Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1895 (38. évfolyam, 1-52. szám)

1895-09-05 / 36. szám

A közgyűlésen elhatározták, hogy néhai Kovár-s Ödön sírjára közadakozásból emlékkövet állítanak. Nagyfontosságú az a határozati javaslat, mely kimondja, hogy az állam kormánya feliratilag megkeresendő az iránt, hogy az 1848. évi XX. t.-c. értelmében a lelkészek fizetése államsegélvlyel korszerűleg és a lelkészi hivatásnak megfelelőleg rendeztessék. A nagv-envedi theologiai akadémia fentartása, illetőleg az ottani ürességben levő tanszékek betöltése iránti indítvány is az általánosabb érdekű határozatok közé tartozik. A tanítói fizetések pótlására az 1893 évi XXVI. t.-c. értelmében az egyházmegyéből 14 gyülekezet folyamodott államsegélyért, de eddigelé még csak a m.-szentkirályi tanítói fizetés egészíttetett ki 400 forintra. — Az esperes évi jelentése, az egyházmegyei tanács évi működéséről szóló jelentés s általában az egész közgyűlési jegyzőkönyv arról tanúskodik, hogy e nemzeti és felekezeti szempontból egyaránt exponált egyházmegye élén buzgó elöljáróság, a gyülekezetekben tevékeny papság áll az egyházi ügyek élén. A tornai egyházmegye közgyűlésén, mely aug. 26-án tartatott, Vecsey József, az egyházmegye gondnok a lelkészi hivatalok rendszeresítése s az azzal járó javadalmazási kérdés és az egyházi adózási rendszer megváltoztatása dolgában nagyfontosságú indítványt adott be, a melynek lényege ez: Határozatilag mondja ki az egyházmegyei közgyűlés azt. hogy: 1. Magyarország területén a lelkészi hivatalok rendszeresítése, fentartása s az azzal járó javadalmazás kérdése egvségesíttetik, s azok jövőben ne az egyes hitközségek jogait és kötelezettségeit, hanem az egyházunk egyetemének jogát és kötelezettségeit képezzék, minden más az egyházi életünk különböző ágazatainak kezelésénél az eddigi teljes függetlenség érintése nélkül. 2. Az egyházi terheink viseléséhez híveink a tiszta jövedelem aránya szerint járuljanak! A tornai egyházmegyei gondnok bőségesen megokolta az indítványát, a mely a közös teherviselés alapján nyugszik s abban ormolik, hogy ne az egyes eklézsiákra külön-külön nehezedjék a lelkészek anyagi dotációja, hanem a reformátns egyház egyetemére és hogy a javadalmazást lehetőleg egyenlően oszszák meg. Erre nézve a Vécsey József indítványának megokoló részéből közöljük a következőket: »Mindenek előtt szükségesnek tartjuk, hogy első sorban is körültekintő gondosság s a körülmények komoly mérlegelése mellett meg fog kelleni állapítani azt, hogy mely egyházközségben elkerülhetetlenül szükséges a lelkészi hivatal fentartása, ez lévén a kiindulási alap, ennek meghatározása után jönne a lelkészi hivatalokkal járó javadalom megállapítása, az átalakult viszonyok kellő mérlegelésével; s ebből folvólag fejlődne ki a javadalmazással járó azoknak a terheknek, a melyek az egyes egyházakban a lelkészi javadalom valódi alapját a lelkészek által eddig is bírt ingatlan vagyon jövedelme nem fedezi, az egyházunkhoz tartozó hivek tiszta jövedelme aránya szerinti megosztása. Meggyőződésünk szerint csak eme módozatok azok, a melyek égető sebeink gyökeres orvoslását egyedül képesek eszközölni. Itt felmerül az a kérdés, hogy ha lelkészi hivatalaink javadalmazását fölemeljük, akkor nem hogy kevesbednének a terhek, de azok szaporodni fognak, az, a ki a kérdést felületes szemlélet folytán a látszatból következtetve teszi fel, nagyon csalódik, mert ha figyelembe veszszük, az