti ügyetek; teljesedjék be szivetek szent bátorsággal, »mert nem adott nékünk az Isten félelemnek lelkét, hanem erőnek lelkét*. »A ki diadalmas lészen — mondja az Úr — mindenekkel bírni fog, a félelmeseknek pedig részek a második halál.« Higyjetek és reméljetek, mert voltak, mint Pál mondja, a »kik hit által országokat meggyőztek, az Ígéreteket elvették, oroszlánoknak szájokat bédugták«. Mindazáltal szeretteim, emlékezzetek meg arról, hogy a mi harcunk a szeretet harca. Isten országát keserű gyűlölséggel nem terjeszthetjük. Mi a mi teendőink ? Nem eszközöknek kell-e Isten kezében lennünk embertársaink üdvére? És hogyan munkáljuk embertársaink üdvét, ha nem szeretjük őket? Emlékezzetek meg arról, hogy Jézus, a mi fejünk, szeretetben jelent meg a földön, szeretet által győzé meg a világot s váltá meg népét. >Mikor látta volna pedig a sokaságot, könyörületességre indula rajtok, hogy elfáradtak volna és elszéledtek volna, mint a pásztor nélkül való juhok.« »Széjjel járt, jót tevén.« Oh, ha több szeretet volna sziveinkben, mennyivel dicsőbb diadalt vehetnénk a világon, és mennyivel több »haláltól megszabadult, lelket* láthatnánk! Szeressük azért a lelkeket! Vigyázzunk, ne kiáltsuk »békesség, békesség!* ott. a hol ugyan nincs békesség. De őrizkedjünk a szűkkeblűségtő!, a keserű vitáktól, az uralkodni vágyástól. Hogy ügy szóljak Krisztus katonájának igazság legyen a teste s szeretet a ruhája. »Isten nem a félelem, hanem a szeretet lelkét adta nekünk.« És végül ne felejtsük, hogy a Krisztus nevéről való vallástételünk küzdelmében a bölcseség vezessen bennünket. Isten országát hamarkodással, testi buzgósággal terjeszteni nem lehet. Ez csak a »vakmerők és felfuvalkodottak* módszere. Mily szép példát mutattak e tárgyban elődeink háromszáz évvel előbb. Ne bízzunk magunkban. Ne saját erőnkben, buzgalmunkban és bölcseségünkben. Mielőtt cselekednénk, kérdjük meg az Urat. Mindig a legnemesebb célt válaszszuk, és a legjobb, legtisztességesebb eszközöket. Törekedjünk az onnét felül való bölcseségre. mely »nem földi, testi és ördögi, hanem tiszta, békességes, mértékletes, engedelmes, teljes könyörületességgel és jó gyümölcsökkel, ítélettétel nélkül és tettetés nélkül való*, mert, mint az apostol mondja »nem félelemnek lelkét, hanem a józan elmének lelkét* adta nekünk az Isten. Az Úr igéjének szolgái! Kétszeresen, testvéreim, ti hozzátok intézek most buzdító szavakat: vajha híveknek találtatnánk ama harcban, melyre az örök szeretet minket elhívott'.Testvéreim imádkozzunk! Imádkozzunk magunkért és másokért! Övezzük fel magunkat igazsággal és szeretettel ; hirdessük bátran az Istennek akaratát, hirdessük híven és érthetően »mert ha — mondja a Szentírás — a trombita bizonytalan zengést tészen, kicsoda készül a harcra?« »Sion őrállói! fuvaljuk meg a trombitát, midőn látjuk jőni a fegyvert, nehogy valakik elveszessenek közülünk*. Az Úr nyájának pásztorai! legeltessük a nyájat. ^Prédikáljuk az igét mind alkalmatos, mind alkalmatlan időben; feddődjünk, dorgálódjunk; intsük a hallgatókat, minden szelídséggel és tanítással«, mert így »megtartjuk mind magunkat, mind azokat, a kik minket hallgatnak«. Gyülekezeteink elöljárói, munkatársaink; és ti, földnek nagyjai! Kövessétek e dicső fejedelmek példáját, a kiknek hűségéről és dicsőségéről most emlékezünk. Tanuljátok meg tőlök. hogy az igazsag nem a lelkészek kizárólagos tulajdona, hanem a tietek is, mindeneké. »Ne szégyeneljétek Isten evangéliumát.« Miként ama fejedelmek az ige szolgáinak hatalmas támogatói valának, támogassatok mi is minket érzelmeitekkel, imáitokkal. Egyesüljünk az igazság tudományának védelmére, melyet Isten egyházunkra bízott. »Kérünk pedig titeket, Atyámfiai, — mondja Szent Pál — hogy becsüljétek a kik munkálkodnak ti köztetek és néktek előttetek járók az Úrban, és intenek titeket; és azokat felette igen szerelmeteseknek tartsátok az ő munkájokért. Békességesek legyetek ti köztetek egymással.* És ti, Krisztusnak különféle korú, rendű és rangú tanítványai, »járjatok úgy, mint illik a ti hivataltokhoz, melylyel hivattatok*. Tegyetek vallást .Jézusról egész életetekkel. »Vigasztaljátok azokat, akik félelmes szívűek: az erőteleneket segéljétek, tűrők legyetek mindenekhez«. Ha éhezik ellenséged, adj ennie, ha szomjúhozik, adj innia. A jótéteményt kövessétek mindenkor, mind ti magatok közt egymáshoz, mind pedig mindenekhez. Mindenkor örüljetek. Annak hatalmas dolgait hirdessétek, a ki titeket a setétségről az ő csudálatos világosságára hívott. Úgy fényljék a ti világosságtok az emberek előtt, hogy lássák a ti jó cselekedeteiket és dicsőítsék a ti mennyei Atvátokat«. Az Úr betölti néktek tett igéretét. Eljő, körülvéve szent angyalaival. így szól majd hozzátok: ».lőjj testvérem, ne félj! te vallást tettél rólam az emberek előtt, én is vallást teszek rólad az én mennyei Atyám előtt. Atyám! Ő az enyém; az én megváltottam; az én barátom! Szövetséget kötött velem. Vallást tett rólam a világ bajai közt, én is vallást teszek róla a dicsőségben. »Adok néki fejér kövecskét és felirom az én Istenemnek nevét!« »Menj be a te uradnak örömébe!* Merle d'Aubigné után Csizmadia Lajos. BELFÖLD. N y i 11 levél. (Dr. Szlávik Mátyás eperjesi theol. tanár úrnak.) Kedves Barátom! E becses lap f. é. 47-ik számának irodalmi rovatában »Az Augustana confessio magyarul* című cikkedet nekem ajánlva közlöd. Meg lehetsz győződve, hogy ha néven nem szólítasz, engem ugyan meg nem szólaltatsz. Valamikor cikkes ember voltam én is, most még a hová becsületbeli dolog volna hébe-hóba írnom, a derék »Őrálló« is szégyenemre hordja fején nevem, mert hiszen én nemcsak, hogy főmunkatársa, de sőt bizony, a mióta a theologia akadémia igazgatójává tettek, semilyen munkatársa sem tudok lenni, noha kötelességeimnek szeretek eleget tenni. De a te cikkedre mégis felelnem kell. Felelnem, mert annak tartalma engem nemcsak személyesen, hanem hivatalos állásom szerint is érint. Kezdjük a végin a dolgot. Ünnepélyes fogadástételre szólítasz fel minket evang. theologiai tanárokat, hogy ezentúl, felsőbb hatósági intézkedésre nem is várva, minden második évben kombináltan a harmad s negyed éves 100