Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1895 (38. évfolyam, 1-52. szám)

1895-07-11 / 28. szám

mával minden egyházban meghagyta, hogy a lelkészek továbbra is csak úgy vezessék az anyakönyveket, mint eddig; további magunktartására nézve pedig legközelebb rész­letes utasítás fog közzététetni a Baldácsy-bizottságban résztvett prot. püspökök és főgondnokok értekezletéből, mely utasítás a többek közt a stólára nézve azt fogja tartalmazni, hogy miután a polgári esketéshez a mi hí­veink az anyakönyvi kivonatokat okvetetlen ki kell. hogy vegyék a helybeli lelkésztől, holott eddig e kivonatokra nem volt szükség, tehát e kiadványok ára fejében végez­zük az egyházi esketést ezentúl ingyen, vagy legalább is legyen ú. n. >szabad stóla*. A mi a felolvasott értekezést illeti, az abban foglalt eszmék, javaslatok kiadatnak a választmánynak; maga a felolvasás esetleg hírlap útján közzététessék, de az egyházmegyei levéltárban mindenesetre megőriztessék. Még három felolvasás volt hátra, de ezúttal már csak Biczó Pál leikésztársunkra kerülhetett sor. a ki ez alkalmat használta fel arra, hogy a vértesaljai egyház­megyének általa írt monográfiáját, melyen évek óta annyi fáradsággal dolgozott, az értekezlet szine előtt átnyújtsa esperesünknek. Nagy éljenzést kapott jutalmul terjedelmes művéért, mely a mult egyházmegyei közgyűlés határoza­tából két bírálónak fog kiadatni. Biczó Pál barátunk fel­olvasása elején azt a kérdést vetette fel: van-e szükség ilyen lelkészi vagy egyházi értekezletekre s az felelte: nincs (Később visszavonta e véleményét.) (?) A pápás egyház 400 év óta ostromolja ev. egyházunkat, s nem győzhette le; ezután sem fogja legyőzni, csak legyen az egyház tagjaiban hit, áldozatkészség. Baj, hogy ez sok helyen megfogyatkozott; szükség tehát, hogy buzgóbb szolgái legyünk az Úrnak; de mindezt nem a lelkészi értekezlet viszi véghez. Aztán áttér arra. hogy templomi szolgálatainknál miképen járjunk el ? Felelet: hogy a lel­kész ne olvassa, hanem szabadon mondja beszédeit, a prédikálást a tanítókra ne bízza, ugyanazon beszédet ismé­telten ne mondja el; magyarázzon bibliát télen hétköznap is, vasárnap d. u. pedig a heidelbergi kátét, mert híveink hitöket nem is ismerik; a konfirmációi oktatást maga a lelkész vezesse s az ünnepélyes szertartást mindig délelőtt végezze. A lelkész társadalmi működéséhez sorozza az értekező a vallásos esték tartását is, a mely szerinte falu­helyen nem épen szükséges, hanem a helyett hozza be a lelkész gyülekezetébe a téli felolvasásokat, melyeket ő már évek óta gyakorol; alapítson iskolai vagy népkönyvtárt, ellenben kaszinót nem! Ha így egyedül híveinek él, köz­ségi gyűléseken, lakodalmakban részt vesz, a betegeket meglátogatja, a szórványokat felkeresi, a halottakat kikí­séri stb., akkor felel meg hivatásának. De a belmissziói munkára idő kell, azért a pap ne túrja a földet, ne va­dásszon, ne kártyázzék stb. s akkor nem szükség lelkészi értekezleteket tartani. E felolvasást is megéljeneztük, de aztán e sorok írója rögtön megjegyezte: hogy ha pedig ma egyházi érte­kezletre össze nem jövünk, hol lett volna alkalma kedves kollegánknak e szép buzdító szavak elmondására! Ép az a célja ez összejöveteleinknek, hogy hivatásunkhoz új erőt, új kedvet merítsünk az egymással való érintkezésből! . . . De hogy ez egyházi értekezletek céljokat minden tekintetben el is érjék, ahhoz bizonyos gyakorlati tapasz­talatra van szükségünk. Majd megjő ez is idővel. Biczó barátunknak a papokra vonatkozólag mondott őszinte szavait egyes társaink rossz néven