Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1895 (38. évfolyam, 1-52. szám)

1895-06-27 / 26. szám

kiirtotta az evangeliom híveit. Bár I. Napoleon 1809. el­törlötte az ultramontánok eme méltó térítési methodusát, de azért annyira elzsibbasztotta az a nemes spanyol nép szellemét, hogy csak a hatvanas években indult meg újból az evangeliom terjesztése. Mely merészségért Matamorost és társait gályarabságra ítélték. A mindössze 85 lelket számláló spanyol protestantismus ezzel teljesen megsem­misítettnek látszott. Azonban az elvetett mag kikelt. A legutóbbi 25 év alatt Spanyolországban és Portugálban mintegy 50. összesen közel 10.000 lelket számláló gyüle­kezet állt elő. S ezeknek legalább is egy harmada az anglikán egyház szervezetét fogadta el. Első püspökjüket Cabrerát nemrég szentelte fel a dublini érsek. Persze egyik-másik túlbuzgó római püspök nem késett istentelen merényletnek, a spanyol nép arculütésének, meggyalázá­sának nevezni el ezt a ténykedést. De hát a pireni fél­sziget népe is ébredez. Óhajt a papismus lidércznyomása alól felszabadulni. Legalább ezt bizonyítja az a körülmény, hogy vagy 20 gyülekezet minden külbefolyástól teljesen függetlenül álott elő. Itáliában a valdensi és egyéb protestáns egyházakon kívül derék dolgokat mivel az angol missziótársulat. Velen­cétől Milánóig s Közép-Olaszországtól az osztrák határokig fekvő területen 24 misszióállomást tart fenn 35 misszioná­riussal. Nyolc biblia-iskolájukban 800 tanuló nyer oktatást, van ezen kívül még 15 vasárnapi iskolájuk, Marolában egy leányárvaházuk. Fájdalom mind a szülök, mind a gyermekek sok zaklatást szenvednek a plebánusoktól. A JDébats nagy Napoleonnak 1810-ki hollandi uta­zásairól beszélve, felemlíti, hogy Bredában igen hevesen kelt ki a kath. clerus ellen. Mert míg ő a katholikusok szabadságát növelni és biztosítani igyekszik, azok meg a legnagyobb hálátlansággal fizetnek neki. 500,000 protes­táns alattvalói a legkitűnőbb alattvalók, a kik ellen semmi panasza sem lehet. »Megadják a császárnak, a mi a császáré.* A katholikusok pedig szakadatlanul azon dol­goznak, hogy minden hatalmat kezökbe kaparítsanak. Az angolok helyesen tettek, hogy szakítottak velők. Ha nem olvasta volna Bossuettől, hogy a gallican egyház elfogadta az Ariánus elvet, ha a pápával nem kötött volna concor­dátumot, 30 milliónyi népét átvitte volna a protestantiz­musra. Persze visszásán hangzik ez a két »ha«. Ez mutatja legjobban, hogy a nagy hadvezérnek kevés érzéke volt az evangeliom iránt s mindent állam, vagy inkább uralkodói érdek szempontjából tekintett. A concordátum által meg­kötöttnek tartá magát, holott jól tudta, hogy az a pápát és hadseregét nem feszélyezi.: Mégis remélte, hogy azok a nyújtott engedményekért szolgálatára lesznek. Ő is tapasztalta már azt, a mit mi is tapasztalunk, hogy a katholikusok: ha jó katholikusok, akkor rossz hazafiak. Mostanában jelent meg Londonban Jézusnak a leg­utolsó és legkülönösebb életrajza, Jesat Nassar, a názá­reti Jézus életének története< címmel. Szerzői f. Péter, f. Anna és Memreov B. A. f. több éven keresztül Syriá­ban, Palestinában és Egyptomban élt oroszok. Jézus élet­rajzát az új testamentumból, felhasználva a modern tudo­mány és kutatás eredményét, a talmud-legendákból, továbbá a Jézus gyermekkorának evangeliomábó! és más apokryph forrásokból állították össze. A Toledoth Jeshu ha Nossri nyomán, melynek adatait bőven használják. Jézust vagy Jesat Nassart a parthusok királyi családjából származ­tatják. Szerintök anyja Mária, a judaismusra áttért és Jeruzsálemben lakó Helena adiabeni királyné unokahuga lett volna. Apja Jusuf