Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1895 (38. évfolyam, 1-52. szám)

1895-11-21 / 47. szám

léből; ne kövessük a pápás egyház főpapjainak ismeretes utasítását, kik a házasság szentségét, mely a hitvestársak sziveiben lakozik, a saját cifra szertartásaik szerinti és saját lelkészeik általi egyházi összeadás külsőségébe helyezik, ne utánozzuk a pápista papokat, kik törvényes házasságra lépett hitfeleiket ágyasságban élőknek tekintik, s a házasság szentségében egyházi összeadás útján nem részesülőket egyházi fenyítékkel, a többi szentségek elvonásával s az egyházi temetés megtagadásával rémítik, míg ők maguk a hitök szerint szentséget képező házasságtól tartózkodva, a tisztességes házas élet örömeit alattomos s erkölcsileg tilos utakon bujkálva élvezik. Örüljünk, hogy a saját felekezetünk közt is elhatalmasodott vadházasságokat, s az ezekből származott apátlan gyermekeket polgári úton s ingyenesen törvényesíthetjük. Úgy látszik, hogy felszólaló Győry Lajos úr figyelmét kikerülte azon sajnos, de nem tagadható körülmény, hogy a legújabb időkben annyira terjeszkedő unitáriusok, baptisták és nazarénusok legnagyobb járuléka a mi ref. egyházunkból szakad ki, a házassági kötelék egyházi feszélyezése által ne szaporítsuk a felekezetnélküliek és szektások számát, úgyis megteszi ezt a vallás szabad gyakorlatát tárgyazó már legközelebb hatályba lépendő országos törvény; a cura pastoralis mellett ne feledjük s ne hanyagoljuk el a prudentia pastorálist, a különben is már elég nagy bajból ne csináljunk még nagyobbat; tartsuk meg ezen régi szabályt: »nisi utiíe est quod facimus, vana est glória«. Tóth Lajos. ügyvédj egyháztanácsos. ISKOLAÜGY. Pár szó a középiskol ai vallástan árok kérdéséhez. Erdélyi egyházkerületünk igazgatótanácsa, tekintve azon körülményt, hogy a kerület kötelékébe tartozó több középiskola részint a már kapott, részint a már kapandó államsegély folytán azon előnyös helyzetbe jutott, hogy rendes vallástanári állásokat szervezhet, felírt az egyetemes konventhez, hogy határozza meg a legközelebbi ülésében a vallástanárok kvalifikációját. Valóban itt az ideje, hogy ezt a nagy horderejű ügyet rendezzük, annyival is inkább, mert a változott egyházi viszonyok ezt a kérdést is nagyon előtérbe tolták s anyaszentegyházunk legégetőbb kérdésévé tették. Az ügy előzményei a következők. Az erdélyi egyházkerület igazgatótanácsa még 1890-ben felhivta a nagyenyedi theol. fakultást, hogy készítsen ez ügyben javaslatot. A javaslat a következő: »Középiskolai növendékeink vallásos oktatása, akár tisztán paedagogiai, akár pedig egyházi és állami szempontból oly kiváló fontosságú, hogy elhanyagolása az iskolák falain beiül és künn az életben egyformán megtermi gyümölcseit. Tanári karunk is elérkezettnek látja az időt, midőn középiskolai vallásos oktatásunk érdekében elodázhatatlanul intézkedni kell. A középiskolai vallásos oktatásra specifice kvalifikált oly szakerők alkalmaztassanak, kik a többi rendes tanárokéval egyenlő jog és javadalom mellett egyenlő kötelességeket is teljesítenének, tehát a valláson kívül még más tantárgy tanításával is megbízatnának. A theol. fakultás azt látja helyesnek, hogy a vallástanári vizsgálat tárgyait paedagogiai s philosophiai disciplinák alkották. De kérdés, hogy a disciplinák köréből mik képezhetnék a vallástanári vizsga természetes tárgyait. Hogy e kérdésre helyesen felelhessünk, figyelembe kell vennünk azon körülményt, hogy vallástanári vizsgára csak papi szigorlatot kiállott egyének volnának bocsáthatók, úgy de ezek az általános nevelés és oktatástanból már kiállották a vizsgát, nekik tehát a már megszerzett ismeretet csak ki kellene bővíteniük oly irányban, hogy a vallásos oktatás tárgyából, vájjon mit és hogyan kellene feldolgozni, más szókkal: a középiskolai vallásos oktatás módszertanával kellene alaposabban és részletesebben megismerkedniök. A philosophia disciplinák köréből ismét csak azon tárgy jelölendő ki, mely a theol. tudományokkal a legközvetlenebb áll kapcsolatban, tehát a philosophiának a propaedeutikai része, vagyis philosophia és logika, meg a philosophia története, mint a philosophiai képzettség nélkülözbetlen alapföllétele. Ekként: a vallástanári vizsgálat tárgyai lennének: a) A középiskolai vallásoktatás módszertana. b) Philosophia propaedeutika: lélektan és logika. c) Philosophia története. Vizsgálatra a papi szigorlatot »jelesen* kiállott és külföldi vagy akár hazai egyetemen legalább egy tanéven keresztül szorosabb értelemben vett philosophiai, paedagogiai és didaktikai vagy akár theologiai tudományokat hallgatott papok vagy papjelöltek bocsáthatók. Theologiai tanárok és okleveles theologiai tanárjelöltek a középiskolai vallástanárságra kvalifikáltnak tekintetnek. A középiskolai vallástanárok ugyanazon bizottság előtt állják ki a vizsgát, mint a theol. tanárok. Ezen okleveles vallástanárok tanítanák középiskoláinkban a vallást és lélektant meg a logikát hetenként 20 órán és e mellett vezetnék az iskolai isteni tiszteletet. (Ez a javaslat azonban még egy egyházkerületben sincs végrehajtva.) A másik javaslat a következő: 1894. július hó 6-án a ref. középiskolai vallástanárok Debrecenben értekezletet tartottak, mely a következő főbb pontokban állapodott meg: 1. Óhajtandó, hogy jövőre minden főgimnáziumban rendes és pedig jeles elméleti képzettségről tanúskodó, lelkészi oklevéllel bíró szaktanár alkalmaztassék a vallástan tanítására s a tanulók valláserkölcsi gondozására, rendes tanári fizetéssel és jogokkal, míg ez megtörténhetnék, addig: 2. A jelenleg állandó alkalmazásban levő gimnáziumi vallástanárok és egyéb tanszakok tanárai között a tanári javadalomra és jogokra nézve minden különbség szüntettessék meg. Az értekezlet ezen javaslatát, a tiszántúli egyházkerület közgyűlése 1895 május havában elfogadta s ilyen értelemben való intézkedésre felhivta a kebelbeli gimná-