Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1895 (38. évfolyam, 1-52. szám)

1895-01-24 / 4. szám

megelőző kettővel nincs módunkban összehasonlítani e harmadikat, miután amazok nincsenek kezeink között. Pedig a minő érdekes foglalkozás az ugyanazon tárgyat érdeklő költők összehasonlítása, ép oly érdekes és tanul­ságos lenne az ugyanolyan használatra szánt imakönyvek­nek egymás mellé állítása. A költészet és a vallás külön­ben is a lélek legszebb virága, egy tövön sarjadt mind­kettő, ezért tudnak igazán a költők szépen imádkozni s viszont ezért legszebbek a vallásos érzésű költők művei. Ez magyarázza meg a Lukács imakönyvének értékét is. A ki ismeri Lukács költeményeit, igazat fog nekem abban adni, hogy azoknak legfőbb jellemző vonása az ódai szárnyalás, a magasba törekvés. Ugyanez a magasra szárnyalás jellemzi imakönyvét is, ebben a hangulatban találom alapját annak is, hogy Lukács legerősebb a doxologiában. Isten nagyságát és fenségét rajzolván, min­dig az óda szárnyain látjuk őt emelkedni s ilyenkor nem egyszer a költészet eszközeit veszi elő. Minő emelkedetten beszél pl. egy tavaszi imában: »Maradhatnánk-e némák, óh nagy Isten! midőn dalt zeng a fénylő kikelet? és lehetne-e szívünk érzéketlen, midőn reánk száll fénytekin­teted? Egy oltár a föld, mely virágpompával felékesítve neked áldozik; midőn illatját trónodhoz bocsátja, mintha érezne, úgy imádkozik! Hadd olvadjon hát egybe ajkain­kon a természet összhangzó éneke, s emelkedjék fel égő áldozatként hozzád a szívnek forró érzete! Lelkünk' szerel­med fénye általhatja; dicsőség neked mindeneknek Atyja !< (53. 1.). Azután egy másik helyen: »Kikelet von sátort a dalos madárnak, fészkére megtérő vándor eszterágnak: levegőben zsibong ezer apró élet, s harmatos szirmain a viráglevélnek a te szereteted áldó fénye csillog, mint a földrehullott ezer apró csillag! hálaoltár a föld, hozzád száll imája, tégedet dicsőit a tavasz bűbájaU (60. 1.). Az őszi tájat így festi könyve egyik legsikerültebb darabjában : »Érintésén titkos ujjnak sárga lombok hullva hullnak! Kis­virágok hervadásán, hideg szellők sóhajtásán gyarló szívünk összereszket; erdők, berkek pusztulása, vándor madár kiál­tása halálunkra emlekeztetU (83. 1.). Isten dicsőségének eleven rajza ez itt: »Örök dicsőség napja ég neked, örökké­való a te életed! Téged dicsőít lelkünkben minden gondolat, a porszem, melyet a szél elsodor, a tenger, hol mélység örvénye forr! Dicsőséged mint fényes nap ragyog. Ettől ra­gyognak a sok csillagok. Magasztalásunk szent trónodhoz száll, Atyánk, te legjobb, legbölcsebb király!« (144. 1). Csalódnék azonban, a ki azt hinné, hogy szerző túlságosan szabad kezet engedve imáiban a költőnek és így folytonos magasba törekvése erőltetetté, az utána imádkozóra fárasztóvá válnék. Nem erőlködik, nem tö­rekszik nagyokat mondani, óvatosan kerüli a bombasztot minden imájában, tudván, hogy a költészet mértékkel használva emeli az imát, de ha csak egy csipetnyivel több jut belőle, megrontja annak igazi jellegét. És a szép doxologiák mellett épen ez képezi imakönyvének legjobb oldalát, ez a természetesség, ez a közvetlenség. Ez. és Isten akaratán mindenkor megnyugvó mélységes hite, a titkok boncolgatásától tartózkodó elmélkedése teszi Luká­csot a Révész Rálint szellemi rokonává. Közvetlenségének következménye az is, hogy Isten mindentudóságát szeme előtt tartva nem ostromolja kéréseivel az eget s csak akkor terjeszti elő az emberi szükségeket, mikor az előrebocsá­tottak által igazi odaadás szállta meg a lelket s mikor teljes bizalommal ömledezhetik már a szív. Ennélfogva a legközvetlenebb kérés rendesen az imák végére esik bere­kesztő szavakul. Ezenfelül ez imakönyv változatos a gondolatokban és fordulatokkal gazdag a kifejezésekben. A gondolatok ismétlődése egy imakönyvben egészen természetes, külö­nösen a hol köznapi imák három négy hétre vannak be­rendezve. S bár e közönséges heti imákban Lukácsnak sem sikerült teljesen megszabadulni a gondolatok ismétlésétől, de általában, mondhatni, legyőzte ezt a nehézséget. Unal­massá nem válik s ezt főkép ügyes nyelvkezelése, szép fordulatai és bibliai idézetei eszközlik. Nyelve általában biblikus, hasonlatai a zsoltárokra és a prófétákra emlé­keztetnek, bibliai idézeteiben változatos és a legtöbb helyen talál. Az egymást érő fordulatok közül Ízelítőül csak egyet. Október 6-án így mentegeti a fájó honfiszív panaszát: »Oh irgalmas Atyánk! ki megengeded a kicsiny madárnak, hogy feldúlt fészke felett elsírja bús énekét, ki nem tiltod meg a szegény árvának, hogy az édes anya koporsójára borulva elzokogja a vesztés kínjait ... ki még a megtiport virágnak illatát is kedvesen veszed : ne tiltsd meg nekünk se, hogy hangot adhassunk e napon szívünk bánatos érzéseinek!« (322. 1.). Fényoldalai közül végül még azt említjük meg. hogy az imák gondolatai rendesen egymásból folyók; döccenést mindössze egy helyen vettem észre az egészben. Legjobb imái azok. a melyekben a tavasz szépségeit, az ősz kellemeit rajzolja, vagy a családi élet boldogságát festi, vagy hazafias örömét és fájdalom érzelmeit nyilatkoz­tatja ki. Hazafias imái közt legszebb a március 15-iki s még olvasva is könyekre indító a 322. lapon levő októ­ber 6-iki ima. Szám szerint tartalmaz e könyv 8 adventi, 5 téli, 3 tavaszi, 4 nyári, 3 őszi, háromheti köznapi, egyheti bűnbánati, 4 nagyheti, 1 márc. 15-iki, 2 október 6-iki, 19 egyéb alkalmi és 3 betegekért mondandó imát, tehát összesen 101 imát. Beosztásánál az egyházi év sorrendje volt az irányadó; az ünnepeket megelőző napokra is kü­lön imákat vett fel, csak husvétszombatra hiányzik belőle. Kifogásaink közt első helyen kell megemlítenünk a rendszertelenséget. így mindjárt a közönséges adventi imák közül a 4-ik tulajdonképen bűnbánati adventi, a bűnbánó adventi hét első imája a második helyre került. Október 6-ra két imát is ad, de az egyik az őszi (90. 1.), másik, a mely mellett igen szép elő- és utófohász is van, az alkalmi imák közé jutott (321. 1.). Szerény nézetünk sze­rint utóbbi van igazába helyén. Alkalmi imáiban Révészt követi a tárgyakra és alkalmakra nézve. Elvszerűség hiányát mutatja az, hogy 4 imához előimát, kettőhöz utóimát is ad, míg a többinél ezek elmaradnak. A mű végén aztán 8 köz­napi utófohászt, 6 bűnbánati utófohászt találhatni, melyek

Next

/
Oldalképek
Tartalom