általunk fentjelzett azokat a körülményeket, hogy ma épen a legjobb anyagi körülmények között élő híveink egyáltalában egyházi terhet nem viselnek, továbbá azt. hogy a népes egyházainkban pedig elenyésző csekélységet, akkor, ha azok is tiszta jövedelmük aránya szerinti teherrel megróva lesznek, annak eredménye kétségtelenül az lesz. hogy ama szegény egvbáztagok, a kik eddigelé hordozták az egyházi terheket, azok nagy részétől megszabadíthatok lesznek, a nélkül, hogy az eddigelé kiváltságos helyzetben lévők a rájuk vetett terhet legkevésbbé is megéreznék*. Az indítványozó különben még ily módon, a maga javaslatának országos elfogadásával sem hiszi a kérdést teljesen megoldhatónak, mert valószínűnek tartja, hogy a hívekre az általános tiszta jövedelem aránya szerint való kivetés érzékeny lenne. Ez esetben az államsegélynek fölemlítését és törvényhozási állandósítását tervezi. — Az egyházmegye elfogadta a tervezetet, mely ha a tiszáninneni egyházkerület magáévá teszi, az egyetemes konventre is fölkerül s tekintve azt, hogy életrevaló eszmét pendít meg és nagy baj orvoslására irányul, bizonyára még sokszor fogja foglalkoztatni egyházi vezérférfiainkat. Lelkészi jubileum. Komódiban aug. 25-én ünnepelték meg Nagy Dániel ev. ref. lelkész lelkipásztorságának ötvenéves évfordulóját. A templomban Széli Kálmán esperes szép imát mondott, mire a jubiláns lelkész tartotta meg egyházi beszédét. Isteni tisztelet után a lelkészek részéről Pató Károly apátii lelkész szép beszéd kíséretében átadta a pályatársak ajándékát, egy remek díszkötésű bibliát, míg a hivek részéről Solcz Gábor gyógyszerész és presbyter üdvözölte az agg lelkipásztort s mutatta be a jubiláns életnagyságú képét, mint a hivek ajándékát. Kun Béla vésztői lelkész szülő-, illetve nevelkedést helyének üdvözletét tolmácsolta, Kiss Sándor tanító pedig az egyházmegyei tanítók nevében szólott. Ezután nagy ebéd volt a lelkészlakon. A felső-szabolcsi egyházmegye aug. 27-én Kis-Várdán tartotta rendes őszi közgyűlését, Lukács Ödön esperes és Gencsi Albert társelnöksége alatt. A gyűlés igen népes és általános érdeklődés mellett folyt le. Az esperesi jelentés fájdalmasan emlékezett meg az egyházmegye nagy veszteségeiről, a meghalt lelkipásztorokról. Az egyházpolitikai újításokról szólva reméli, hogy a szabadelvű eszmék csak még jobban megerősítik, meggyökereztetik a szabadelvű kálvini egyházat. Ezután a nagy, 87 eklezsiából álló egyházmegyének ügyes-bajos kisebb dolgai nyertek elintézést. A lelkészi országos gyám- és nyugdíjintézet alapszabályait az egyházmegye több lényeges pontban módosítani jónak látta. Nem találja helyesnek, hogy a fegyelmi úton elmozdított lelkész családja ne kapjon nyugdíjat. Ez csak akkor helyes, ha a család is részes a lelkész bűnében. Azt sem tartja helyesnek az egyházmegye, ha hatvan éven túl levő lelkész megházasodik, hogy családja, felesége nyugdíjban ne részesüljön. Ezek a leglényegesebb módosítások. Ezután Porzsolt Ádám egyházi tanácsbiró, szent-mártoni lelkipásztor, Mezössy Gusztáv világi elválasztott tanácsbiró az egyházmegye színe előtt leteszik az esküt, fölajánlván magukat az egyház szolgálatára. Az egyházi aljegyzői állásra a legtöbb szavazatot nyert Hideg József páci lelkész és Rác Gyula halászi pap között újabb választás rendeltetett el, mint a kik ez állásra legtöbb szavazatot kaptak. A tanácskozást bankett követte, ahol kedélyes hangulatban több fényes felköszöntőt mondottak.