Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1895 (38. évfolyam, 1-52. szám)

1895-09-26 / 39. szám

szűk volta miatt nem lehetett többet fölvenni, így 100-nál több tanulót kellett visszautasítani. A tanítóképezdén 87, melyhez hasonló kevés létszám 15 év óta nem volt. A jogakadémián 192 (tavaly 214). az apadás mellett is még mindig a vidék legnépesebb jogakadémiája a debreceni. A theol. akadémián a létszám 32 (tavaly 50), itt már a fogyás igazán aggasztó, melynek komoly figyelembevételére ütött az óra. A jelentések felolvasása után Joó István gimn. felügyelő tette meg többrendbeli jelentéseit így pl. tanulmányútjáról, melyet előlegesen közölt a Debr. Prot. Lapban; látogatásáról hat tanintézetben; intézkedéseiről a tankönyv változtatások ügyében. Bejelenté, hogy a mezőtúri főgimn. Lányi Lajost rendes, Kocsis Gábort helyettes, Gaál Istvánt segéd t anárnak választotta, Szigeti Benedek Gyulát, Sallay Mihályt pedig Hódmezővásárhelyre alkalmazták. A vallástanárok helyzete és fizetése általán véve javul, de csak Hódmezővásárhelyen egyenlő a többi rendes tanárokéval. A többi gimnáziumok is Hódmezővásárhely követésére serkentetnek. Békés főgimnáziummá lenni törekszik. Az államtól 60.000 frt építkezési és 12 000 frt évi segélyt kér. Ajánltatik, de a sikernek nem a legkecsegtetőbb reményével. A theol. magántanárok képesítettségére vonatkozó beterjesztett szabályjavaslatot elfogadták. A gimnáziumi felügyelőt — a közoktatási miniszter leirata értelmében — az országos tanári nyugdíjintézetbe fölvenni nem lehet, ezért nyugdíjaztatási ügyének elintézése vált szükségessé. Ebben az egyházkerület dönt. Ezeken kívül több, kevésbbé lényeges tárgy került a tanácskozás asztalára. Az egyházkerületi gyűlés e hó 21-én vette kezdetét Kiss Áron püspök és Isaák Dezső7

mint legidősebb tanácsbiró elnöklete alatt. Délelőtt kilenc órakor, a kollégium dísztermében a püspök rövid megnyitó imát mondott s azután felhívta a közgyűlést, hogy vonuljanak lelkészavatásra a nagy templomba. Megindult a menet. Elől a püspök elnöktársával, párosan utánok az esperesek, a kerületi gyűlés egyházi és világi tagjai s ezeket követőleg a fölavatandó 61 ifjú pap és tanár. A tágas templom egészen megtelt közönséggel, főleg nők voltak nagy számmal A karzatokat a főiskolai ifjúság lepte el. A gyülekezet éneke után a fölavatandők egyike, a Chiniquv fordító Révész Mihály nagy-bajomi lelkész lépett a szószékre s áhítatos imádság II. Kir. II 14. verse alapján hévvel, fiatalos lelkesedéssel tartott egy talpraesett beszédet, melynek különösen aktualis jelentőségű volt, szépen megírt s hatással előadott az a része, melyben a belmissziói munkálkodásra hívta fel az Űr szolgáinak seregét, fölavatandó társait. A lelkészavatás aktusa a megszabott módon, puritán elveinkhez híven, de a maga egyszerűségével és közvetlenségével maradandó hatást gyakorolva ment végbe. Közben a főiskolai kántus énekelt. Majd a fölavatottak és esperesek közös éneke is fölzendült, mint az esküt megpecsételő erős vallástétel. Délben közebéd volt az »Angol király-nő«-ben, hol, szokás szerint, a felköszöntőkben sem volt hiány. A félbenhagyott gyűlést e hó 22-ikén d. e. 11 órakor folytatták, a mikor azonban csak igazolták a tagokat, bejelentették a távollevőket és megalakították a bizottságokat. Alföldi. RÉGISÉGEK. Egyházi régiség. I. Vigasztalja meg az Ür a szomorúsággal illetett szíveket velünk együtt, kívánjuk. Szomorúan olvassuk kegyelmetek leveliből, hogy a templom elvétele iránt egyenlővé tétetődött kegyelmetek a rajtunk uralkodók miatt, mellyen ujobban megújult bánatunk. A mi állapotunk templomunk elvétele iránt ekképpen ment végben. Hogy mikor eő Excellentiája, úgy szintén egri püspök, General Károly nálunk voltak, templomunk elvetele iránt semmit nem jelentettek, hanem Pápára T. Prédikátorunk aránt felmentünk, és ott jelentette ki, és haza küldvén embereinket, a templom kulcsát fölvinni parancsolta; de mi föl nem vittük, sőt hat embereink felmenvén keserves instantiával, s mind addig könyörögtenek, valamíg privilégiumot öregbik pecséttve alatt ki nem adta, mely privilégiumban meg vagyon, hogy más templomot, prédikátor házát és oskolát köbül erigáltatunk. Annyival is inkább Prédikátort, Mestert eddig való exertitium szerint tarthatunk, mellyet még az fiai is observálni tartoznak, benne vagyon. Annakutánna a Tiszttartó urunk lejővén, és a Német Benedek kertye alatt levő utczán az hegyen excindált 3 gazdának helett templom és prédikátornak, minden fizetés nélkül. Azután a templomból minden székeket, Predikálló széket, asztalt és más appertineníiákat kihordottunk, azután adtuk ki a kulcsot. A mi a többeket illeti, parancsolatot vévén, hogy karokat és a felső mennyezetet, más költségeket specificaljunk, specificálván extendált 456 fi., mellyeket eő Excellentiája ígérte in parat megfizetni. De minthogy Plebánus úr mind a két kart kivettette és applikálta is némely dolgokra, de parancsolat érkezvén, aztán egy darabig vissza kölletett adni ; a mennyezetet eő tavaszszal leszedeti és visszaadja vas-rostélyokkal együtt. A mi a harangokat illeti, privilégiumunk értelme szerint mindkettőt visszaengedte eő Excellentiája oly conditióval, hogy ha valamely signum rajtuk nem találtatik. De minthogy a kissebbiken két felől valamely effigies találtatott, jóllehet a régiek vették, de azt tőlünk abalienálta; a templom helye pedig nem méretett ki, hanem mind szélire hosszára akkorát csináljunk, a mekkorát akarunk, megengedve, de semminemű fizetést érte nem kiván. sem pedig legkissebb ceremóniára sem adigáltatunk. Az egy harangozásnak meg kell lenni processiókor. Elvett harangunk helyett pedig öntettünk már, követ s meszet szerzünk, tavaszszal építünk. Kívánjuk az úr forgassa a kegyelmetek ügyét, és szomorúsági után örvendeztesse meg, kívánjuk. Kegyelmetek jóakaró attvafiai szomszédi, a Csákvári megilletődött ecclésia tagjai közönségesen. Csákvár die 29 novembris. 1748. II. A Jésus által hozatott Békesség legyen minden Méltóságos kegyelmes földesurainkon, szívünk szerint kívánjuk. Mi mindnyájan, szegény feje hajtott együgyű jobbágyok, és a Helvetica confessión levő csákvári lakosok nagy alázatosan elvettük Méltóságos, kegyelmes gróf eő excellentiájának, mint örökös földesurunknak consolatióval teljes kegyes grationálását, Prédikátorunknak újonnan való