Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1895 (38. évfolyam, 1-52. szám)
1895-08-29 / 35. szám
EGYHÁZI ÉS ISKOLAI LAP. Szerkesztőség: /X. kerület. Pipa-utca Ü3. szám, hová a kéziratok cimzendök. Kiadó-hivatal : Hornyánsmley Vilctor könyvkereskedése (Akadémia bérháza), hová az elöfiz. és hirdet, dijak intézendök. Felelős szerkesztő és laptulajdonos SZŐTS FARKAS. Kiadja: HORNYÁNSZKY VIKTOR. Megjelenik minden csütörtökön. Előfizetési ára : Félévre : 4, frt GO kr ; egész évre : 9 frt. Egyes szám. ára SO Jer. Quid nune? Meglehetős zavar és bizonytalanság közepette várjuk október elsejét, a polgári házasság és az állami anyakönyvek életbeléptetését. Egyik nap múlik a másik után, gyorsan, feltartózhatatlanul, s a lelkészi kar nincs abban a helyzetben, hogy a beállandó új viszonyok között teljes határozottsággal ós egyöntetűséggel járhasson el. A református konvent f. évi ápril hóban tartott ülésén (lásd a jegyzőkönyv 35. számát) egyfelől elrendelte, hogy »az anyakönyveket az egyházak (!) ép oly hűséggel és pontossággal, mint eddig, ezután is megszakítás nélkül folytassák a; másfelől pedig egy 10 tagú bizottságot küldött ki oly célból, hogy »a jövőre nézve egy tájékoztatót készítsenek a lelkészek számára ós azt a legközelebbi konvent elé terjeszszék«. A konvent nagyérdemű tagjai, e határozat hozatalakor bizonyára még távolról sem gondolták, hogy az egyházpolitikai törvények még a konventnek október közepétől november 19-ig terminált újabb összeillése előtt életbe lesznek léptetve; mert ha erre gondoltak volna, bizonyára másképen intézkednek. Alig jelentek meg azonban az egyházi lapoknak a konvent szóban forgó határozatát közlő tudósításai, mindinkább valószínűbbé, majd egyenesen bizonyossá lett, hogy az új törvények október elsejével életbe lépnek; ennélfogva mindenki látta, hogy a papság tájékoztatása végett más módon és sokkal elébb kell intézkedni, mint azt az áprilisi konvent elhatározta. Tudtommal legelőször én adtam e nézetnek hangot az egyházi sajtó terén, midőn már f. évi ápril hó 27-én a »Debreceni Protestáns Lap« 17-ik számának élén »Uj idők küszöbén « című cikkemben a következőket írtam: »Azonban a határidőt, melyre a munkálat végleges létrejötte várható, t. i. az őszi rendkívüli konvent idejét meglehetősen későinek tartom arra nézve, hogy idejében megkaphassuk a teljesen határozott és kimerítő utasításokat. Sokkal jobb lenne szerintem, ha a kiküldött bizottság a maga munkálatát már f. évi augusztus hó közepére elkészítené s mint ideiglenesen ugyan, de általánosan kőtelező szabályzatot azonnal közrebocsátaná, mivel a fenforgó kérdésekben nemcsak a dolog természete, de Egyházi Törvényeink 86. §-ának 1. d), /), g) és 2. d) pontjai szerint is végérvényesen csakis a zsinati törvényhozás intézkedhetik«. Ezeket írtam — ismétlem — még ápril 27-én. Egyetlen visszhang jött felszólalásomra, ugyancsak a »Debr. Prot. Lapcc 20. számában, hol egy »Vaskalap« alá bujt kollega kategorice kimondá, hogy »az új törvények ez évben nem lesznek életbelóptetve és hogy a papoknak — már akár városiak, akár falusiak — nincs szükségük a felsőbb hatóság utasításaira .... majd ád az élet utasítást«. Azt hiszem, ezzel a visszhanggal nem szükség tovább foglalkozni. Történt azonban, hogy a Baldácsy-alapitvány bizottságának folyó évi június 5-én tartott ülése után mind sűrűbben felmerült a hír úgy a politikai, mint az egyházi lapokban, hogy a protestáns püspökök Miskolcon egybe fognak gyűlni a végből, hogy közös megállapodás után idejében megszerkeszszék és kiadják a lelkészkedő papság részére szóló utasításokat. Mentől inkább közeledett a »prot. püspöki értekezletet kitűzött határnapja, augusztus hatodika: annál inkább kergették egymást különösen a politikai lapok hasábjain az ellentétesnél ellentétesebb és vadabbnál vadabb közlemények az értekezlet célja, jelentősége, jogosultsága és törvényessége felől; sőt augusztus hetedikén talán egy ugyanazon lapban olvastuk azt is, hogy megtartatott az értekezlet; azt is, hogy nem tartatott meg. E különös jelenségek jó részét a napisajtó