Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1895 (38. évfolyam, 1-52. szám)
1895-01-03 / 1. szám
EGYHÁZI ÉS ISKOLAI LAP. Kzerkeszlíísíg : IX. kerület, Pi/ia-uira U3. szám, hová a kéziratok cimzendök. Kiadri.hivatni : Hornyánstki/ Viktor könyvkereskedése (Akadémia bérháza), hová az clöfiz. és hirdet, díjak intézendök. Felelős szerkesztő és laptulajdonos : SZŐTS FARKAS. Kiadja: HORNYÁNSZKY VIKTOR. Megjelenik minden csütörtökön. Előfizetési ára : Félévre: 4 frt 50 kr ; egész évre : 9 frt. Egyes szám ára 90 kr. Teendőink az új viszonyok között. Hosszú ideig éltük a nehéz válságnak idejét. Úgy látszott, mintha a mély iszapban végleg megfeneklenék az a hajó, melyet a józan, a nemes liberálizmus bocsátott a vizekre, hogy napfényben ragyogva, a népszerűség szellőjétől feszített vitorlákkal elvigye ennek a mi jó magyar népünknek vágyait, reményeit a régen keresett Ígéret földére. Nehéz iclők voltak ezek, melyek alatt erősen próbára volt téve türelmünk, a haladás szellemének erejébe vetett hitünk. Űgy látszik, mintha százados sírjoknak hamvaiból, poraiból régi sötét kisértetek : a vakhit, a tudatlanság, a türelmetlenség fekete árnyai keltek volna ki, hogy visszavigyék e haldokló század gyermekeit a régelmult időkbe, mikor még érthető volt a reactió minden nemes actió ellenében, mely lelkiismereti szabadságot akart hirdetni, mely az egyetemes papság magasztos elvéből folyólag a klerikálizmusnak hadat izent, s mely az emberrel azt óhajtotta megismertetni, hogy őt Isten a maga képére és hasonlatosságára teremtette, hogy tehát neki elévülhetetlen, elvehetetlen jogai vannak, melyekért ha küzdelemre kél, végre is győzni fog, mert az igazságnak előbb-utóbb győznie kell. Hála a jó Istennek, méltó elismerés és meleg köszönet a mi, uralkodói erényekben, politikai belátásban és bölcseségben véghetetlenül gazdag koronás királyunknak : ma már vége szakadt a nemzet fiait minden oldalról érdeklett válságnak, mert ő, a király, magas királyi hivatala tekintélyével szentesítette azon három egyházpolitikai törvényt, melyet a magyar törvényhozás két háza — mindnyájan tudjuk, hogy milyen küzdelmek után — elfogadott, s alkotmányos úton, szentesítés végett eléje terjesztett. S ezzel — ezt is jól tudjuk mindnyájan — új korszak hajnala derült nemzeti életünk egére. Új élet lehellete fogja átjárni a magyar népnek minden osztályát, rétegét, ha átment a nemzetnek vérébe mindazon intézkedés, melyet a három új egyházpolitikai törvény, t. i. a polgári házasságról, a gyermekek vallásáról s az állami anyakönyvvezetésről szóló törvények szükséges következmények gyanánt hoznak magokkal. De mindenekfölött megváltozik az új törvények hatása alatt hazai egyházainknak, s ezek között a mi magyar evangélikus reformált egyházunknak is ábrázata, mert az új szellem új vonásokat fog arra fölírni. Egyházi és egyházias érzelmű férfi vagyok, ki eddigi életemnek, nyilvános szereplésemnek föltétlenül legnagyobb részét, kötelességem szerint is, egyházunk szolgálatára szenteltem ocla. Hivatásomnál fogva, mint a gyakorlati lelkészet tanára, bőséges mérvben foglalkoztam a gyakorlati egyházi élet fontosnál-fontosabb kérdéseivel, s gyönge erőm mértékéhez képest én is törekedtem arra, hogy minél nemesebb vonások ékesítsék egyházunknak arcát. Es ha ma kívülről, a politikai élet területéről jövő actió lépett; az egyházi emberek oldala mellé, hogy segítségökre legyen a sötétség hatalmai elleni küzdelmökben, egészen természetes, ha mi is analyzálni akarjuk e segélynyújtás módozatait; ha tisztába akarunk azzal jönni, hogy mi a jó s mi az aggasztó az új viszonyok között, hogy tehát mit fogadjunk föltétlen örömmel, s mely aggasztóbb jellegű mozzanatok azok, melyekre a Cassandra-szó nem hangozhatik föl elég jókor, hogy készülődjünk, fegyverkezzünk azok ellen a léleknek minden fegyverével. Ugy láttam jónak, hogy ezen, tanulmányszámba mehető cikksorozatommal kilépek az én szeretett otthonom, a tiszántúli egyházkerület köréből, s ennek a jó »Protestáns Egyházi és Iskolai Lap«-nak hasábjain kérek annak helyet az én tisztelt szerkesztő barátomtól, annál is inkább, mert itthon már volt alkalmam e kér-