Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1895 (38. évfolyam, 1-52. szám)

1895-06-27 / 26. szám

szabad ege alatt, a természet keblén örökíti meg, kezében nyíló virággal, hátamegett mohos sziklán nyitott könyvvel. A költő elmerengve szemléli a virágot, míg arcvonásai a poéta ábrándját, a művészi kontemplációt igen szerencsésen fejezik ki. Örülünk a legnagyobb magyar költő-pap emlékének eme szép megbecsülésén. * Évzáró isteni tisztelet s egy kis elmélkedés. A debreceni ev. ref. kollégium e hó 13-án zárta be a jelen tanévet szokás szerint oratoriumi ünnepélyes istenitisztelettel. Csiky Lajos főiskolai lelkész mondott szívből fakadt, hálaadó imát. Megjelentek az egyház előkelőségei, elmentek a kis diákok tanáraik vezetése alatt, de — sajnos — hiányoztak azok a nagy diákok, a kik már nem vezetés alatt, hanem szívok sugallatából, önként szoktak részt venni az istenitiszteleteken. A közel 200 jogász közül talán pár kántus tagot leszámítva egyetlenegy sem méltatta a hálaadó évzáró ünnepélyt annyira, hogy arra egy fohászt bocsátani Istenhez elfáradt volna. Ugyan hol van az a sokat emlegetett, jó protestáns, vallásos érzés, melyet — állítólag — a prot. jogakadémiák plántálnak az ifjúság kebelébe ? Ellátogatnak ugyan a debreceni jogászok is egyes ünnepélyes istenitiszteletre, mint tevék pl. a diákkongresszus alkalmával, de úgy látszik, inkább tüntetésből, mint belső szükségből. Pedig ha valaha, úgy igazán most kellene a legnépesebb prot. jogakadémia ifjúságának megmutatni vallásosságát, s nem demonstratív, de meggyőződésen alapuló hitét. Nemcsak azért, mert az ultramontán áramlat fenyeget bennünket, hanem reá nézve specialifer azért, mert a debreceni ősi kollégiumnak nagy lelkesedéssel tervbe vett fejlesztése csak úgy biztat kellő eredménynyel, ha nemcsak a felsőbb tanulók számára, hanem azok erős prot. öntudatára és vallásoságára is támaszkodhatik. * Luther-szobor Berlinben. Berlinben a mult héten leplezték le a Luther-szobrot a Neuer Markt nevű téren. Az ünnepet harangzúgással és karénekkel nyitották meg. A szoborbizottság nevében Schröder tanácsos intézett beszédet Frigyes Lipót herceghez, a ki a császárt képviselte. Ezután a lepel lehullott a szoborról, mire a nagy énekkar a Luther-dalt énekelte. Faber főszuperintendens ünnepi beszéde után a szobrot átadták Berlin városának, mire Frigyes Lipót herceg, Hohenlohe kancellár, a csaknem teljes számban megjelent miniszterek, a hatóságok stb. megtekintették a szobrot, a mely körül a diákegyesületek tagjai állottak díszőrséget. A szomszédos házak szépen fel voltak díszítve. * Szomorú statisztika. A >Hajnal* 6-ik számából vesszük át a következő sorokat. A »Kis Tükör*-nek 1893-ban az I-ső negyedben volt 4200 előfizetője, az utolsó negyedben 2900. 1894-ben az I-ső évnegyedben volt 2950 előfizető, az utolsó évnegyedben 2100 előfizető. 1895-ben az I-ső évnegyedben volt 1912, a most folyó második évnegyedben 1550. Ha még ezután is száll az előfizetők száma, hát akkor a »Magyar Néplap* örömére majd sírhatunk a »Kis Tükör« temetésén. Hanem akkor azután evangelikus és református lelkésztársaim ne csudálkozzatok ám, ha a baptista füzetek s pápista lapok meg világias politikai lapok elragadják a híveket. Bizony jó volna az őszszel hozzálátni s üj előfizetőket szerezni. Álljanak össze a hivek 2-en vagy 3-an s járassák úgy. * Belgiumban a protestáns gyülekezetek száma tudvalevőleg nagyon csekély, de szaporodásuk újabb időben mégis számottevő ebben az erős pápista országban. 