Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1895 (38. évfolyam, 1-52. szám)

1895-09-05 / 36. szám

ból és Belgiumból a kegyes zarándokok ezrei özönlőnek belé. Mert a székesegyház szent reliquiái ki vannak téve. S megtekintésük (s különösen a papi üres erszények meg­töltése) által a hívek bűnbocsánatot nyernek. Az ereklyék: egy sárgásfehér színű csinos alakú ruha; Mária ruhája; Jézus pólyái ; az a lepedő, melybe ker. János lefejeztetése után bele takartatott; végül az a ruha, mely a keresztre feszített Jézus dereka körül volt csavarva. A legközelebbi két hét alatt vagy három szazezeren zarándokoltak a szent ereklyékhez. Valami készül Belgiumban. A liberális párt letiprása, vagy egy európai keresztes hadjárat van-e tervbe véve, ki tudja? A vallásosság eme gyászos eltévelyedésével szemben felemelő a protestáns munkásság egy nyilvánulása. Bos­tonban most tartá a keresztyén ifjak egyesülete a maga közgyűlését. Ajánljuk azok ügyeimébe, a kik a keresztyén­ség hanyatlásáról beszélnek. 14 év alatt két és fél millióra nőtt. az egyesület tagjainak száma. Áldásos munkát is végzett, a bűnösök, szegények, szenvedők és tudatlanok között. És nálunk vájjon sikerül-e és mikor az ilyen praktikus intézmények nagyszabású berendezése? Ha az ifjak rossz társaságba kerülnek, elromlanak, elpusztulnak, az az ő bajuk, mondjuk rá bölcsen. Mit törődnék Pató Pál uram a lelkekkel? Talmage a hírneves amerikai lelkész körútra indult az Egyesült-Államokban. Ezerek tódulnak a kitűnő szónok hallgatására, a hol megállapodik. Öregek, ifjak, gyermekek, nők és férfiak nagy távolságokról seregeinek köréje. Persze nem is mindennap lehet olyan szónokot hallani. Chr. W. —a—s. NEKROLOG. Kovács Ferene. 1823--1895. Most vessünk egy rövid pillantást későbbi politikai pályájára. Midőn az októberi diploma, ügy a hogy vissza­állította alkotmányunkat, Gsongrádmegye szervezésekor a főjegyzői székre választatott meg. Nem sokáig viselhette tisztét, mert Hód-Mező-Vásárhely 1861-ben az országgyű­lésre küldötte fel. Itt a határozati párt híve volt. Az ország­gyűlés feloszlatásával s a provisoríum beköszöntésével ismét magányába vonul, de nem pihen, sőt az egyházi ügyek mellett a társadalmi téren valóban sokágú munkás­ságot, lankadatlan tevékenységet fejt ki. Buzgó részt vesz a városunkat éltető alföld-fiumei vasútvonal előmunkála­taiban. Ez ügyben sűrűn érintkezik azon idők kitűnő férfiaival, így egész benső bizalom fűzte Trefort Ágostonhoz, a hírneves nemzetgazdasági iróhoz és későbbi miniszter­hez. Ezen vasút kérdésében irományai között egy igen becses emlékirata maradt. De mégis főgondját városunk közgazdasági, társadalmi és közművelődési érdekeinek szentelte és pedig oly buzgó odaadással, hogy vele e részben sem elődei nem mérkőzhetnek, de kortársai sem közelíthetik meg. Városunk még a 60-as évek kezdetén is közintézetek és intézmények dolgában nagyon szerény fokon állott. Ha a mennyiben ilyenek voltak is, kezdetleges állapotban tengődtek. A meglevőknek tehát lökést kellett adni, a leg­nélkúlözhetetlenebbeket megteremteni. E feladat embere lett Kovács Ferenc. Így a vendéglőben zsellérkedő kaszinó­nak részvények útján saját házat szerez. Egyik főtényező az Első Takarékpénztár — legvirágzóbb