Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1895 (38. évfolyam, 1-52. szám)

1895-10-31 / 44. szám

BELFÖLD. A jászkiséri egyház köréből. (Levél a szerkesztőhöz.) Nagytiszteletű Szerkesztő Úr! A jászkiséri egyház életéből akarom egyről-másról értesíteni becses lapja olvasóit, reménylem, adni fog egy kis helyet soraimnak. A közlendő dolgok ugyancsak a mi belügyeink, de talán nem árt, ha azokat mások is hallják és olvassák. A folyó év október hó 6-án tartott egyháztanács gyűlésben felemlítettem, hogy a hónap első napján három nagy fontosságú törvény lépett életbe, melyek a mi egyházunk életére is nagy befolyással lesznek, és mintegy új viszonyok közé helyeznek bennünket. Ugyanekkor felolvastam azon utasítást is, melyet a dunamelléki egyházkerület, folyó év szeptember 23-án tartott közgyűlésének határozatából, a kebelbeli lelkészekhez kibocsátott, s mely az egyház-politikai törvények életbe lépése után az egyházi anyakönyvek vezetésénél, s a házasulok hirdetésénél és esketésénél követendő eljárást szabályozza. Az egyháztanács ez alkalommal egyhangúlag a követ kező határozatot hozta: »Az egyháztanács érezvén a folyó évi október hó 1 én életbe lépett törvényeknek korszakot alkotó fontosságát, mint a haladás vallásának egyik testülete, örömmel fogadja azokat, s felhívja az egyháztanács egyes tagjait, hogy a nép között is terjeszszék az új törvények iránti tiszteletet, nem feledkezve meg a saját egyházunk iránti kötelességekről sem <. »A főtiszteletű egyházkerületnek a lelkész urakhoz intézett s most felolvasott utasítását is tisztelettel veszi tudomásul az egyháztanács, de miután az már a mult vasárnapon a szószékről kihirdettetett s megmagyaráztatok, annak ujabb kihirdetését nem tartja szükségesnek »Ezen utasítás harmadik pontjának azon rendelkezése helyett azonban, mely szerint az esketésekért díj nem követelendő, hanem azok megfizetése az egyháztagok szabad tetszésére bizassék: az egyháztanács azon határozatot hozza, miszerint az egyházi, esketés egyházközségünkben feltétlenül ingyenessé tétetik; az esketésért járó díjak pedig, — a már régóta ekként megváltott keresztelési díjakhoz hasonlóan, — a jelen ülésen kiszámított 10 évi átlag közép Összegében, évi 130 forint értékben, az egyház közpénztárából fognak a lelkésznek megtéríttetni stb«. Ezt határozta a jászkiséri egyháztanács; és pedig határozta akkor, midőn már a lapokból s a felolvasott utasításokból értesült arról, hogy az egyházkerületi közgyűlés az esketési stólát eltörlötte, illetőleg annak megfizetését a hívek szabad tétszésére bízta! Mik voltak e határozatok indokai ? Az egyháztanács ügy gondolkozott, hogy az esketési stóla önkéntes fizetése sem fog arra az óhajtott célra vezetni, melyet az egyházkerület elérni reményi; mert a kinek nincs pénze az esketési stóla megfizetésére, vagy sajnálja azt a csekély összeget lelkésze fáradságáért, az már csak szeméremből sem fogja kérni az egyházi áldást. Elmarad, beéri pusztán a polgári házassággal. Feltétlenül ingyenesnek kell az egyházi esketésnek lenni, hogy senkinek se legyen oka az elmaradásra, hogy a lelkész minden alkalommal hívhassa, buzdíthassa híveit. Jöjjetek, ingyen adjuk, nem várunk érte még csak ajándékot sem! De másrészről az egyház tanács figyelembe vette az írás eme szavait is: »méltó a munkás az ő bérére«. Figyelembe vette azt, hogy az egyházi törvények mily féltékenyen őrködnek a díjlevelek felett s azok megcsonkítását semmi körülmények között meg nem engedik. Figyelembe vette azt, hogy a lelkészi díjlevelek oly kétoldalú szerződések a lelkész és gyülekezete között, melyeket egyik vagy másik félnek egyoldalúlag, sőt a felsőbb hatóságnak is a két fél beleegyezése nélkül megváltoztatni joga nincs. Én azt hiszem, hogy egyháztanácsunknak fentebb idézett határozata jogos és méltányos, s egyúttal célra vezető is. Miért ne követhetnék e példát más egyházak is ?! Csak egy kis jóakarat kell hozzá, s menni fog. Hiszen azokban a kisebb egyházakban, melyekre hivatkozni szoktak, oly csekély ez az összeg, melyet kárpótolni kellene, hogy ezt mindenik megbírhatja! A lelkészekre nézve azokban az egyházakban nagy, hol különben is csekély a jövedelem, s már néhány forint elvesztése is ingadozásba hozhatja a mérleget. Nagyon kívánatos volna, hogy a konvent figyelmét ne kerülné ki e kérdés s az egyházkerületeknek egymástól eltérő határozatát megkisérlené egy mederbe terelni az által, hogy felhívná a gyülekezeteket a keresztelés! és esketési stólák megváltására. Bizonyára a legtöbb egyház megértené s követné a felhívó szózatot. A lelkészek pedig örömmel fogadnák, mint örömmel hozzájárultam én is egyháztanácsunk határozatához. Ugyanezen gyűlésben jelentetett be Id. Nagy Sándor mező-túri földbirtokos úrnak ezer frtos alapítványa, melyet neje, született Kürv .Juliánná asszony emlékére tett egyházunknál, oly célból, hogy annak kamataiból az árva, szegénysorsú iskolás gyermekek ruhával és tankönyvekkel segélyezi essenek Mig lesznek egyházak — s hiszem, hogy lesznek, — melyek úgy gondolkoznak és cselekesznek, mint a jász-kiséri egyház; míg lesznek Nagy Sándorok, kik megemlékeznek az Űr kicsinyeiről, ne féltsük anyaszentegyházunkat az üj viszonyok között sem! Nem félhetünk, még a vallás szabad gyakorlatának törvényétől sem ! Azok. a kik csak azért voltak tagjai a gyülekezetnek, mert. a törvény értelmében valahová tartozniok kellett, meglehet, elhullanak; de a hivek megmaradnak, s egyházunk — mint Sión rendületlenül meg fog állani! Csak mi isiegyünk hivek a reánk bízottakban! Jász-Kisér. Fejes Dániel. lelkész. A szórványok lelki gondozása érdekében. A szétszórt csontok összeszedése, az idegen felekezetek közt elszórt hivek gondozása iránt, Istennek hála, évről-évre növekszik az érdeklődés és a tenni kész hitrokoni szeretet. Egyetemes egyházunk konventje e végből szervezgeti a missziói és körlelkészségeket az országos közalap anyagi támogatásával. A dunamelléki egyházkerület. erre a célra iratta meg Lévay Lajossal a »Kis Hitoktató« cimű vallástani kézikönyvet. A Prot. Irodalmi Társaság »Koszorú« cimű népies vallásos kiadványai is részben ezt a nemes belmissziói célt szolgálják. Most a tevékeny Baranya köréből kapjuk a hasonló célra törekvő felhívást, melyet mint országos érdekű ügyet részünkről is melegen ajánlunk a művelt prot. közönség áldozat készsé-88