Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1895 (38. évfolyam, 1-52. szám)

1895-07-18 / 29. szám

korától kezdve támaszt fel holtakat, oroszlánok imádják, agyagból eleven verebeket csinál, kezének puszta érintésével deszkát, széket, ágyat megnyújt, megkurtít, a szükséghez képest, szembetegeket gyógyít; vagy szavával gyermekeket és embereket öl, kik megbotránkoztatják. Azt is tudják az apokryphok, miről volt szó a templomban Jézus és az írástudók között. Annyira sajátságos ez a beszélgetés, hogy el kell mondanunk: »Egyik a legjobb írástudók közöl kérdi Jézust: olvastad az írást ? Jézus feleié: nemcsak az írást, de azt is, a mit tartalmaz. És magyarázta nekik az írásokat és a Törvényt és a próféták könyveinek titkait. Dolgokat, miket egy teremtmény értelme sem fogott fel. Még ilyen ismereteket sem nem láttam, sem nem hallottam, mondá a kérdező. Volt ott egy bölcs, a csillagászatban járatos, ki kérdé Jézust, hogy foglalkozott-e csillagászattal? Jézus felele neki és megmagyarázta a sphárák számát, égitestek természetét és járását, azok viszonyait és minden lehető körülményeit, feljövetelüket és lenyugvásukat s más egyebeket, miket soha emberi elme ki nem fundálhatott. Egy másik bölcs a gyógyászatból és természettudományokból kérdé. Jézus felelvén neki megmagyarázta a testek fizikai, metafizikai, hyperfizikai és hypofizikai tulajdonságait, gyógyszereit és azok hatását, a tagok, csontok, erek, izmok és idegek számát; azután a vérmérsékleteket, a meleget és szárazt, a hideget és nedvest és hatásaikat; azután hogy mi a lélek hatása a testen, annak érzékenysége és tulajdonságai; a beszédre, haragra és óhajtásra való képességet ; majd a synthesyst és distinctiót és sok egyebet, miket soha teremtmény nem tudott. Ekkor felállt a bölcs, imádta Jézust, mondván: Uram, mostantól fogva szolgád és tanítványod leszek. Míg ezután erről-amarról beszéltek, belépett Mária, ki háromszor kereste már Józseffel együtt az elveszett gyermeket*. Ennyit tudnak az apokryphok Jézus gyermekkoráról. Csoda volna-e, ha ifjú koráról is mondanának egynehány csodás regét? De nem, Ifjúkoráról nem beszélnek semmi különöset, s szűkszavú elbeszéléseik e korról feltűnően egyszerűek. »E naptól fogva — tudósítanak bennünket — kezdé eltitkolni csodáit és mysteriumait és a törvényt tanulmányozni, mígnem harmincadik évét betölté. József házában voltak még Júdás és az ifjabb Jakab és a szűz anya Mária. Joses és Simon, idősebb fiai Józsefnek megházasodtak s a magok családjával laktak. A két leánytestvér is férjhez ment és saját háztartással bírt. Jézus pedig amazokkal József házában lakozott, mint annak fiai közül egy, s Máriát anyjának, Józsefet atyjának hívta. Mindenben engedelmes volt nékiek, valamit csak parancsoltak és soha ellen nem szegült, hanem hallgatott szavukra, mint más emberfia, ki a földből származik. Sohasem haragítá meg őket; de körülvette őket nagy szeretettel, vigyázván rájuk, mint szeme fényére.