Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1895 (38. évfolyam, 1-52. szám)

1895-10-17 / 42. szám

Szerkesztőség:: IX. kerület, Pipa-utca. 23. szám, hová a kéziratok cimzendök. Kinritf-hivatal : Hornyánszky Viktor IcőnyvkeresJcedése (Akadémia bérháza), hová az elöfiz, és hirdet, díjak intézendök. Felelős szerkesztő és laptulajdonos SZŐTS FARKAS. Kiadja: HORNYÁNSZIvY VIKTOlí. Megjelenik minden csütörtökön. Előfizetési ára : Félévre: 4 frt 50 kr ; egész évre : 9 frt. JSyyes szám ára. 30 kr. EGYHÁZI ÉS ISKOLAI LAP. A protestáns egyházak állami dotációja. Az a mozgalom, a melyet 1890-ben az úgynevezett »közpapok« indítottak, s mely arra irányult, hogy prot. egyházunk az államtól rendszeres és arányos anyagi támogatásban részesüljön, az egyházpolitikai reformok életbelépésével ismét fölújult. Az ág. ev. egyház október 9—12-iki konventjén nagy arányú vita után egyhangúlag határozatba ment, hogy a kormány ez irányban küldöttségileg kerestessék meg A tiszántúli egyházkerület szintén egyhangúlag fejezte ki a mult hónapban azt a nézetét, hogy ez a kérdés most már nem odázható el. Bizonyára a református konvent is hallatni fogja nemsokára e vitális kérdésben a maga tekintélyes szavát. Az egyházi társadalom s különösen a szegény papság, melynek jövedelmét legújabb időben a stólák megfogyása is érzékenyen csökkentette, mármár kezdi türelmét veszíteni ama lágymeleg magatartás miatt, melyet országos kormányunk és törvényhozásunk e kérdésben még mindig tanúsít. Pár év óta vett ugyan fel az országgyűlés a költségvetésbe 150 ezer frtot a protestáns egyházak közalapjainak segélyezésére; a mull évi költségvetésben 100 ezer frt (az 1896-ik éviben 150 ezer frt) a csekélyebb javadalmazású lelkészek segélyezésére elő van irányozva. De mi ez a kimutatott óriási szükséglethez képest? Mihez kezdjenek e kegyelmi morzsával a protestáns egyházak, melyeknek a nem rég eszközölt hivatalos összeírás szerint csak a nagyon szerény igényekhez mért 800 frtos kongrua megcsinálásához is közel egy millió évi dotációra volna szükségök? Valóban itt az ideje, hogy a nemzet törvényhozása végre-valahára emberelje meg magát, vegye tüzetesen vizsgálat alá e kérdést és rendezze ezt a nagyfontosságú ügyet érdemlegesen. Mindenek előtt tisztában kell lennünk azzal, hogy itt sem az egyházpolitikai változásokra, sem a papság stóla-veszteségére nem helyes hivatkoznunk. Az anyakönyvek államosításával az állam egyszerűen a saját közegeire ruházta át azt a funkciót, melyet eddig a lelkészek jogátruházás útján, mint állami megbízottak végeztek. Most az állam visszavette ezt a megbízást, tehát senkinek, egyik hitfelekezet lelkészi karának sem tartozik ezért kárpótlással. Az egyházak állami segélyezése kérdésében első sorban az 1848. XX. törvénycikkre szoktak hivatkozni. György Endre a »Magyar Hirlap« folyó évi október 12-iki 279. számában következőleg fejezi ezt ki: »Az 1848. XX. törvénycikk világosan és félre magyarázhatlan módon jelenti ki az állami kötelezettséget arra nézve, hogy a protestánsok egyházi és iskolai szükségletei államilag fedeztessenek. Ez az igéret épen oly teljes, épen úgy a nemzeti becsület védpaizsa alá van helyezve, mint az egész 1848-ki átalakulás összes anyagi következményei: az úrbéri váltság stb. s ép így nem juthatna eszébe senkinek sem, ezeknek ma is érvényben álló voltát megtagadni, mint azokét. Jogilag tehát tiszta és világos a kötelezettség. Nem is emlékezünk reá, hogy ezt a kötelezettséget megtagadta volna valaha valamelyik magyar államférfiú, csak a teljes keresztülvitelt halasztották boldogabb időkre az egymásután következett miniszterek, legelőször maga Eötvös József báró mindjárt 1848-ban.« Mi ezt az indokot, melynek alapgondolatát az 1896-ik évi költségvetésbe a mostani vallásügyi miniszter is fölvette, nem tartjuk az egyedüli és főindoknak. Nem pedig azért, mert a hivatolt 1848. XX. t.-c. nemcsak azt mondja, hogy a »protestánsok egyházi és iskolai szükségletei államilag fedeztessenek, hanem szóról szóra azt, hogy az összes felekezetek egyházi és iskolai szükségei államilag fedeztessenek. No már erre a széles és kényes alapra helyezkedni sem a protestáns egyházaknak, sem az államnak nem tanácsos. A protestáns egyházak Összes egyházi és iskolai szükségeik állami fedezését csak autonomiájok Hó