Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1895 (38. évfolyam, 1-52. szám)

1895-08-29 / 35. szám

javáért a legnemesebben érző szív dobogása szűnt meg e napon. Kovács Ferenc a Magy. Tud. Akadémia tiszteletbeli tagja, kir. tanácsos, Csongrádmegye volt alispánja, Hód-MezŐ-Vásárhely városnak két ízben országgyűlési képviselője. törvényhatóságának folyton buzgó és munkás tagja, közéletének munkás tényezője, legderekabb egyesületeinek és intézményeinek legnagyobb részben alapító és pártoló tagja, különböző időkben elnöke, de a mire még nagyobb önérzettel — mondhatjuk — büszkeséggel gondolt: a hódmező-vásárhelyi reform, egyháznak 36 éven át lelkes, áldozatra mindig kész presbytere, egy cycluson át főgondnoka; a békés-bánáti reform, egyházmegyének 30 éven át tisztében lankadatlan tanácsbirája, a tiszántúli ev. reform, egyházkerületnek 12 éven át világi tanácsbirája, országos zsinatunknak mind két ízben szorgalmas tagja, aug. 5-én végezte be a politikai élet megtiszteltetéseiben is fényes, de az egyházi élet mezején még gazdagabb, mind a két mezőn pedig a kitartó munkásság mellett jótettekben és áldozatban valóban példás, korunkban egészen kimagasló életét. Nem sok halandóban egyesül az értelmi erő tiszta látása a szív valódi jóságával; a fenkölt gondolkodás az emberi szeretet melegségével; a polgári ügyek iránti meleg érdeklődés az egyházi és tanügy lángoló szeretetével; a világi javak okos megbecsülése a magas célok iránti tettleges áldozatkészséggel oly nemes harmóniában, mint Kovács Ferenc élete és tettei összeségében. Hetvenkét éves életpályája oly példánykép, a melyben a legnemesebb és követésre méltó vonások egy teljes müen egészszé domborodnak ki. És mindez annál magasztosabb, mert mint a bérci sas saját szárnyain emelkedik a ragyogó nap felé: ő is nemes lelkének önerején teremtette és küzdötte fel magát ama díszes magaslatra. Kovács Ferenc 1823. május 11-én született Hód-Mező-Vásárhelyen régi nemes, iparos, közepes vagyonú családból. Atyja nemes Kovács János, anyja Jakó Erzsébet. Születése napja áldozó csütörtökre esett. Áldozó csütörtököt tartotta a boldog emlékezetű férfiú később is mindvégig születése évfordulója napjának. E nap a hála és kegyelet ünnepe volt mindenha rá nézve; sohasem mulasztotta el azt a nélkül, hogy az Űr házát fölkeresve, hálaimáját az egek urának be ne mutatta volna. A sors mostohaságát még mint gondtalan gyermek tapasztalta; édes atyját öt éves korában, már 1828. aug. 23-án elveszítette. De megmaradt az egyetlen gyermek oldalán a mély vallásos érzületű, gondos és szerető édes anya, a kinek kegyeletes emlékezete legkésőbb napjaiban sem halványult el. Midőn ez év áldozó csütörtökén azon alkalomból, hogy a Tud. Akadémia tiszteletbeli tagjává megválasztván, egyházunk elöljárósága az ő és hozzá mindenben méltó neje arcképének leleplezési ünnepélyét tartotta és a midőn a városunk újvárosi részén emelendő új templom építésére, a felesége nevében is 10.000 frtot adományozott, ugyanakkor a hálás gyermek az előtte hamvaiban is áldott emlékű édes anya emlékezetének megörökítésére emelendő emlékre és annak fentartására szintén 1000 frtot le is fizetett. Az élénk eszű, szép reményű gyermek neveltetése így özvegy édes anyja gondjaira maradt. Aligha tévedünk, ha azt véljük, hogy azt az egész életén át uralkodó vallásos érzést, az özvegyek, árvák és elhagyatottak iránti mély részvétet, alaptermészetének fogékonysága mellett, a gyöngéd anya vezetése csepegtette be fogékony lelkébe, fejlesztette ki és erősbítetté^ meg nála. Valóban az egyetlen fiúnak, az özvegy édes anya egyedüli örömének és reményének neveltetése méltó kezekbe jutott. A fejlődés sokat igért. Ráillenek a költő eme szavai: »Évről-évre mint szokott a gyermek, Nőtt testében és eszében ő is. És legelső volt az iskolában, S iskolában szép ha gyermek első !