Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1895 (38. évfolyam, 1-52. szám)

1895-01-24 / 4. szám

PROTESTÁNS EGYHÁZI ÉS ISKOLAI LAP. 57 ségével át akarja hatni a világot, ennek életévé tágítani saját énjének alanyi életét. Belső fejlődése a megtérésig inkább az előbbit tünteti föl, dé nem oly kizárólagos, hogy az utóbbit megfigyelni nem lehetne, a mely a megtérés után és épen ennélfogva előtérbe lép. Nem csodálhatjuk tehát, hogy a nyugati egyháznak ép ő a legtermékenyebb írója. Legelső irataiban, melyek még milánói barátja jószágán keltek, búcsút mond azon philosophusoknak, kiknek tudományát meghaladta. Az akadémikusok (Contra Academicos) skepsisét cáfolja, kimutatja (Soliloquia) az igazság, nevezetesen az érzék feletti igazságok megismerésének lehetőségét és eszközeit, e munka vázlatos folytatásaként a lélek halhatatlanságáról (De immortalitate animae) ír, keresi az összhangzatot (De ordine) az erkölcsi világrendben, majd fölemelkedik Isten vizsgálatához, a kivel egyesülni a legfőbb boldogság (De vita beata). Ugyanott írt meg, vagy kezdett több kisebb értekezést, hazautaztában Rómában a lélek nagyságát fejtegeti s a manichaeusok ellen megvédendő szabad akaratról írja az első könyveket. Míg visszavonultan él, túlnyomó részben philosophiai kérdések foglalkoztatják őt és barátait. A legnagyobb írói tevékenységet és majdnem tisztán az egyházi tudomány szolgálatában azon közel 40 év alatt fejtette ki, melyekben mint egyházi fejedelem működési körében oly számos és oly különféle indító okra és alkalomra talált. Közel harmadfélszáz iratot szerzett, melyekből 230 maradt reánk, közöttük 90 nagyobb terjedelmű. Talán legjelentéktelenebbek, viszonyítva többi munkáihoz, exegetikai iratai. A görög nyelvet ugyan jobban értette, semmint saját kicsinylő nyilatkozatai után várhatni, de a hébert nem bírja, korának ízléstelen allegoriai magyarázata alól annál kevésbbé lehetett szándéka magát fölszabadítani, mert annak segélyével kerülhette el az írás > megölő betűjét«. Mégis kárpótol, különösen a zsoltárok és az újszövetség egyes könyveinek magyarázatában a szentírókkal való congeniálitása. A legnagyobb ilynemű munkája a Genesis. 1—3. fejezeteiről írt commentára (De Genesi contra Manichaeos). Ugyancsak ezen féktelen allegorizálási kedv zavarja meg egyházi beszédeinek élvezetét. Körülbelül 409 hiteles maradt reánk. Szónoki képzettsége jó szolgálatokat tett néki, bár nem akarja fölhasználni ama mesterfogásokat, melyeket a pogány népiskolákban tanult és tanított. Tényleg nagyon különböznek is más rhetorból keresztyénné lett híres férfiak, egy nazianzi Gergely beszédeitől és Augustinus többször hangsúlyozza, hogy első sorban tanítani akar. De a hideg erkölcs- vagy hittani fejtegetéseket szinte mindig áttöri a lélek üdvéért aggódó szónok szeretete, szavai az emberi szív oly mély ismeretéről tanúskodnak s oly találóan festik a bűnös ember hasztalan vergődését, hogy méltán szolgáltak e beszédek még soká mintaképül. Azonban Augustinus kétségtelenül mint dogmatikus, moralista, mint polemikus és apologéta a legnagyobb. Philosophiai tehetségével a legnehezebb kérdésekbe merülhetett, szembeszállhatott a legkiválóbb ellenfelekkel. Ha számos gondolata ismétlődik is irataiban, egyre nagyobb terjedelemben és jobban elnyújtva, a mi jórészt a polémia alkalmisága miatt, vagy a rendszeresség kedvéért történt: munkái páratlan gazdag tárháza eredeti új gondolatoknak, éles, ügyes dialektikáról tanúskodnak és hatalmas teremtő erő dolgában a latin egyházban Lutherig senki sem