pénzintézetünk — létesítésében; egyenes megteremtője az önsegélyző Egy­letnél;, a mely hatalmasan megizmosodva, ma mint Nép­bank virágzik. Szinten az ő egyenes alkotása az Ipar­egylet, a mely kezdetben a Gazdasági Egyesületet is szár­nyai alatt melengette; ma mind a kettő saját házában különválva pezsgő életet folytat. Talán megütjük a valót, ha azt mondjuk, hogy — hozzájárulván a mind pezsgőbbé váló szabad politikai élet is — az ő létesítette hajtásai, noha tőlük egészen távol állott, a városunknak ama már minden jelentős szögletében fennálló körök. Egy bizonyos, hogy városunkban az egyesülési, a társulási élet az ő alkotásai után vett nagyobb lendületet. Kovács F. alko­tásainál mindenütt első úgy a munkások sorában, mint másokat felvillanyoz adományaival, hasonlókra buzdít ala­pítványaival. Kétségtelen, hogy tevékenysége igen jótéko­nyan hatott városunk közéletének fölpezsdülésére. Csak természetes ezek után, hogy a polgártársak bizalma 1867-ben az alkotmány visszaállítása után Ková­csunkat Csongrádmegye alispáni székébe ültette. Viszi hiva­talát a nála szokott hűséggel önkénytes lemondásáig. Utolsó szélesebbkörü szereplése a politikai élet mezején 1881. és 1884-ben történik, a midőn az országgyűlésén Hód-Mező-Vásárhelyt képviseli Az ország házában szerénysége és a nagy nyilvánosságtól visszahúzódó természete a zajos szerepléstől visszatartotta; de a bizottságok azon mun­kálataiban, a melyek lelke irányával összevágtak, annál inkább érvényesítette befolyását. Biztos értesülésem van, hogy például az 1883. XXX. t.-cikknek nem egy a fele­kezeti középiskolai tanügyet mélyen érintő része az Ő egyenes közreműködése folytán nyert reánk nézve kedve­zőbb megoldást. A későbbi években sem lankadt iránta polgártársai javarészének föltétlen bizalma és ragaszkodása, sőt bírta az összesnek őszinte tiszteletét. Ha mégis az ország házá­ban többé nem jelent meg: annak oka önkénytes vissza­vonulása mellett főrészben a helybeli politikai élet kiéle­sedett tusáiban találandó. De azért egész hatékonysággal működik városunk törvényhatóságának közgyűléseiben és bizottságaiban. A tanügy, különösebben főgimnáziumunk felvirágzása aligha feküdt bárkinek is melegebben szivén, mint neki. Ha már zajtalan működését osztatlan tisztelet kisérte alant: érdemei, áldozatai megtalálták az utat a leg­magasabb helyre is: Ő felsége apostoli királyunk királyi tanácsosi címmel ruházta fél. Nem kereste e kitüntetést; és habár mély hódolattal fogadta, címét vajmi ritkán hasz­nálta és soha nem érvényesítette. A gyakorlati életpályák terén, kivált, ha sorsuk az ország valamely félreeső szögletébe helyezte, ritkán áldoz­hatnak az elvont tudományoknak. Kovács Ferenc olvasott bőven folyóiratokat és tudós műveket, elmélkedett nem keveset; de szakszerű irodalmi munkásságra mégis a követ­kező véletlen hívta. Az 1885. év kezdetén az Akadémiában Zichy Antal tiszteleti tag azzal az indítványnyal lép elő, hogy mivel az újabbkori országgyűlések történetének sokszor igen nagy jelentőségű emlékei, különösen a kerületi ülések irományai, még ismeretlenül lappanganak, sőt az avatat­lanok kezében a megsemmisülés veszélyének tétetvék ki; mivel a kerületi ülésekről naplók nem vezettetvén, azok

Next

/
Oldalképek
Tartalom