Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1895 (38. évfolyam, 1-52. szám)

1895-06-20 / 25. szám

építteti a kerítéseket és harangozó lakást. A tevékeny, buzgó férfi találja jutalmát az öntudat azon nemes érzé­sében, hogy egyházának hasznára, előmenetelére többet tett, mint a mennyit presbyteri esküje tőle kívánt. A templomot Kocsis Lajos 1894. év végére, elte­kintve attól, hogy a faragott kövek nagyon lassan szállít­tattak. teljes megelégedésünkre befejezte. Természetesen munkatöbblet itt is van. habár nem sok. Az építkezés közben pedig az egyházi közgyűlés elhatározta, hogy a templomot fel is szereli s a templomkertet díszes vas­kerítéssel körülveszi; így csináltattunk orgonát a híres Angster József gyárában Pécsett 1590 frtért, egy haran­got is Walser gyárában, mert a második és harmadik harang megcsináltatására vállalkoztak buzgó áldozatkész egyháztagok, u. i. a második harangot öntettette Somogyi József egyházmegyei tanácsbiró, ügyész és presbyterünk, a harmadik harangot pedig Surányi Gedeon és neje; hir­dessék ez ércnyelvnek az ő áldozatkészségüket nemzetség­ről-nemzetségre.( Sokba került még a templomkert földdel való feltöltése. így a templom mindennel felszerelve, kerí­tését is beleértve, belekerült 44,000 frtba, miután pedig az egyháznak ennyi pénze nem volt 10,000 frt kölcsönt kellett fölvenni, mely súlyos teherként nehezül e törekvő egyházra. De bízunk, még nem rövidült meg a jótékony­ság keze s nem hagy el az Ür, a kinek szemei vigyáz­zanak ezen néki immár felajánlott házra s áldását adja a mi jótevőnkre s e gyülekezet nagyjaira s kicsinyeire mindörökre. Kelt Szolnokon, 1895. jún. 9. Ifj. Csekey István, ref. lelkész. KÖNYVISMERTETÉS. Természeti törvény a szellemi világban. írta Drummond Henrik, fordította Csizmadia Lajos. A Magyar Protestáns Irodalmi Társaság kiadványa. XXVIII + 257 lap. Budapest, 1895., Hornyánszky V. nyomása. Ára 1 frt 50 kr. Mutatvány az Előszóból. II. Most már felvethetjük a kérdést; mit várhatunk Drummond müvétől? Természetesen e helyen inkább csak utalhatunk a várható eredményekre. Mindenekelőtt hangsúlyozzuk, hogy e mű a keresz­tyénség Alapítóját újra dicssugárral veszi körül, miután a tudomány nevében oly soká vérezték töviskoronával fensé­ges homlokát. A müveit világ, átlag véve. ma olyanformán gondolkodik a Krisztusról, hogy az tényleg sok, szép er­kölcsi igazságot hirdetett s követői az istenség dicsőségével ruházták fel. Ezt a nézetet takarja ugyan sok helyen a hivatalos egyházi (pápista vagy prot. orthodox) felfogás, de a méreg tényleg ott dúl a lelkekben. A művelt ember ma úgy van meggyőződve, hogy a népet nem kell hitében háborgatni. Érzi, hogy ő a népnek kellő hitbeli alapot nyújtani nem képes. A maga részéről meg van győződve, hogy az evangeliomi elbeszélések alkotásába a képzelődés, a naiv hit, a gyermekies gondolkodásmód folyt be. A többi vallásalapítókról is alkottak mythosokat. Azután meg a történeti kutatások meggyőzték arról, hogy a keresztyén­ség is csak fejlemény lehet. A zsidó és pogány műveltség fejleménye. Természettudományi felfogásaival pedig épen ellenkeznek az evangeliomi elbeszélések. Nem ellenkezik-e az általános tapasztalattal, hogy ember halottakat támasz­szon és maga is föltámadjon ? A modern művelt ember előtt a Krisztus egy tökéletesebb természeti ember. Jó em­ber, okos ember. Erényekkel felcziezomázott ember, de a ki születik, él. eszik, alszik, tanít és meghal, mint más ember. Már most Drummond müve úgy mutatja be a Krisz­tust, mint a ki a magasabb szellemi világ törvényeit, az abba való