Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1895 (38. évfolyam, 1-52. szám)

1895-01-31 / 5. szám

KÜLFÖLD. Külföldi szemle. Említettük annak idején, hogy XITI. Leó pápa legutóbbi encyklikájában fölhívta a nempápás keresztyéneket, közelebbről a görög keletieket arra, hogy a római egyház csalatkozhatlan fejének lábaihoz siessenek s az ő vezérlete alatt vele egyesüljenek. Elő akarja tehát készíteni a lceleti szertartású katli. egyháznak teljes unióját a pápás egyházzal, s ama reményének ád kifejezést, hogy a keresztyén felekezetek egyesülése előbb-utóbb meg fog történni. E végből meghagyja nagylelkűleg a keleti egyházak ritusát, elő akarja mozdítani keleten a semináriumok és nevelőintézetek alapítását, hogy az ifjúság az ott dívó ritus szerint neveltessék: s különös dicsérettel adózik a gör. keleti egyháznak általában, S — úgymond — ha a keleti patriarchának nincs elég saját ritusa szerinti papja, használhat latin ritusút is, a ki aztán alkalmaztatása ideje alatt köteles tiszteletben tartani a hivek sajátos ritusát. Ujabban arról is értesülünk, hogy a kiváló vallásosságáról és erkölcsiségéről ismert angol népet is vissza akaria téríteni a pápa a maga egyháza egyedül üdvözítő kebelébe. Ha e szándéka a nevetségig lehetetlen nem volna, nem is lenne reá nézve valami rossz fogás; mert hiszen a gazdag angol és amerikai nép pápássá tétele bőséges forrását nyitná meg a Péterfilléreknek, a melyekre a szegény vatikáni fogolynak tudvalevőleg udvartartása költségeinek fedezéséhez égető szüksége van. Nem csoda tehát, ha az agg pápának valóságos mániáj'i a térítés, úgy hogy az angol kath. püspökök a térítési tervezetnek megállapítása végett Rómába is hivattak. Teljesen értjük, hogy a tanácskozások eddigelé eredményre nem vezettek, a konstantinápolyi patriarcha Rómában meg sem jelent, sőt legközelebb — mint Athénéből berlini »Prot. Kirchen-Ztg«-nak jelentik — méltó válaszát adja a nagylelkű pápás encyklikára. Forrásunk szerint a görög politikai lapok hallgatással mellőzték a pápa térítési szándékait, míg az egyháziak a legnagyobb lehetetlenségnek tartják ez idő szerint a görög keleti egyház pápalizálását, s az egész tervet, > bolondságnak és esztelenségnek bélyegezték. Csudálkoztak azon, hogy a nagyműveltségű pápának oly esztelen gondolata lehetett: föltenni a gör. keleti egyházról azt, hogy a pápaság történelmileg jól ismert igáját oly könnyen magára veszi. A gör. keleti egyház a legrosszabb véleménvnvel van a római egyházról, s őszintén sajnálja azokat a népeket, a melyek a pápás dogma igája alatt görnyednek. A keleti egyháznak az a meggyőződése, hogy a római egyház a keresztyénség legrosszabb, a valódi keresztyén szellemtől és Krisztustól legtávolabb álló formája. A római pápás katholicizmus nem igazi katholicizmus. mely sokkal tisztábban van meg a keleti keresztvénségben a szervezet, kultusz, tan és fegyelem tekintetében egyaránt. A görög egyház a rómairól azt tartja, hogy a beállott szakadás után teljesen letért az igaz keresztyén útról, s végleg elhagyta az ős keresztyénség alapjait. Főleg az utolsó zsinat dogmája : a vatikáni csalatkozhatatlanság teljesen megváltoztatta az ős keresztyén egyházi szervezetet. Hogy a görög egyház valójában képviseli az igazi ős keresztyén katholicizmust, DöHinger nyiltan bevallotta, az ókatholikusok egyházi sajtója többször is elismerte, s hírneves kath. tudósok is, mint Baader, következetesen erősítették. A keresztes hadjáratok óta sokat szenvedett a kelet a latin nyugattól. Innen van az, hogy a keleti népek ellenszenvvel viseltetnek a i ómat egyház iránt, a mi már a két katholicizmusnak