* E szerint a szülői házból való távozás és a külföldre való út teljesen ki van zárva. A szülői házban maradt, engedelmes volt szülőinek mint más emberfia, s tanulta a törvényt harminc éves koráig. E tudósításokat megerősítik a kanonikus evangeliomok is. Első föllépéséről írva, Lukács ezt mondja 4, 16: és ő Nazarethbe ment, hol nevekedik vala és szokása szerint belépett a zsinagógába ... Mi következik e közleményből? Két dolog. Először, hogy Jézust úgy ismerték, mint Názárethbeht, másodszor hogy szokott az isteni tiszteletre járni. fia Jézus hosszabb idejű távollét után, mintegy idegen jelent volna meg, Lukács így nem írhatott volna. Kétségtelen, hogy Jézus földiéi körében nőtt fel. (Folyt, köv.) Gergely Antal. KÖNYVISMERTETÉS. Grádeczi Stansith Horváth Gergely és családja. Történelmi korrajz kivált a XVI. század második felében. írta és a szepesmegyei történelmi társulat segélyezésével a millennium alkalmából kiadta Wéber Samu. Késmárk, 1896. 149 1. Ára 1 frt. Wéber Samu bélai evang. lelkész nemcsak a prot. közönség előtt, hanem a hazai történetírás terén általában ismert alakja prot. papi karunknak. A történeti tényekben igazán nagymultú Szepességnek politikai és protestáns egyházi szempontból való ismertetése képezi évek óta Wéber történetírói tollának egyik legfontosabb feladatát, így keletkeztek a »szepességi kor- és jellemrajzok«, és Béla városa és egyházának történetei, e célt szolgálják azon számos tanulmányai is, a melyek lapunkban, a Századokban, a tört. társulat monumentáiban, a Kárpátegyesület s a szepességi történeti társulat évkönyveiben évek óta sűrű egymásutánban megjelentek. Jelzett művében bámulatos szorgalommal deríti föl annak a hazai dogmatikai irodalomban is előnyösen ismert főúrnak az életképét, »ki egész élete folyamán és annak minden pontján szóval és tettel az eszme nagy embere vala, ki a tudományt fejlesztette, a hit- és vallás-életet ápolta és az egyházat támogatta, egyedül az eszmevilág hervadatlan kincsei iránti szeretetből és lelkesedésből áldozván fel e szent célokra idejét, vagyonát, nyugalmát, fáradozását és ifjú életét.« Műve Grádeczi Horváth Gergelynek, a XVI. század egyik előkelő és a theol. tudományokban s különösen a hitvita-irodalomban felette jártas prot. főnemesnek életrajzát tartalmazza, nagy kor- és műveltségtörténeti aparátussal dolgozva föl a rendelkezésére álló adatokat. Sorra ismerteti hősünk családi fészkének, a mai pápás-tót Nagy-Eőrnek fekvését, mult és jelen viszonyait, azután atyját, a szigetvári hőst, s annak életét, halálát és végrendeletét. Majd rátér hősünk gyermekkorára, külföldi tanulmányaira, általa berendezett főiskolájára s az ott fölmutatott eredményeknek nemzeti és protestáns egyházi szempontokból való föltüntetésére. Bennünket, kik hithősünk polemikai irodalmi működését ismerjük, legjobban érdekelt a VIII. fejezet, mely hü leírása Horváth Gergely hithűségének azon felekezeti tusakodásokban és pártoskodásokban, a melyeket a hazai orthodoxia korában Lám vagy Ambrosival vívott az úrvacsora felfogása tekintetében. Az igazhitű merev dogmatikai álláspont legbefolyásosabb képviselője épen Horváth Gergely volt, ki »de coena Dni« című müvében Lám vagy Ambrosius késmárki lelkészt krypto-kálvinizmussal vádolta, s a melyre viszont Horváth egy terjedelmes »Antithesissel« válaszolt. Történt pedig ez 1588-ban, tehát közvetlenül az áldatlan és kihatásaiban felette szomorú emlékezetű csepregi kollégium előtt. Végül hősünk családi viszonyainak s 1597. 38 éves korában történt halálának ismertetése után jellemzi szerző mindenütt eredeti források, oklevelek és följegyzések nyomán, hozzá méltó utódainak a prot. egyház és iskola iránt mindvégig tanúsított jótéteményeit. A művet