belépés, az abban való fejlődés feltételeit, az abból való kizáratás veszedelmét oly annyira a mai ter­mészettudományi felfogásnak megfelelően írta le s tanít­ványaival is ez ország titkait oly jól megértette, hogy a biologus a XIX. század végén ámulattal telik el. A dolog tehát egészen világos. A Krisztus nem természeti ember. Az Isten országa alapításáról s fejlődéséről tett nyilatko­zatai nem moralizáló frázisok. Az Isten országa egy felsőbb isteni világ, melyben a tökéletes élet lakozik. A végkövet­keztetéseket kérdések alakjában vonjuk ki. E kérdésekre feleljen kiki saját maga. A tökéletes világ alapítója lehe­tett-e a mi tökéletlen világunk productuma? Az Isten orszá­gának alapítója lehetett-e ember ? A ki képes nekünk tökéletes életet nyújtani, annak nem kellett-e szükségképen a halálon diadalmaskodnia? Hol van az a pogány vallás vagy görög filozófia, melynek az Isten országáról adott törvényei megegyeznek a természettudományi, különösen a biologiai törvényekkel? Természetfölötti, csodás ránk nézve, hogy a Krisztus betegeket gyógyít, halottakat támaszt s maga is feltámad? De hát az ásványra nézve nem ter­inészetfölötti-e az az élet, a mit a kis ibolyától nyer? És ha valaki igazán megváltónk és Szabadítónk akar lenni, hát nem hatalmasabbnak és tökéletesebbnek kell-e lennie, mint a milyenek mi vagyunk? Bűntől és haláltól nem ment­nek kell-e lennie? A tökéletes életben lehet-e hiány? Nem természetes-e, hogy az Isten országának Alkotója isteni módra hasson, alkosson és cselekedjek? Egy régi bizony­ságtevő nem szégyelte a Krisztus evangeliomát, mert érezte a maga szivén, hogy az Istennek ereje. Hát mi szégyel­jük-e, a kik tudhatnánk, hogy az nemcsak Isten ereje, hanem a modern tudomány koronája is ? A ki e kérdésekre jól megfelel, az bizonyára be fogja vallani, hogy a keresz­tyén igazságokhoz, a Krisztushoz való visszatérésre van szükségünk. A modern kétkedő hiába mondja, hogy átku­tatta az ásvány-, növény-, állat- és embervilágot s olyan jelenségre, mint az evangéliumok Krisztusa, nem talált. Természetes, hogy nem talált. Nem is találhatott. Mert a Krisztusban isteni élet nyilvánult. 0 tehát egyetlen. Eléged­jék meg a kétkedő azzal, hogy az Isten országa nem chaos. Hanem épen azért, mert törvényen alapuló ország az, a kétkedő ne akarja annak az országnak első törvényét meg­sérteni s magasabb segítség nélkül ne akarjon oda bejutni. Hiszen a növényországba sem lehet magasabb segítség nél­kül belépni. Hát az Isten országába hogy lehetne! Viszont jó lenne, ha azok is felébrednének álmokból, a kik, mint a római egyház, egy csomó tévedéssel kevert keresztyén tanrendszert dobnak az emberek nyakába. Sőt a protestáns betü-ortliodoxia hívei is kiolvashatnák épen saját dogmáikból, hogy keresztyénné nem lehet az, a ki egy sereg tételt elfogad, mert előtte már sok okos ember ugyanazt vallotta. Nem a hitcikkek erőszakolásával, nem a lélek szabad szárnyalásának meggátlásával lehet biztosí­tani a keresztyénséget. Mit ér a hitcikkek uralma, ha nincs keresztyén élet! El hát a gyávasággal! El a milliók lel­keinek leigázásával! Állítsátok oda a Krisztust a szemek elé, úgy a hogy ő élt és hatott! majd az ő isteni hatása több keresztyént alkot, mint a hitcikkek bemagoltatása. Mindenek felett pedig el azzal a tétellel, hogy az egyház­nak ember lehet a feje, gyarló, erőtelen ember. A Krisztus egyházának csak a Krisztus lehet a feje. A Krisztus a föld­ről eltávozott, de az ő egyházától, az ő híveitől nem távo­zott el. Ha a Krisztus adja az új életet, ha ő lakik a szi-

Next

/
Oldalképek
Tartalom