« Tanulását szülőföldjén kezdette és mint a legkiválóbb tanulók egyike folytatta. 1839-ben Debrecenbe megy, a hol a jogot és a vele kapcsolatos tárgyakat végezte 1842-ben Ezután a német nyelvben való gyakorlás végett Kézsmárkon tölt egy évet. Jó sorsa kezdet óta elősegítette, nemes alaptermészete sürgette s így történt, hogy itt is — mint máshol és később is — a legkiválóbbak és jobbak körébe juthatott s így azok eszelő társasága az ifjúnak a jóra és szépre fogékony lelkét hathatósan izmosította, érzelmét gazdagította, fejlődő jellemét korán az igazi irányban megszilárdította. így Kézsmárkon — a mint azt később és gyakorta oly hálás melegséggel emlegette — a már akkor is kitűnő tudós Hunfalvy Pál volt rá igen fejlesztő, nemesítő hatással. Azonban mindez csak — habár szerencsés — kezdet ; az előre törő ifjú leendő férfiúságának voltaképeni alapját ezután veti meg. Kovácsunk Kézsmárkról az 1843/44-ik évi országgyűlésre Pozsonyba siet, a hol mint követi irnok, mint országgyűlési ifjú Klauzál Gáborhoz, azon országgyűlés legelső alakjának oldala mellé kerül. A kitűnő államférfiú csakhamar teljes jóakaratával tünteti ki. Míg ifjú társai elég sűrűen váltakoznak, őt — a kezdő egy pár hét leszámításával — az egész országgyűlés tartama alatt maga mellett tartja. Ha már ez a tény magában is eléggé ékesen szóló ajánló levél a serdülő ifjú arra valósága mellett, még hathatósabban beszél a közöttük levő benső viszonyról az, hogy a nagy államférfiú az alig 20 éves ifjút bensőbb dolgaiban is bizalmasává teszi, magánlevelezése végezésével is megbízza; e mellett apaként tanácsolja, mint apai barát szivét, lelkét irányítja és sürgeti, hogy nézve, hallva és figyelve, észleleteiről és tapasztalatairól gondos naplót vezessen. Az ifjú szerencsés sugallatában hódol az ösztönzésnek. Sem az államférfiú, sem az engedelmeskedő ifjú távolról sem gondolták, hogy ama megfigyelések, ama magánföljegyzések egy hat kötetes nagy munkává kialakulva, a névtelen ifjúnak egy félszázad múlva az ország legelső tudós testületének tiszteletbeli tagságot vívnak ki, másfelől egy valóban hézagpótló munkában díszül szolgálnak történeti irodalmunknak. Valóban a fogékony szivű és elméjű, a mindennapinál magasabbra törő ifjúra nézve alig lehet valami képzőbb és áldásosabb, mint az igazán nagy emberek társasága és barátsága. Hány néma húr pendül meg az ily ifjú lelkében, midőn egy-egy magas felfogásra valló igazságot hall kifejeztetni, midőn egy-egy klasszikus tettet látnak szemei?! Öntudatlanul bevésődnek amazok emlékezetébe, a példák hű kalauzként vezérlik egy hosszú életen keresztül. Kovács Ferenc ifjúságának eme szép szerencse jutott osztályrészén a nagy Klauzál mellett másoknál is. Előkelőleg kereste az emelkedett lelkű férfiak építő társaságát. Meg is őrizte híven emiékezetöket nem pusztán nevükben, hanem emlékezetébe véste elveiket, követendő példányul tűzte maga elé tetteiket. Az országgyűlésről hazatérve, egész lélekkel a tanulásnak esik, s az ügyvédi vizsgálatot már 1845-ben dicséretes sikerrel le is teszi. De ezt a szép eredményszülte örömet a Iegsajgóbb fájdalom töri meg; ez év júliusának 10-én a bálványozásig szeretett édes anyját vesztette el. Igazán megható az az imádatszerü gyermeki kegyelet, a melylyel Kovács Ferenc édes anyja emlékén csügg. Nem felejti sehol és soha; benső kegyelettel beszél róla bizalmas körében, ha forrón szeretett egyházára gondol vagy