egymással való elfogulatlan összehasonlításából is következik. Az a sok elnyomatás és üldözés, a minek a keleti egyház évszázadokon át ki volt téve, bizonyos gyűlöletet fejlesztett ki a gör. keleti népek kebelében és gondolkozásmódjában minden iránt, a mi pápás és római, s ezt a gyűlöletet a római propaganda a keleten neveli az egész vonalon. Másrészről olyannak ismeri a keleti nép a római pápás katholicizmust, a mely minden haladásnak, műveltségnek- és kvJtnrának halálos ellensége. Nagyon is jól ismeri e nép a Syllabust, mely a népek szabadságát aláássa, s isineri a római kúria ellenséges érzelmű állását a modern népek és kormányok autonomikus vívmányaival szemben. Róma célja épen nem más, mint az államok és népek leigázása az egész vonalon. Ez magyarázza meg azt a körülményt, hogy a kelet Leó pápa legutóbbi eneyklikáját nevetve és gúnyolódva fogadta s annak semmi különös jelentőséget nem tulajdonított. Kyriakos Diomedes dr.. az athenei theol. fakultás egyháztörténettanára és Hase Károly tanítványa, volt az egyetlen, a ki a legújabb apostoli körlevélre. »'AvTt:ra7ri%á« című iratában válaszolt, s mint értesülünk, a konstantinápolyi patriarcha: VIII. Neopliytos sem fog adós maradni a válaszszal. így állván a dolog, forrásunk szerint a római propaganda a keleten ugyancsak kellemetlen helyzetbe került. Különösen a jezsuiták aknamunkája gyűlöletes az egész keleten. Sophia, Philipopolis és Konstantinápolyban ugyancsak erőlködnek az ifjúság térítésén, de minden különös külső siker nélkül. Görögországban sem sikeres a lélekfogdo-ás. Gyümölcseikről ismerik meg őket a keleten is! Mint Konstantinápolyból értesülünk, a nyári nagy földrengések a török főváros közvetlen tőszomszédságában levő chalki-i magasabb theologiai iskolát is alapjában megrontották. A gazdag görögök, a patriarchák, püspökök s független keleti egyházak bőséges adományai helyre fogják állítani nem sokára ezt az iskolát, a melyből a keleti egyház magasabb kleruszát nyeri. Tetemes összegek állanak már is a konstantinápolyi patriarcha rendelkezésére. Végül jelenti forrásunk, hogy Latas Dyonisius zantei érsek, egy nyelvismeretekben gazdag és képzett theologus meghalt és hogy a lipcsei görög keleti egyházközség papja Kalozymi lamiai érseknek lett kinevezve Görögországban. Jellemes embernek, jó erkölcsű papnak s a német prot. theologiában jártas tudósnak mondják, a mi még inkább erősíteni és fejleszteni fogja a görög keleti egyház s a német protestantizmus szépen megindult érintkezéseit Hisz' természetes szövetséges társa a protestantizmusnak a keleti egyház is Róma hatalmával és telhetlen követeléseivel szemben! A kúriára nézve a naturalista Zola »Lourdes* című müve sem bizonyult valami kedvezőnek, a melyből rövid három hónap alatt 100 ezer példány kelt el a kath. Franciaországban. A berlini »Prot. Kirchen-Ztg« részletesen ismerteti közelmúlt számaiban e művet és a pápás Bicard arra adott válaszát. Művészi realismus jellemzi Zola e müvét ie, mely azonban tisztaságát és gyöngédségét tekintve, mely az egész művön végig vonul, messze távol áll Zola egyéb irodalmi termékeitől. Azt, hogy a mű a tiltott könyvek pápás indexébe kerül, természetesnek talaljuk oly írónál, mint Zola és oly kúriánál, a minő a római, mely irtózik a szabad gondolattól és szentelt vizes és tömjénfüstös machinátióit a csodahelyek körül megzavarni nem engedi. A műnek ereje lei ró részében és nem regényében van, s itt ritka megfigyelő képességet árul el a szerző e csodahely belső életének és nyomorúságának fejtésében és leírásában. A pápás Ricard azzal végzi cáfoló iratát: Home a parié, la cause est finis!