1880-ban volt Belgiumban 25 protestáns gyülekezet, most van 29; lelkész volt akkor 21, most van 72, kik a 29 anyaegyházzal együtt mintegy 100 helyen hirdetik az evangéliumot, melyeknek nagy része csak szórvány és belmissziói hely. A gyülekezeti tagok száma, dacára a nagymérvű kivándorlásnak, 6414-ről 8552-re emelkedett. A belga protestáns egyházak 62 elemi iskolát tartanak fenn, melyekbe 2385 gyermek jár, kik között számos római katholikus van. * Egyháztörténetkutatók. Balogh Ferenc., debreceni hittanár és Széli Farkas ottani táblai tanácselnök, ismert történettudós és régiségbuvár a pünkösdi ünnepek alatt tudományos kirándulást tettek Tarcalra, a hol Szilágyi Károly debreceni ügyvéd vendégei voltak. Ez alkalommal már másodízben újra hozzáfogtak a tarcali temető kutatásához, hogy föltalálják Tolnai Dali Jánosnak, a hányatott életű nagy presbvteriánus prédikátornak sírját. Tudvalevőleg Tolnainak Tarcal adott menedéket és ott is halt meg 16C0-ban. — Tolnai sírját ugyan a tudományos kutatók még most sem lelték meg, de az excursió még sem volt eredménytelen. — Föltalálták Némethi Füsü< Mihály tarcali igazgató-tanár síremlékét, melynek latin felirata szerint Füsüs 1640. febr. 28-án 28 éves korában halt meg. Eddig róla mitsem tudtak. Felfedezték a szintén ismeretlen Nábrádi János, tarcali 1-ső lelkész sírkövét. Ez 1644. dec. 14-én halt meg 49 éves korában. * Az állami anyakönyvek vezetésére egyelőre húsz anyakönyvfelügyelőt fognak kinevezni a VII. és VIII. rangosztályba sorozva, s 600 frt utazási pótlékkal. Jövőre aztán számuk szaporíttatik. A betöltés pályázat útján történik, s kvalifikációhoz jogvégzettség s az adminisztráció ismerete követeltetik, de a kinevezendők hivatalfoglalás előtt elméleti és gyakorlati tanfolyamot végeznek a belügyminisztériumban, hogy kerületükben az anyakönyvvezetőket az anyakönyvek vezetésére elméletben és gyakorlatban beoktassák. Az állami anyakönyvezés október 1-én kezdődik. Az anyakönyvvezetők száma az egész országban közel 5000 lesz, kik közül 4000-et házasságkötéssel is megbíznak, míg a többiek csak a születési és a halálozási anyakönyveket vezetik. Az anyakönyvezés költsége az államnak évenként mintegy 300.000 írtjába kerül, de a nyomtatványok költsége ebbe nincs beleszámítva. Sajtóhibák kiigazítása. A 25-ik számának »Vizitációi észlelések* czímű czikkben 4-ik sorban »kötelesnek* helyett »hiteles«nek, a 23-ik sorban »uagyfejü« helyett ^nagyszerű«, a * kis alap* helyett *közalap«, végre e helyett »GyüviölcsröU helyett *GyumótróU kell olvasni. GYÁSZ ROVAT. Id. Szentiványi Márton. Id. Szentiványi Márton, a dunáninneni ág. hitv ev. egyházkerület volt felügyelője, Liptó vármegye volt főispánja valóságos belső titkos tanácsos, a Szt.-István rend kiskeresztese, főrendiházi tag, élete 80-ik évében, f. hó 17-én Szentiványban jobblétre szenderült. Egyházának, hazájának hű és munkás fia volt, ki 35 évig ült a dunáninneni egyházkerület felügyelői székében. Id. Szentiványi Márton született 1815 nov. 1-én, Tanulmányainak végeztével 1833-ban Liptómegye szolgálatába lépett s 1834-ben mint tiszt, megyei aljegyző működött. 1837-ben ügyvédi oklevelet nyert, 1844-ben Liptómegye főjegyzőjévé választatott meg, 1848-ban pedig orsz. képviselővé a liptó-szentmiklósi kerületben. A szabadságharcot követő elnyomatás korszakában visszavonult a politikai pályától s tevékenységét egyházának szentelte