Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1895 (38. évfolyam, 1-52. szám)

1895-01-03 / 1. szám

ISKOLAÜGY. A népoktatás állapota hazánkban. A közoktatási miniszter XXIII. jelentése szerint. Minden helyesen gondolkozó, ha valamely nagyobb szabású müvet akar létrehozni, megdönthetetlen szilárd alapról gondoskodik, melyre építhet bátran azzal az ön­megnyugvást nyújtó biztos tudattal, hogy műve romba sem dűlhet. Az állami élet benső értékének elbírálásánál, egyik felette fontos tényező annak műveltsége; melynek szín­vonala csak úgy állhat meg a kellő magaslaton, ha az állami épület alapját alkotó polgári elem megfelelő értelmi­séggel bír. Ezt létre hozni, tehát a műveltségnek szilárd alapokat vetni a népoktatási intézetek vannak hivatva. A közép s felsőbb intézetek lehetnek bármennyire töké­letesek: ha az állami műveltség alapvetésének tényezői, a népoktatási intézetek nem megfelelők, amazok munkája áldástalan. Épen ezért az alapozó munkát végező népokta­tási intézetekre s azok fejlesztésére nagy gondot kell fordítani. Hazánk népoktatási állapotát a vallás- és közoktatás­ügyi miniszternek évi jelentése tárja elénk lehető pontos­sággal ; egy ilyet, vagyis a miniszter huszonharmadik jelen­tésének népoktatásról szóló részét van szerencsém főbb vonásokban bemutatni. I. Az országos közoktatási tanács. Az országos közoktatási tanács 1893/94. tanévi mun­kássága ismét felölelte az oktatásügy egész körét. Neve­zetesebb és kiemelkedőbb tárgyak: az elemi tanítóképezdék tantervének elkészítésé, taneszközök és tankönyvek meg­bírálása. Népoktatási új mű volt 34, melyekből csak 17 (!) engedélyeztetett. Örvendetes tényként említi a jelentés azt. hogy a nemzetiségi könyvek lassan-lassan kevesebb ki­fogásra adnak okot. kivételt e tekintetben az egyházi fő­hatóság alatt álló román iskolák tankönyvei képeznek, melyek ellen súlyos kifogások emelhetők. A tanítóképzők tantervének revízióját örvendetesen veszszúk tudomásul; nagy szükség volt már erre, csak azt óhajtjuk, hogy a tanítóképzés hazánkban teljesen egyöntetű legyen. A taní­tók nagy számát az állam képezteti ki; de nyomós szám a felekezetek által kibocsátott tanítóké is, ezek annyiféle alapon képeztetnek úgyszólván, a hány intézetből kerül­nek ki. A nemzetiségek könyvei felett nagy az öröm, hogy a kellő mederben haladnak; mi pedig azt találjuk nagyon szomorúnak, hogy ennek örülnünk kell, s hogy a román atyafiakkal még most sem bírunk, hogy ők oly térképekkel merik elárasztani iskoláikat, melyekben a nagy Romániá­ban Temesvariu, Váradiu és Debrecinu is szerepel. Különben a tanács a lefolyt évben 50 ülést tartott; ezeknek utána a vallás- és közoktatásügyi miniszter bölcs rendelkezése következtében ez ország tanférfiainak álta­lános megelégedésére fel lett oszlatva. Ezt mi: Népokta­tás, kiket többnyire a zöld posztó körül dirigálnak agyon, örvendetes tudomásul veszszük, illetve vettük. II. A kisdedóvásról. 1. Nevezetesebb intézkedések. A miniszter első ízben előde: gróf Csáky Albin érdemeinek hódol, kijelenti továbbá, hogy e jelentésben az átöröklött forrást nem meríti ki egészen, hogy az óvoda köteles kisdedek nyilvántartása a népiskolai tankötelesek összeírásának módozata szerint történik. Ez 1891. évi XV. t.