Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1895 (38. évfolyam, 1-52. szám)

1895-10-03 / 40. szám

lopot, mint a hazai történelemnek egy darabját, végül átadta Debrecen városának, melynek nevében Simo n ffy Imre polgármester köszönettel és örömmel vette át megőrzés végett, s azt a Csokonai kör gondozása alá bocsátotta. E kör, melynek elnöke Széli Farlcas, gondozza az egész emlékkertet. Az átvétel után következett az oszlop megkoszorúzása. Kiss Áron tette rá először a tiszántúli ev. ref. egyházkerület babérkoszorúját, melynek kék szalagján ez a felirás fénylik: »Emlékezzünk a hitvallókról! Erős várunk nekünk az Isten.« A debreceni polgárnők fehérszalagos cserkoszorúján ez áll: A gályarabságot szenvedett vértanuk emlékének. A harmadik remek nagy koszorút élővirágokból, pálmákból készítve az ev. ref. felsőbb leányiskola növendékei adták, nemzeti szin széles szalagjára ez van irva: »Mint a Sión hegye megálltak, Nem ingadoztak.« Egy koszorút sajnosan nélkülöztünk, a debreceni kollégium ifjúságáét. Úgy halljuk, hogy az ifjúság a reformáció évfordulóján rója le a hitvallók iránt kegyeletét s akkor helyez emlékökre koszorút. A nőegylet pedig maradandó bronzkoszorúval akarja az oszlopot megtisztelni. A koszorúk elhelyezése után Kiss Aron püspök megáldotta szép imával az emléket, mire a felemelő ünnepély zéradékául fölhangzott a kiszabadult gályarab lelkészek éneke: »Az Isten a mi reménységünk, Midőn reánk tör ellenségünk.< S a nagy embertömeg levett kalappal s valami fájdalommal vegyes szilárd elhatározással zengte tovább: »Azért a mi szivünk sem félne, Ha az egész föld megrendülne.« Nem! Nem félünk! Az ily szép jeleneteket látva hinnünk kell a protestantizmus örök fenmaradásában! Itt említjük végül meg, hogy Zádor Lajos debreceni kereskedő az ünnepély napján egy kedves ajándékkal lepte meg a debreceni kollégiumot, s ez a gályarabok kiszabadítójának, Buyter Adorján, holland tengernagynak értékes rézmetszetü régi arcképe, melyet a nyáron Hollandiában, Hágában vásárolt. KÜLFÖLD. Dr. A. N. Sommerville magyarországi útjáról. Bizonyára sokan vannak e Lap olvasói között, kiknek élénken emlékezetébe vésődött annak az öreg skót papnak jóságos arca, ki missziói célból a föld kerekségét bejárva, 1888 telén hazánkat is meglátogatta. Én legalább az ország különböző vidékein lakó számos egyén szájából hallottam dr. Sommervillet magasztaló szavakat, ép a f. évben is. Közülök sokan akaraterejét bámulták, hogy agg fővel világ-útra mert kelni; mások a kiváló ékesszólót dicsőíték ; némelyeket pedig a csodás hit ragadott meg, melylyel minden beszéde szinte telítve volt. Nem lesz azért érdektelen, gondolám, ha e nagy ember és keresztyén magyarországi útját ismertetem azon mű alapján, melyet jegyzeteiből, gyermekei megbízására G. Smith készített s »A Modern Apostle* c. alatt közrebocsátott.* Hozzánk Bécsből jött dr. Sommerville, hol »Mit köszönhet a keresztyénség a zsidóknak V« tételről tartott beszédet. Nyiltan kimondja: a zsidóknak köszönhetjük, hogy az a 12 együgyű férfiú, kiket közülök Krisztus kiválasztott, az evangéliumot elterjesztették a földön. S a mi főfontosságú és tagadhatatlan tény, hogy maga a keresztyénség alapítója, »az Úr és Mester«, származására nézve zsidó volt. Következőleg nekünk a zsidókat testvérekül kell tekintenünk, kiknek társadalmi élete, istentisztelete, polgári törvényeik és erkölcsi eszméi sok tekintetben egyezők a miéinkkel. S ha az egyetlen tételre, a Krisztus személyéről szóló tanra nézve a zsidók belátják téves irányukat és Messiásul vallják a keresztyének Idvezítőjét: ebből rájuk nagy lelki haszon hárámlik, a keresztyén világ pedig a judaismussal új erőt és energiát nyerend. Ezzel összefüggőlegáttér hazánkban való útja leírására: Magyarországban és különösen a fővárosban, Budapesten a zsidók nem kevésbbé megközelíthetők, hol a csaknem fél századja a dr. Keith és M'cheyne alapította misszió a Saphir család kitérítésével diadalmat szerzett a Krisztusnak. A magyarok [»Magyars«] Szász református püspök és Vambéry Ármin tanárral élükön nyilvánosan üdvözölték az evangélistát, a ki 13 tanítást és beszédet tartott különböző nemzetiségek előtt. A Budapesti Tagblattban egy zsidó író így nyilatkozók: »Nem láttunk pathetikusabb prédikátort, mint ezen igazán Istenadta geniussal felruházott ember, ki a beszéd művészetét, elsőrangú drámai színészhez hasonlóan, egyesíti az ábrázolattal. Két kezét most lágyan pihenteti, aztán dolgozik vele, mint egy harcos, majd összefonja. Hangjának ereje és testének rugékonysága bámulatba ejtő. És ilyen volt ő csaknem két óra hosszáig folyvást; nem 76 éves aggastyán, hanem teljes férfiúi erőben levő beszédhős. Hallgatói a rendkívüli hatás szülte tetszésüknek lelkes éljenekben (»Éljen soká Sommerville!«) adtak kifejezést. Ő áldás és szíves jó éj kívánással viszonozta. Az érdekes este egy nemes munkával végződött — adomány gyűjtetett a budapesti éhező iskolásgyermekek számára«. Összes missziói útjában sehol nem gyűlt oly nagy sokaság az izenet hallgatására, mint Magyarország keleti vidékén és Erdélyben. 1888. év február 4-én ezt írja: »Eddig 37 különböző városban végeztem szolgálatot. Kétségkívül magasabb is lehetett volna e szám, ha előre nem látott események, minők: öt napi havazás Debrecenben, tolmács hiány, gyengélkedés, a karácsonyi ünnepek, stb. nem jönnek vala össze utazásommal. Semmi sem volt meglepőbb rám nézve, mint a hivek sokasága, mely hirtelenében sereglett föl a református templomokba. Békésen 4000-en gyűltek össze délelőtt 10 órára, Gyomán 3000-en és tegnap Mező-Berényben kétezren. Számos lelkész nyilvánítá rokonszenvét, ép így a tanítók és tanulók is. Bocsássa áldását Isten az oly erőtlenül hintett magra! Holnap tudom * »A Modern Apostle Alexander N. Sommerville B. D. 1813— 1889. In Glasgow, Scotland, and Ireland ; in India and Amerika; Austral-Asia and Austral-Afrika ; Spain, Francé and Italy ; Germany and Russia ; Greece and Turkey ; Austro-Hungary and Slavonia — By George Smith« stb.