mérkőzhetik vele. Főleg az eretnekek és szekták foglalkoztatták: a manichaeusok (De utilitate credendi; conlra Faustum), az egyház egységét fenyegető donatisták (De baptismo, De unitate ecclesiae, ete.), a pelagianusok (De gratia Christi, De peccato originali, De gratia et liberó arbitrio, De corruptione et gratia, etc.) és több régibb eretnek párt (De haeretibus). Rendszeres hittani munkája csak egy van, mintegy az első ker. dogmatika latin nyelven (Euchiridion ad Laurentium); ellenben számos tant fejteget külön-külön (De fide et operibus, De fide et symbolo, De spiritu et iitera, De doctrina christiana, etc.), részben, miként a vitairatok, döntő dogmatörténeti fordulattal (De trinitate). Legérettebb munkája a »De Civitate Dei« 22 könyvben, melynek első fele (1—-10. kv.) a pogány világ romlásának mélyebben rejlő okait keresi magának a pogányságnak lényegében, majd (11-től) a bűn birodalmával szembe állítja a mennyei államot, a mely már szerveződik és idővel egészen magába olvasztja a terrena civitas-t. Augustinus e munkája, mely úgy elrendezés, mint anyagmennyiség tekintetében legkiválóbb, a keresztyénségnek értékileg legelső apologiája. Erőteljes, férfias és mégis nyugodt hangon utasítja vissza ellenfelei vádjait, a kikkel a pogány és különösen a római irodalom-ismeretben versenyre kelhet. Azon félig biblikus, félig antik nyelven, mely iratait általában jellemzi, megvilágítja nemcsak saját kora viszonyait, hanem a mult alapján föltárja a jövőt is, a melyet több tekintetben jól látott meg előre; a munka »a római birodalom felett világtörténelmi szempontból tariott haragos halotti beszéd«. (Hase.) Legnépszerűbb munkája a »Vallomások«, melyeket már az ő korában leginkább szerettek olvasni. Nemcsak mint önéletrajz fontos, hanem első sorban azon lelki megfigyelések miatt, minőket ily pontossággal, ily éles megkülönböztetéssel és ily a dologhoz simuló kifejezésekben előtte senki, még a kedélyt vizsgáló újplatonikusok sem tettek. Az életrajz korrajzzá tágul, mely ennek társadalmi életére, nevezetesen a nevelés és oktatás terére vet világot. Főleg ezen munkában nyilvánul ama vallásos nyelv ereje, mely egyrészt a klasszikusokon, másrészt a zsoltárokon és Pál iratain nevelődött. Augustinus végül iratainak olvasásához maga írt vezérfonalat »Retractationes« cím alatt, melynek előszavában igazolja a munka célját: »Hanem voltam annyira bölcs, hogy semmi olyasmit ne írjak, a mit később megbánnék, legalább leszek annyira szerény, hogy visszavonjam azt, a minek megírását bánom. . . A ki irataimat el akarja olvasni, olvassa azon rendben, melyben Írattak, és akkor meglátja, hogy időről-időre hovatovább fejlődtem*. Sorban bírálja, javítja egyes kitételeit, hosszabb fejtegetéseit, sőt néha szellemét összes munkáinak, kivéve néhány jelentéktelenebb iratát, melyeket talán maga is elfelejtett, beszédeit és leveleit (270). Ha van szükség hosszú ideig élt termékeny iró munkáihoz ily tőle magától eredő összefoglalásra: úgy bizonyára Augustinus munkáihoz van, a kinek meggyőződése úgy idői fejlődésénél, mint ellenzéki irányok ellen való harcainál fogva csak lassan és akkor sem tisztán kristályosodott. Sopron. Jaiisz Vilmos, theol. tanár. KÖNYVISMERTETÉS. Köznapi imádságok templomi használatra. Készítette : Lukács Ödön nyíregyházai ev. ref. lelkipásztor, felsőszabolcsi esperes. Ára fűzve 2 frt 50 kr. 189Í. 346. lap. íme, rövid idő alatt a harmadik templomi imakönyv, a Gyöngyösié és Hetesv Viktoré után a Lukácsé ! Midőn örömmel konstatáljuk ezt, csak sajnálni tudjuk, hogy a 8