-c. szerint a kisdedek okszerű megóvásának kötele­zettsége első sorban a politikai községekre hárul; de jó példát adandó, az állam maga is, az ország minden ré­szében állított óvodákat és állandó menedékházakat külö­nösen ott, hol a községek anyagi ereje nem engedte ezt meg: egyúttal felhívta a megfelelő anyagi javakkal bíró községeket, hogy a gyermekóvó intézményt haladék nélkül honosítsák meg. A menedékházak vezetésére szükséges dajkák képző tanfolyamait, könnyen megközelíthető köz­pontokon szervezték. 2. A kisdedóvási ügy főbb tényezői. Ovodaköteles kisded volt 1893/94-ben összesen 1.071,466, még pedig fiú: 536; 394 50.04%. leány: 536,466 = 49'96%- Ezek közül állandó, tehát szülői gon­dozásban részesült 752.387, nem részesült 319.373, ezek közül törvényszerű gondozás nélkül maradt 90.203 fiú és 91.536 leány-gyermek. Még ha a kezdet nehézségeit vesz­szük is figyelembe, ez nagy szám, melynek oka a kisded­óvási törvény hiányos végrehajtásában, másrészt főleg a nép anyagi viszonyaiban keresendő. Az óvodákba járók száma így is 26-28%-el növekedett. Kisdedóvó-intézet volt 1757, még pedig a) kisded­óvoda 876, b) állandó gyermekmenház 107, c) nyári gyermek-menedékház 774. E téren örvendetes gyarapodás észlelhető. Kisedóvó volt 951, gyarapodás 1017%, állandó gyermek-menedékházvezető 107, gyarapodás 98*14%- — nyári gyermek-menedékházvezető 822, gyarapodás 90'71%. kisegítő dajka 865. Ezen intézetek fentartása 1892/93-ban 653,613 forintba került, e költség egy év alatt 58,099 forinttal emelkedett. Egy óvói állomás 516'2 frt, állandó menedékházi 2556 frt, nyári menedékházi 60'3 frt, egy növendék az állandó menedékházban 3'6 frt, a nyári me­nedékházban 15 frtba került. Kisdedóvónő-képző intézet volt 12, még pedig ál­lami három, állami és községi egy, római kath. öt, ág. hitv. ev. egy, egyesületi kettő. Mint ezen adatokból lát­szik, nekünk protestánsoknak, kivéve az erdélyrészi szá­szokat, óvónőképző-intézetünk egyetlen egy sincs. Vitatni, fejtegetni mennyire fontos a kisdedóvás, azt hiszem tel­jesen felesleges, mert azt mindenki belátja. Hogy pro­testáns szellemben nevelt óvónőink legyenek, az, épen protestáns szempontból tekintve e tényt, felette kívánatos és üdvös hatású dolog volna. Kezdjük meg az uniót ke­resztyén testvéreim ezen a téren, hassunk oda. hogy az ezredéves ünnepen egy egyetemes jellegű protestáns (ev. ref. ág. ev.) országos kisdedóvó-képző intézetünk legyen. Az óvónőképző-intézetekbe járt 323 növendék, gya­rapodás 127. Oklevelet nyert 379 egyén, gyarapodás 219. A képző-intézetek fentartása 104,508 frtba került, e költ­ség egy év alatt 30,000 frttal növekedett. Állandó mene­dékházi vezetőket képző tanfolyam volt 16, részt vett benne 148 egyén, képesítést nyert 152, ez intézmény fentartása 6355 frtba került, míg a nyári menedékházaké 2310 frtba. Ezen nagy általánosságban tartott statisztikai adatok közül nem lesz érdektelen, ha egyes fontosabb tételeknek részleteire is kiterjeszkedem. Az ország 12,661 községe közül csak 1466-ban, tehát 11-57% arányban, tartatott fenn óvóintézet. Jelleg szerint óvóintézet volt: állami 182, községi állami segélylyel 121, anélkül 905. alapítványi állami se­gélylyel 2, a nélkül 40, törvényhatósági 2, egyesületi segély-

Next

/
Oldalképek
Tartalom