Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1895 (38. évfolyam, 1-52. szám)

1895-09-26 / 39. szám

régebb idő óta több római kath. államban is, mint Bel­giumban, Olasz- és Franciaországban a nélkül, hogy az egyházi és vallásos életet felforgatta volna. Igen, mert azon ország polgárai megadják ugyan az államnak azt. a mivel az államnak tartoznak, t. i. engedelmeskednek az állam törvényének, de megadják egyházuknak is azt, a mivel annak tartoznak. Azért keresztyén társaim! legyünk mi is mint pol­gárok engedelmesek az állam irányában s hódoljunk a a polgári házasság és polgári anyakönyvezés tárgyában hozott törvénynek; de II. adjuk meg egyházunknak is azt, a mivel annak, mint Isten hívei tartozunk. Ez pedig nem egyéb, mint a tántoríthatatlan hithüség. A nagy apostol Pál így szól hozzánk is a Galataiak­hoz (5, 13.) írt levelében: Ti szabadságra hivattattatok Atyámfiai! csakhogy a szabadságot ne adjátok a testnek bűnre való alkalmatosságul. Igen, a szabadsággal, melyre minket ügy hazánk, alkotmányos törvényei, mint egy­házunk, a bibliából merített elvei által elhívott, soha vissza ne éljünk. S ezen intésre és figyelmeztetésre főleg mai időnkben annálinkább szükségünk van, mert minden üj intézmény már szokatlanságánál fogva is sokaknál majd ilyen, majd amolyan tévelygő felfogásra és ballépésre is szokott alkal­mat nyújtani. Vigyázzatok azért és imádkozzatok, hogy kísértetbe ne jussatok (Mat. 26, 41) és hogy saját egyházatok iránt valami módon a hűtlen veszélybe ne sodortassatok! Államunk — mint mondám — a polgári házasság és polgári anyakönyvezés intézménye által távolról sem kiván minket egyházunk iránti köteles tartozásunkban gátolni vagy megingatni, nemcsak azért, mert az egyház jogait ő is tiszteletben tartja ; hanem azért is, mert meg van győződve a felől, hogy ő neki olyan honpolgárokra van szüksége, kik az örök igazság kútforrásában hisznek, tehát vallásosak s egyházuknak hű tagjai. Az ilyenek tel­jesítik azután kész szívvel és nemesen honpolgári köteles­ségeiket is. Őrizzük meg tehát továbbra is hithűségünket. Teljesítsük mindenekben ezután is Isten szent paran­csolatját, hogy megadhassuk mindenkinek, a mivel tar­tozunk, és megadhassuk egyházunknak s vallásunknak is azt, mivel annak, azaz, sajátképen magunknak, tarto­zunk. Tartsuk tiszteletben továbbra is egyházunknak rend­tartásait; sőt minél világosabbak az idők, annálinkább bizonyítsuk be, hogy mi egyházunknak hithű és áldozat­kész tagjai vagyunk. Nekünk a polgári házasság és polgári anyaköny­vezés életbeléptetése után is csakúgy megmaradnak lelki, vallási szükségeink, mint a hogy azok eddigelé megvoltak; és egyházunk azokat jövőre is épen ügy fogja nemcsak a nyilvános isteni tisztelettartás és igehirdetés, hanem a szent sakramentumok kiszolgáltatása, a halottak egyházi szertartással való eltakarítása és a házassági szövetségek megáldása által is csak kielégíteni, mint tette ezelőtt. Mi tehát hitünkben, vallásunkhoz és egyházunkhoz való buzgó ragaszkodásban ezentúl se fogyatkozzunk meg; sőt növe­kedjünk, hogy a mi gyülekezetünk, mely népességére nézve is a hazai ref. gyülekezetek között az elsők sorába foglal helyet, hithüségünk és egyházunkért való áldozat­készségünk által a testvérgyülekezetekben is buzdító pél­dául szolgálhasson. Keresztyén gyülekezet! Új idő küszöbén állunk. Min­den új idő több-kevesebb próbáitatásokat hoz magával. Ezért sokan, főleg a római katholikus atyafiak közül, nagy nyugtalansággal, sőt elkeseredéssel néznek ezen új idő­nek elébe. Kétségtelen, hogy a régi mesgyének megbontása mindig vet föl a föld színére új göröngyöket; s magának az államnak is nem csekély munkájába és anyagi áldo­zatába fog kerülni ez új intézményeknek megszokottá tétele. De a kérdésnek ez az oldala nem az egyházra, hanem az államra tartozik; s ezért annak fejtegetésével itt nem foglalkozunk. Nekünk elég az arról való meggyőződés, hogy az állam csak azt tette, a mihez neki joga volt, és hogy azzal az egyház sajátképeni jogát nem érintette, sőt tette azért is, hogy a vallási jogegyenlőséget minél inkább meg­valósítsa és a hitfelekezetközi ellenséges súrlódásoknak elejét vegye; elég nekünk — mondom — az erről való meggyőződés, hogy úgy honpolgári mint egyházi tarto­zásunkat pontosan teljesítsük. E kettő egymással nem is ellenkezik, sőt egymást egészíti ki, mivel mi kettős hazának, e földi és mennyei hazának vagyunk polgárai. Mi tehát mint polgárok enge­delmeskedjünk a polgári házasság és polgári anyaköny­vezés tárgyában is államunknak, hazai törvényeinknek, és mint Istennek hívei, továbbra is hithűséggel ragasz­kodjunk vallásunkhoz és egyházunkhoz, tudván, hogy midőn honpolgári és egyházi kötelességeinket teljesítjük: akkor sajátképen a magunk iránti tartozásnak teszünk eleget, hogy boldog előmenetelnek' örvendhessünk. És ha mégis volna valaki, a ki ez új idő bekövet­kezésénél vagy a hazát vagy az" egyházat, vagy mind a kettőt féltené: az vegyen magának bátorságot és meg­nyugtatást az Úrnak Ésaiás prófétánál olvasható ezen szavaiból: Ne félj, mert én veled vagyok; meg ne ret­tenj, mert én vagyok a te Istened, ki téged megerösűlek és megsegítlek és igazságomnak jobb karjával támogatlak téged! (És. 41, 10.) Ámen. Filó Lajos, ref. lelkész.

Next

/
Oldalképek
Tartalom