Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1895 (38. évfolyam, 1-52. szám)
1895-11-28 / 48. szám
tüzetett ki. A választók Benedek Antal szabadkai helyettes lelkész, Hamar István püspöki titkár és Tóth Bertalan ceglédi segédlelkész nevét emlegetik leginkább. Mindhárman jeles tagjai a dunamelléki egyházkerület segédlelkészi karának. A Lorántfy Zsuzsanna-egyesület munkaprogrammja nov. 20. dec. 20-ig következő. Minden hétfőn d. u. 3 7, órától 5 V2 óráig vorró-összejövelel a Baldácsyteremben (Kálvin-tér 7. sz.), hol az utolsó negyed órában a szokásos biblia-magyarázatot és záró-imát Szőts Farkas theol. igazgató tartja. Minden pénteken 472 órakor énekóra a Hold-utcai iskola egyik termében. December 2-án d. u. V2 5 órakor felolvasás a Baldácsy-teremben, tartja Kumáromy Lajos praepar. tanár e cím alatt : A skót egyházi életről; ugyanakkor szaval L. Eördögh Árpád. December 5-én az egyesület énekkara közreműködik az »Ifjúsági Egyesület* felolvasó és zene-estélyén, mely 3 ji 7 órakor tartatik a Deák-téri díszteremben. December 15-én »Karácsonyi ünnepély«-t rendez a Külső-váci-úti népiskolában, mikor a nők és férfiak énekkara énekel és 50 szegény gyermeket ruház fel az egyesület. — Az egyesület szép keresztyén munkájára, melynek egyik legnemesebb része a főváros nyomorultjainak meglátogatása és élelemmel, ruhával s pénzzel való segítése, felhívja a vidéki keresztyén elvbarátok figyelmét is. Adományokat, akár természetben (viselt ruhák, élelmi cikkek stb.), akár pénzben köszönettel fogad az egyesület elnöke (Szilassy Aladárné Wesselényi-utca 65. szám) és az egyesület pénztárnoka (Szőts Farkasné, Pipa-utca 23. sz.) Templomavatás Csermőn. Mult vasárnap délelőtt avatták fel Csermőn (Aradmegye) Vadas Gyula buzgó gyűjtéséből felépült evangelikus reformálus templomot és iskolát. A felavatáson Szél Kálmán nagyszalontai esperes és Hajdú Elek vadászi lelkész tartottak beszédet. Azután az úrvacsorát Nagy Sándor ágyai lelkész osztotta ki, a mely után Kócsa Károly és végül Vadas Gyula mondtak hálaadó imát. Délután két órakor társasebéd volt, melyen a római kath. és gör. kel. lelkészek is megjelentek. Esperes-beiktatás. Az alsó-szabolcs-hajdúvidéki ev. ref. egyházmegye e hó 19-én iktatta be Debrecenben újonnan választott esperesét, Zsigmond Sándort. Ez alkalommal tartott közgyűlése igazi ünnepszámba ment, melyen az egyházmegye valamennyi gyülekezete képviselve volt. A gyűlést Soltész László tanácsbiró buzgó imával nyitotta meg. Gróf Dégenfeld József gondnok jelezte az ünnepélyes közgyűlés célját, mire egy küldöttség hivta meg az új esperest a gyűlési terembe. Lelkes éljenzéssel fogadták, mely után felesküdött s megtartotta nagy hatású székfoglaló beszédét. Foglalkozott az új állapotokkal. Szolgálatkészséget kivánt, de küzdelmet is a szekták ellen. Fel kell venni a harcot minden vonalon a felburjánzó tévtanok (nazarénismus, anabaptismus) ellenében. Kiváló súlyt helyez a prot. tanügy fejlődésére, melyért mindent elkövet s keresi a módot, hogy az 1791-ik évi garantiális törvény által biztosított iskolafentartási jogunk mellett a szükséges segélyt megkapjuk. Különös gondot fordít az egyházi hitélet emelésére, az egyháziasság előmozdítására. Óhajtja, hogy nagy gyülekezeteinkben minél több imaházunk legyen. Inkább 4—5 kicsi elszórva a városban mindenfelé, mint egy nagy. (Nagyon helyes. Szerk.) Igyekszik gyarapítani az egyházak anyagi erejét is. Köztetszéssel fogadott beszéde után Pákozdy Lajos nánási lelkész a papi kar, Simon Károly hadházi tanító a tanítói kar nevében üdvözölték díszes állomásán. A dunántúli ref. egyházkerület f. hó I9-én Székesfehérvárit rendkívüli közgyűlést tartott, melyen a tagok csaknem teljes számban megjelentek. A rövid ülésen, mely egészen a Pap Gábor halála folytán szükségessé vált intézkedéseknek volt szentelve, Vályi Lajos püspökhelyettes és Tisza Kálmán főgondnok elnököltek. Tisza Kálmán világi elnök kegyeletes szavakkal emlékezett meg az elhunyt püspökről s azt indítványozta, hogy a püspök 21 évi elévülhetetlen érdemeinek jutalmaképen özvegye számára 1000 frt évi kegydíjat szavazzanak meg. Az indítványt egyhangúlag elfogadták, valamint Vályi Lajos püspökhelyettes azt az indítványát is, hogy az egyházkerület összes templomaiban gyászistentiszteletet tartsanak a boldogult emlékére. Ezután a püspökválasztásra tették meg az intézkedést. A szavazatok legkésőbb január 10-ig a fÖgondnolchoz Budapestre küldendők. Január 10-én bontja fel a szavazatokat a Tisza Kálmán főgondnok elnöklete alatt működő bizottság, melynek tagjai Eötvös Károly orsz. képviselő, Molnár Béla ügyvéd, Dósa József, Tatai Imre, Juhász Pál és Vörös Ede lelkészek. A választás addig tart, mig absolut többség nem mutatkozik, de a választást 1896. márciusig mindenesetre be kell fejezni, hogy az ekkor összeülő rendes közgyűlésnek jelentést lehessen tenni. A közgyűlésen jelen volt vezérfiak hangulata után ítélve, a püspökségre legtöbb kilátása Czike Lajos szőnyi lelkész és tatai esperesnek van, a ki mint a pápai főiskola lelkészi gondnoka is népszerűségre emelkedett. A pápás papok áttérése Franciaországban mostanában nagyon gyakori. Egy Bonhomme nevű plébános Ponsban, Bouvrier Marselleisben nemcsak odahagyták a pápa egyházát, hanem bátran és nyiltan beismerik eddigi tévedéseiket. Az előbbi Pons környékén evangelizáló körútat tart a pápás nép között, az utóbbi pedig egy hoszszabb iratban erélyesen kifejti, hogy az ember-istenítés miatt hagyta el a pápa és az úgynev. szentek egyházát, azért lett református, mert igazán megtalálta Krisztust, az egyedüli Üdvözítőt és egyetlen közbenjárót. Az erlangeni »Ref. Kztg< híre szerint jelenleg 40 francia plébános áttérése van folyamatban, a mult évben pedig 16 áttért plébánost segített állásba az »oeuvre des prétres convertis* nevű társaság, mely egyenesen az áttért papok elhelyezésére alakult, s melynek már fiókja van Schweitzban, Hollandiában pedig most van alakulóban. — Rómában is nagy feltűnést keltett de Lorenzi theol. tanár protestánssá létele, ki három évig egyik pápai kollégiumban épen a dogmatikát tanította s kiről Parorchi bibornok f. évi júl. 30-án még fényes bizonyítványt állított ki. De Lorenzi október 5-én tért át a »chiesa evangelica italiana«-ba. hol természetesen nagyon szivesen fogadtak.