Pandar, Mariának rokona és férje. Krisztus gyermekkorára nézve, mint már említők, az erről szóló apokryph evangéliumot használják fel. Újat csak annyit adnak, hogy Krisztus Egyptomban való tartózko­dása alatt Alexandriában elsajátítá az egész görög és egyptomi filosophiát s tudományokat. Különösen a gyó­gyászatban és az elektromosságban tett nagy haladást, Szerintök az ős egyptomiak alaposan ismerték az elektro­mosságot. Mózes is ismerte teljesen. Csak a későbbi idők­ben feledték el az emberek. Azt állítják, hogy a frigyláda is villamos battéria volt. És oly ügyesen vala készítve, hogy ma sem tudnának különbet készíteni. Ez a battéria lövelte ki a shekináht, a dicsfényt. A nagy kísértés, mely­nek Jézus ki volt téve, az lett volna, hogy a zsidó főpap és a sanhedrin fölajánlották néki az Izrael fölött való ural­mat, ha titkos tudományával újra elő tudná idézni a a shekináht. Jézus Egyptomban a theraputákhoz csatla­kozott, ezen tudós és kegyes emberekhez, a kik magokat az Istennek és az embereknek szolgálatára szentelték. Palestinába visszatérve magas származása, gazdagsága és nemes jelleme nagy befolyást biztosítottak számára. De egy­szersmind maga ellen ingerié az uralkodó pártot, mert azok vallásos eszméit és kormányzási módját nyiltan kárhoztatá. Az árusokat és pénzváltókat kiüzé a templom előcsarnoká­ból, mert az a helyiség tulajdonképen anyja tulajdona volt A Judaismussal is szakított; annak történetéről és hitéről úgy nyilatkozik, hogy »az azon nemzetektől átvett töredékek collectiója, a melyek közt a zsidók éltek külön­böző időkben, a mint Synában és Egyptomban vándorol­tak. Ezen töredékeket íróik magukra alkalmazták, a nagy hősök neveit elváltoztatták, saját történetükbe beolvasztot­ták, melyhez egy részrehajló Isten érettök véghez vitt csodatetteit csatolták. Hitök is, miként történetük, más népek vallásából van összeállítva*. Palestinában az esse­nusokhoz csatlakozott s tanított, gyógyított. Társakat gyűj­tött, azokat a titkos tanokba bevezette, mi által sok csodás gyógyítást vittek véghez Jézus üldöztetésével és keresztre feszíttetésével és ép ily szabadon bánnak el a szerzők. A könyv stílusa nehézkes, a jellemzés élettelen. Történetnek nagyon is képzelgős, költeménynek meg túlságos körül­ményeskedő. Egyedüli érdeme, hogy nagyon sok legenda­szerű anyag van benne összehalmozva és sok becses adatot nyújt Palestina időszámításunk előtt való politikai, társa­dalmi és egyházi viszonyairól. De azt nem hiszszük, hogy belőle valaki tiszta képet alkothasson magának Krisztusról. Christian World. —a—s. RÉGISÉGEK. Adalék a 17-ik század tanügy-történetéhez. Enyedi István enyedi professzor levele Bethlen Elekhez, melyben Bányai Györgyöt pártfogásába ajánlja 1695. dec. 21. Méltóságos Úr, nékem nagy jó Uram! Nem levelem által, hanem önnönmagam kévántam, kegyelmednek, mint urának bémutatni collegiumunkban igen szépen nevekedett Bonyhai György kegyelmed szolgá­ját ; de néha az kegyelmed távolléte és ez bizontalan üdőben valamellyik jószágában kegyelmed én előttem bizontalan üdéig való maradása, most penig a gyűlési alkalmatlanság kévánságomat tellyeséteni nékem nem engedte: kételenét­tetem Uram ievelecskében szorítanom most ezt a dolgo­mat. Nem kicsénv áldása Uram Istennek az kegyelmed személlyén az, hogy az kiket születéseknek sorsa kegyel­med külső szolgálattvára kötelezett és örökösétett és így a kegyelmed házának cselédei, azok közzűl, kit már az Isten oltára körül hasznosan és dicséretesen forgolódni szemlél, kit penig ugyanarra a tisztre szépen elkészült sze­mélynek lenni hall kegyelmed. Még a pogány görögök és

Next

/
Oldalképek
Tartalom