Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1895 (38. évfolyam, 1-52. szám)
1895-10-17 / 42. szám
w csak annyit vagyok bátor kinyilatkoztatni, hogy a mely erkölcsi testület élni akar, az mindenesetre fog tudni ós találni módokat ós eszközöket a maga életbe vágó céljainak elérésére. A másodikat illető nézetem ime ez: Ha igaz, hogy a testületi szellemnek jótékony hatása van az egyes tag buzdítására, lelkesítósóre s ez által az egész testület munkásságának sikerére s az illető ügy felvirágoztatására; ha továbbá egyházunkban a katekhétai működés lényegesen más természetű, mint a prédikátori és a pásztori; s katekhótáink száma immár elég jelentékeny: akkor az ügy érdekében áll, hogy katekhótáink s facultative azok is, kik az iskolákban a vallástanítást csak mellókfoglalkozáskóp végezik, külön testületbe szervezkedjenek. Az egy városban működők, ha számuk erre alkalmas, kisebb helyi testületet alkossanak ép úgy, mint a hogy például tanári testületet képeznek egy-egy középiskola tanárai. Ezek a vallástanári testületek azután időnkónt összegyűlnének s tanácskoznának a magok ügyeiről; megvitatnák a tanítás módszerét, a tanítási anyagnak hónapok szerinti beosztását a fegyelmezést s több effélét; a testület, erre szánt alapból, a szülők tájékoztatására s az ügy fonságának kiemelésére évi értesítőket is adhatna ki. A tanítás művészete jelen gyors fejlődésének korában egészen anomália-számba megy az, hogy az ugyanazon mezőt művelő munkások szót-széledjenek naponként kiki a maga munkájára a nélkül, hogy időnként összegyűlnének s a közös működésre vonatkozó nézeteiket egymással kicserélnék. A budapesti ref. egyház vallástanárai a mult isk. évben már meg is kezdték az ilyenféle conferentiák tartását. E szűkebbkörű tanári testületek s a magánosan szerteszét működő egyes vallástanárok aztán egy nagyobb, egyházkerületi vagy akár országos egyesületben tömörülnének s nagyobb időközökben ügyök előbbvitelére közgyűléseket tartanának. Ila ez egyesület egyelőre külön közlönyt nem adhatna is ki, ügyeikhez a tagok meglevő egyházi lapjaink és folyóiratainkban is hozzászólhatnának, hogy ily módon előkészítsék a közgyűlés tanácskozásait. A vallástanítás módszerének javításán kívül csak ily egyesületi élet készítheti elő a legtermészetesebb úton a vallástanításnak a különféle iskolák számára való terveit, a tanterv részletezésére ós az utasításokra vonatkozó javaslatokat; ez készítheti elő megfelelőbb, vallástanítási vezér- ós kézikönyvek létrejövetelót. Ily módokon tehetné az egyház a vallás tanitása által intenzivebbé a maga hatását a 18 éven aluli azon ifjú tagjaira, a kik e korukig iskolába járnak. De mi történjék a nagyobb rószszel, azokkal, a kik 15 éves korukban elhagyják az ismétlő iskolát? Nagyon üdvös volna, ha lelkészeink ezeket is gondviselósök alá vennék; nem számítanák még őket a felnőttek közé, sőt a fiatalkori ballépések épen eme korában, továbbra is gyakorolnák rájok az egyház vallásosan nevelő befolyását. Ezt legcélszerűbben a protestáns ifjúsági egyesületek meghonosítása által eszközölhetnék. Az e fajta egyesületekről, melyek különösen Német-, Francia- és Angolország, meg Észak-Amerikában nagy virágzásnak örvendenek, céljaik előmozdítására nagy vagyoni alapokkal is rendelkeznek s az ifjúságnak keresztyén szellemben való nevelésére nagy hatással vannak s melyek terebélyes nagy fájának egy gyönge hajtása már Budapesten is némi fejlődésnek indult, az időből úgy is kifogyván, most csak általánosságban emlékezhetem meg; részletes ismertetésük egy külön felolvasásnak lehet egykor igen érdekes tárgya. Különben nevük is eléggé kifejezi fogalmukat. Ez egyesületek tárgyát! bibliaolvasás, vallásos beszélgetések, éneklés, olykor egy-egy életbe vágó tudományos felolvasás stb. képezik. Ila ilyen egyesületek, melyekről egyházi ós vallásos életünk föllendítésére sokat várhatnánk, természetesen a mi viszonyainknak megfelelő speciális jelleggel nálunk is alakulnának: lelkészeinknek ez esetben való működése alkalmas átmenetül szolgálhatna a felnőttekre vonatkozó pásztori működésükhöz. így eltűnnék az a többször hangoztatott nehézség, mely szerint a mai társadalmi szokásokba ütközik az. hogy a lelkész a pásztori gond gyakorlása céljából minden előzmény nélkül, meghívás nélkül bekopogtasson gyülekezete családos tagjaihoz. Az a lelkész, a ki konfirmálta, az ismétlő iskolában a vallásra tanította, s az ifjúsági egyesületben egész addig a korig vezette ifjú hiveit, míg családot nem alapítottak: mily természetesen kezelhetné meg látogatásait eme volt növendékei családjához, s mily természetes úton indulna így mívelni a lelkipásztori gondozásnak nálunk, fájdalom, eddigelé nagyon elhanyagolt mezejót! Nagy városokban mily jótékony hatásuk lenne az ily egyesületeknek az otthontól elszakadt felsőbb iskolai tanulók, a katonák, az iparos ós kereskedő ifjak lelki életének irányzására! S ha még hozzáveszszük, hogy a különböző országokbeli összes ily egyesületek egy nagy nemzetközi szövetségben is egyesülnek: beláthatjuk, mennyi erkölcsi haszon háromolhatnók a maguk képzése végett külföldön tartózkodó ifjainkra, ha a föld majdnem minden mívelt országában s nagy városában testvéreket találnának az ifjúsági egyesületek tagjaiban s nem lennének idegen földön teljesen elhagyatott idegenek. Komáromy Lajos.