vették s egyik kollegánk meg is jegyezte, hogy ő lelkész s nem ilyen vegyes közön­ségű egyházi értekezletet óhajtott, értvén alatta azt, hogy a lelkészi kar fogyatkozásai ne vitessenek a nagy közön­ség elé. Ám ha egyházunk intéző férfiai a zsinati értekezlet alkalmával ily formában kívánták megvalósítani a köz­óhajtás tárgyát képezett lelkészi értekezletek eszméjét: most már nyugodjunk meg az ő bölcsességökben s igye­kezzünk ez egyházi értekezleteket úgy szervezni és ren­dezni, hogy azok által mind a lelkészi kar önmívelődése s hivatási készsége előmozdíttassék, mind pedig az általános vallási megújhodás eszközölhető legyen. Remélem is, hogy ha a kezdet nehézségein túl leszünk, majd menni fog ez a dolog magától. Végül indítványok következtek. Esperesünk azt indít­ványozta, hogy állítsunk fel egy »szeretet-persely «-t, melyet minden összejövetel alkalmával kitennénk s a begyülendő pénzből egyik-másik jótékony célt mozdítanánk elő. Egy­hangúlag elfogadtatott s rögtön valósíttatott is. a mennyi­ben az értekezlet végeztével a templom ajtajába kitett tányérban összesen 17 frt 66 krnvi szeretet-adomány gyűlt össze. A másik indítvány V. Balogh Lajos társunké volt s lényege az, hogy az egyházmegyei értekezlet indítson országos mozgalmat arra nézve, hogy a ref. egyház kebe­lében az egyetemes adózási rendszer a királyi állami egye­nes adó után hozassék be. Kiadatott a választmánynak. Ezek után dr. Szabó Aladár űrnak egyhangúlag jegyzőkönyvi köszönetet mondanak szíves megjelenéseért, s Mészöly Pál lelkésztársunk záró imája után a 90. zsoltár első versének lelkes eléneklésével ez első egyházmegyei egyházi értekezletünk véget ért. Adja Isten, hogy a miről oly áldásos eredményeket vártunk és várunk vallásos s egyházi életünkre nézve: ezek az egyházi értekezletek országszerte szerveztessenek s magasztos céljokat hova-tovább el is érjék! Lévay Lajos. EGYHÁZ. Egyházi aranykönyv. Munkácsy József,, kassai buzgó ref. preshyter a kassai templom homlokzatát át­alakíttatja, tornyát pedig eddigi kétszeres magasságára emelteti saját költségén. Az eperjesi ev. theologiai ifjúsági belmissziói egyesület hozzánk beküldött jelentését örömmel olvastuk át s belőle kiemeljük a kövétkezőket: Az egyesület célja egyes belmissziói s társadalmi fontos kérdések megbeszélése és megvitatása s így a papi pályára készülő ifjaknak tájé­koztatása és útbaigazítása arra nézve, miképen kelljen egyes belmissziói feladatokat az életben megvalósítani. Hogy ezen kitűzött célját az egyesület elérhesse, időnként összejöveteleket tartott, mely alkalmakkor mindég egy-egy kérdés a megbeszélés s megvitatás tápgyát képezte. Össze­sen két rendes, egy rendkívüli gyűlést és 11 összejövetelt tartott, mely alkalmakkor a következő tárgyak felett tartatott részint felolvasás, részint szabad előadás: 1. A hitelszövet­kezetekről (szabad előadás). 2. A diakonissza-intézmény­ről. 3. A börtönügyről. 4. A felolvasásokról. 5. A belmisszió hatásköréről. 6. A szabadon bocsátott rabok gondozásáról. 7. Az egyházi dalárda kérdéséről (szabad előadás) 8. Néhány szó stettini élményeimről. 9. A gyermekistentiszteletről. 10. A szociális mozgalmakról az Alföldön (szabad előadás). 11. Egy kültagnak levele első segédlelkészi tapasztalásairól s bel­missziói munkálkodásának sikertelenségéről. Minden fel­olvasás és szabad előadás megbeszélés tárgyát képezte egy-egy összejövetelkor. De nemcsak felolvasások s elő­adások által igyekezett az egyesület tájékozódni a bel­missziói feladatok iránt, hanem a gyakorlati életben meg-

Next

/
Oldalképek
Tartalom