Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1895 (38. évfolyam, 1-52. szám)

1895-01-31 / 5. szám

Szerkeszlősíg : IX. kerület, JPipu-utca 23. szám, hová a kéziratok cimzendök. Kiadó-hivatal : Hornyánszky Viktor könyvkeresleedése (Akadémia bérháza,1 , hová az elöfiz. és hirdet, dijak intézendök. Felelős szerkesztő és laptulajdonos SZŐTS FARKAS. Kiadja: HORNYÁNSZKY VIKTOR. Megjelenik minden csütörtökön. Előfizetési ára : Félévre: 4 frt 50 kr; egész évre : 0 frt. legyes szám ára 20 kr. EGYHÁZI ÉS ISKOLAI LAP. Az új kormány vallásügyi programmja. A vallásügy új minisztere a vallásügyi tárca költségvetésének tárgyalásakor, január 24-én a kultuszügyekben a következő programmszerű nyi­latkozatokat tette. »Az elintézetlenül maradt két egyházpolitikai törvényjavaslatban lefektetett alapelvek integritásá­hoz feltétlenül ragaszkodunk ... De ha a kedélyek izgalmát, az annyira szükséges és kívánatos fe­lekezeti békének érclekében és az országgyűlés másik t. házával a konfliktust megszüntethetjük oly módosításokkal, melyek az elvek integritását nem érintik, igen természetes, hogy végzetes politikai hibának tartanám a szavakhoz való merev ragasz­kodást. (Elénk helyeslés jobbfelől. Derültség és felkiáltások balfelől: Miért helyes?) Erre azt vála­szolom a t. közbekiáltó képviselő uraknak, hogy azért, mert a kérdés mai fejlődési stádiumában egészen céltévesztett a szavakhoz való merev ragasz­kodás. Azt pedig remélem, sőt politikai repu­tációm önérzetében el is várhatom mindenkitől, hogy feltegye rólam, ki ezen házban, ezen kér­désekről már többször nyilatkoztam, hogy a lé­nyeget feláldozni nem fogom.« Ez a nyilatkozat, mely lényegileg csak is­métlése a miniszterelnök kijelentésének, határo­zottan homályos. Ettől senki sem lesz okosabbá. Az már látszik, hogy a két javaslatban módo­sítást terveznek, de azt Wlassics úr nem árulta el. Föntartással mondott nyilatkozatait föntartás­sal és tartózkodással fogadjuk mi is. Világosságot, több világosságot kérünk, mert az ily homályos és burkolt beszédek nem képesek megnyugvást kelteni. Nekünk úgy tetszik, hogy itt bizonyos concessio lappang. Cui bono? azt még nem lehet tudni. A felekezetnélküliséget ejtik-e el? vagy a zsidókat nem recipiálják? Lehet ez is, lehet az is, lehet mind a kettő. S mi utána tehetjük, hogy egyikből sem lesz valami nagy baj; csak a fennen hirdetett liberalizmus fog egy kis csor­bát szenvedni. A római kath. autonomia kérdésében ismét hallottuk a régi Ígéreteket s a régi nehézsége­ket. A miniszter kész megadni az autonómiát, kereteit is megvonta, tartalmáról azonban igen helyesen azt mondta, hogy »a kath. autonomia nem lehet oly bő tartalmú, mint a protestánsa. Megígérte, hogy felterjesztést fog tenni ő felsé­géhez, csak az iránt nincs még tisztában, hogy a harmincas kongrua-bizottság vagy a püspöki kar felfogásához csatlakozzék-e a kongresszusra nézve. Végül nyomatékosan kiemelte, hogy az autonomia első sorban a katholikusok ügye, mely­ben nem lehet semmit oktrojálni, melyet először a kath. világban kell megérlelni, hol még min­dig nagy az ellentét a világi elem és főpapság, a főpapság és az alpapság fölfogása között. Az autonomia kérdésének folytonos szere­peltetése a kultuszpolitikai programmokban már szinte unalmassá kezd válni. Nekünk úgy tet­szik,. hogy a miniszterek ezzel egyfelől a világi katholikusokat édesgetik, másfelől meg a poli­tikai ellenzéket csitítgatják s végül az autonó­miától félő főpapságot tartják vele sakkban. Ko­moly egyházpolitikusnak tudnia kell, hogy teljes tartalmú autonomia a romanizmusban dogmatikai lehetetlenség, politikailag pedig csak akkor szabad azt az államnak megcsinálni, ha az illető felekezet állami eredetű egyházi vagyonát visszaállamo­sítja. Mi ugyan azt tartjuk, hogy az államosítás ideje még nem érkezett el; de mikor a római egyháznál igazi autonomia lesz, akkorra a szeku­lárizáció is meglesz. Ezek oly annyira összetar­tozó dolgok, hogy csak egymással lehetségesek. A kongrua kérdéséről is nyilatkozott a minisz­ter s ennek előkészítését is megígérte. Mihelyt ő felsége helybenhagyja a kisebb és nagyobb javadalmasok összeírására vonatkozó szabályza­tot, a miniszter határozottan igéri, hogy az össze­írás iránt intézkedni fog. — A miniszternek ez

Next

/
Oldalképek
Tartalom