Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1895 (38. évfolyam, 1-52. szám)

1895-06-27 / 26. szám

képtelen álláspont! Mily egyoldalúság! No, de ki látja a jövőt? A gondolat meg van s ha nagyon erősödik a vágy, hogy tanári állásomtól megfoszszanak, majd valamit csak rám lehet bizonyítani. Ugyan ki fogja rám vetni az első követ? ! * * Most már ha terem volna, szeretnék még egy tévedésről szólni s ez az én tévedésem. De cikkem így is hosszú lett s e tárgygyal röviden nem végezhetek. Tehát most csak jelzem tévedésemet. Valamikor a mellett buzogtam, hogy a népiskolákat tartsuk meg, ele a középiskolákat adjuk át haladéktalanul az államnak. Most azonban nyomós okok által meggyőzve, azt vallom, hogy a középiskolai tanügyet kezünkben kell tartanunk, nemcsak prot. egyházi szempontból, hanem azért is, mert úgy látom, hogy prot. tanférfiakra vár elárvult, paragrafusokba szorított, magasabb reform-eszméket nélkülöző tanügyünk reformálása. Adja Isten, hogy más is oly szívesen elhagyja tévedéseit, mint a hogy én elhagytam, a mikor az igazságot e téren megismertem. Szabó Aladár. Óvjuk az ifjúságot* Mikor nemrégen a titeli katasztrófának egy gyalázatos kéjház erkölcsileg megrontott vendégei estek áldozatul, eszünkbe jutott, hogy díszes fővárosunkban is léteznek »intézmények*, melyek megérdemelnék, hogy legalább valamely hatóságilag foganatosított erkölcsi hegyomlás látogassa meg. Bocsássa meg a t. olvasó, ha ez alkalommal oly dolgokról beszélünk, melyekről rendesen hallgatni szokás. De végre is, ügy véljük, hogy a midőn a közerkölcsiség a népek felvirágzásának egyik legfőbb támaszát képezi, kötelesség arra rámutatni, a mi ezt a közerkölcsiséget a legnagyobb mértékben veszélyezteti. Ha már magában véve óriási anomália az, hogy a hatóságilag engedélyezett, megadóztatott s gondos felügyelettel ápolt prostitúció az erkölcsi alapon nyugvónak látszani akaró társadalomban megtüretik, az már épenséggel abnormis dolog, hogy a prostitúciót tenyésztő, erkölcs- és testrontó bünbarlangok szabadon állnak nyitva a legéretlenebb tanulónak is. Nem csak. De a mint alkonyodni kezd, a főváros legnépesebb utcáinak szögletein, rendőrileg kiállított bárcák védelme alatt, a minden szeméremből kivetkőzött nőszemélyek trágár kifejezésekkel fogdossák bűntanyáik számára a tanuló ifjúságot. Eltekintve a veszedelemtől, melyben ilyen helyeken a még teljesen ki nem fejlett gyermek-ifjú teste forog, hatványozott az a veszedelem, mely erkölcsi felfogását, kedélye ártatlanságát, modora tisztességes voltát, nemes jóizlését fenyegeti. A rossz szokás irtózatos ellensége az ember erköl+ E czikket a >Magyar Újság« f. é. június 17-iki számából vettük át szószerint, annak örvendetes feltüntetésére, hogy ifjúságunk erkölcsi életének szomorú állapota már a világi lapok figyelmét is felhívta; s ösztönzésére önmagunknak, hogy óvjuk mi is az ifjúságot minden tőlünk telhető módon. Szerk. esi és szellemi fejlődésének. Leginkább a serdülő ifjúságnál, hol a gondolkodás, a kedély iránya még nincs megállapodva s az első benyomás, melyet az inger mámora vés lelkébe, úgy benne marad, mint a fonografban a bele mondott sző. Képzeljük csak el, hogy ezen 14, 15, 16 éves gyermekember fogékony lelkülete minek van kitéve egy ilyen bűntanya levegőjében, vagy egy ronda orcátlan szirén otthonában, hol gyalázatos módon arculveretik minden, a min egy tisztességes társadalomnak nyugodni kell: az erkölcs, a szemérmetesség, a tízparancsolat, a jó modor, az illedelmesség beszédben és cselekedetben, hol a > hölgy* ajkairól illetlen, trágár kifejezéseknél egyebet nem hall s a ledérség és fajtalanság legrakoncátlanabb eszméit szívja lelkébe. »Jugend hat keine Tugend* — mondja a német közmondás, és igaza van, mert az ifjűság az eredeti természethez áll legközelebb, a. természet pedig nem ismer morált. Azt csak az emberi ész szülte és szabályozta a fejlődés, a társulás kényszeréből, hogy megvethesse társadalmának alapját. Az ember azért tanítja, neveli és műveli sarjadékát, mivel ez alapból vajmi keveset hoz magával a nagy természet anyaméhéből. És azért alkalmazza az erkölcsi oktatást a serdülő korban, mert a gyermek szűzies szelleme akkor legfogékonyabb s mert megelőzni törekszik a káros eszméknek abban való térfoglalását. Ha tehát e serdülő fogékony korban a jó tanítást a szennyházak erkölcsi posványbűze ellensúlyozhatja, ha az undorkeltő testi, lelki rondaság megszokottá válhatik s ez által az erkölcsi szép, a lelki tisztaság iránt való nemesebb indulatok megmérgeztethetnek: akkor kérdem, hogy az erkölcs, az erényesség, az igazságérzet, a jóízlés és becsületesség ugyan miféle talajba ültesse csemetéit, melyeknek megizmosodása nélkül az ember sem a családnak sem a társadalomnak, sem az államnak hasznavehető istápja sohasem lesz. Mélyen elszomorító tapasztalatok bizonyítják, hogy alig van város, hol az ifjúság úgy oda legyen dobva az erkölcstelenségnek martalékul, mint díszes fővárosunkban, hol — tisztelet a kivételeknek — az ifjúság szelleme durván trágár, erkölcstelen fogalmakkal van telítve. De lehet-e máskép? Midőn a szennyházak sokasága tárva, az erkölcstelen üzletre felbárcázott becstelenek száma ezerekre rug, kik a serdülő fiatalságot szabadon csábíthatják a szív és lélekrontó förtelemben, midőn ez által a fiatalságból a női erkölcs iránt való tekintet annyira kivesz, hogy minden fiatal leányt, ki szeme elé kerül, áldozatul kiszemelhetőnek tekint. Itt a prostitúció többé nem mint a szükséges rossz, hanem mint a rosszra csábító gyalázatosság szerepel. Szabad hely van engedve számára az utcán, kávéházakban, orfeumokban s más számtalan tingl-tangl-féle fényesebb és rondább mulatóhelyeken, hol e minden tisztességből kivetkőzött szirének hálóikat köthetik és kivethetik. Ilyen szennyes élet megtörése nem képezheti feladatát semmiféle államnak és ha megtűrné, a társadalmat a romlottság ama fokára juttatja, mely Róma pusztulását okozta. Jelei már mutatkoznak a rothadásnak, mely feloszlásra vezethet. A trágár gondolkozás hódít már az úgynevezett műveltebb körökben is.