Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1895 (38. évfolyam, 1-52. szám)

1895-09-26 / 39. szám

régebb idő óta több római kath. államban is, mint Belgiumban, Olasz- és Franciaországban a nélkül, hogy az egyházi és vallásos életet felforgatta volna. Igen, mert azon ország polgárai megadják ugyan az államnak azt. a mivel az államnak tartoznak, t. i. engedelmeskednek az állam törvényének, de megadják egyházuknak is azt, a mivel annak tartoznak. Azért keresztyén társaim! legyünk mi is mint polgárok engedelmesek az állam irányában s hódoljunk a a polgári házasság és polgári anyakönyvezés tárgyában hozott törvénynek; de II. adjuk meg egyházunknak is azt, a mivel annak, mint Isten hívei tartozunk. Ez pedig nem egyéb, mint a tántoríthatatlan hithüség. A nagy apostol Pál így szól hozzánk is a Galataiakhoz (5, 13.) írt levelében: Ti szabadságra hivattattatok Atyámfiai! csakhogy a szabadságot ne adjátok a testnek bűnre való alkalmatosságul. Igen, a szabadsággal, melyre minket ügy hazánk, alkotmányos törvényei, mint egyházunk, a bibliából merített elvei által elhívott, soha vissza ne éljünk. S ezen intésre és figyelmeztetésre főleg mai időnkben annálinkább szükségünk van, mert minden üj intézmény már szokatlanságánál fogva is sokaknál majd ilyen, majd amolyan tévelygő felfogásra és ballépésre is szokott alkalmat nyújtani. Vigyázzatok azért és imádkozzatok, hogy kísértetbe ne jussatok (Mat. 26, 41) és hogy saját egyházatok iránt valami módon a hűtlen veszélybe ne sodortassatok! Államunk — mint mondám — a polgári házasság és polgári anyakönyvezés intézménye által távolról sem kiván minket egyházunk iránti köteles tartozásunkban gátolni vagy megingatni, nemcsak azért, mert az egyház jogait ő is tiszteletben tartja ; hanem azért is, mert meg van győződve a felől, hogy ő neki olyan honpolgárokra van szüksége, kik az örök igazság kútforrásában hisznek, tehát vallásosak s egyházuknak hű tagjai. Az ilyenek teljesítik azután kész szívvel és nemesen honpolgári kötelességeiket is. Őrizzük meg tehát továbbra is hithűségünket. Teljesítsük mindenekben ezután is Isten szent parancsolatját, hogy megadhassuk mindenkinek, a mivel tartozunk, és megadhassuk egyházunknak s vallásunknak is azt, mivel annak, azaz, sajátképen magunknak, tartozunk. Tartsuk tiszteletben továbbra is egyházunknak rendtartásait; sőt minél világosabbak az idők, annálinkább bizonyítsuk be, hogy mi egyházunknak hithű és áldozatkész tagjai vagyunk. Nekünk a polgári házasság és polgári anyakönyvezés életbeléptetése után is csakúgy megmaradnak lelki, vallási szükségeink, mint a hogy azok eddigelé megvoltak; és egyházunk azokat jövőre is épen ügy fogja nemcsak a nyilvános isteni tisztelettartás és igehirdetés, hanem a szent sakramentumok kiszolgáltatása, a halottak egyházi szertartással való eltakarítása és a házassági szövetségek megáldása által is csak kielégíteni, mint tette ezelőtt. Mi tehát hitünkben, vallásunkhoz és egyházunkhoz való buzgó ragaszkodásban ezentúl se fogyatkozzunk meg; sőt növekedjünk, hogy a mi gyülekezetünk, mely népességére nézve is a hazai ref. gyülekezetek között az elsők sorába foglal helyet, hithüségünk és egyházunkért való áldozatkészségünk által a testvérgyülekezetekben is buzdító például szolgálhasson. Keresztyén gyülekezet! Új idő küszöbén állunk. Minden új idő több-kevesebb próbáitatásokat hoz magával. Ezért sokan, főleg a római katholikus atyafiak közül, nagy nyugtalansággal, sőt elkeseredéssel néznek ezen új időnek elébe. Kétségtelen, hogy a régi mesgyének megbontása mindig vet föl a föld színére új göröngyöket; s magának az államnak is nem csekély munkájába és anyagi áldozatába fog kerülni ez új intézményeknek megszokottá tétele. De a kérdésnek ez az oldala nem az egyházra, hanem az államra tartozik; s ezért annak fejtegetésével itt nem foglalkozunk. Nekünk elég az arról való meggyőződés, hogy az állam csak azt tette, a mihez neki joga volt, és hogy azzal az egyház sajátképeni jogát nem érintette, sőt tette azért is, hogy a vallási jogegyenlőséget minél inkább megvalósítsa és a hitfelekezetközi ellenséges súrlódásoknak elejét vegye; elég nekünk — mondom — az erről való meggyőződés, hogy úgy honpolgári mint egyházi tartozásunkat pontosan teljesítsük. E kettő egymással nem is ellenkezik, sőt egymást egészíti ki, mivel mi kettős hazának, e földi és mennyei hazának vagyunk polgárai. Mi tehát mint polgárok engedelmeskedjünk a polgári házasság és polgári anyakönyvezés tárgyában is államunknak, hazai törvényeinknek, és mint Istennek hívei, továbbra is hithűséggel ragaszkodjunk vallásunkhoz és egyházunkhoz, tudván, hogy midőn honpolgári és egyházi kötelességeinket teljesítjük: akkor sajátképen a magunk iránti tartozásnak teszünk eleget, hogy boldog előmenetelnek' örvendhessünk. És ha mégis volna valaki, a ki ez új idő bekövetkezésénél vagy a hazát vagy az" egyházat, vagy mind a kettőt féltené: az vegyen magának bátorságot és megnyugtatást az Úrnak Ésaiás prófétánál olvasható ezen szavaiból: Ne félj, mert én veled vagyok; meg ne rettenj, mert én vagyok a te Istened, ki téged megerösűlek és megsegítlek és igazságomnak jobb karjával támogatlak téged! (És. 41, 10.) Ámen. Filó Lajos, ref. lelkész.