Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1895 (38. évfolyam, 1-52. szám)

1895-06-13 / 24. szám

kommentár nélkül, az eredeti forrást, a melyhez a kétségbe esett léleknek vissza kell térnie; a melyből új reformációk s életet adó hatások vizei indultak ki; megnyilatkozását annak az isteni igazságnak, a mely mindenkor megtalálja az utat a szivekhez, a mely megismerteti az embert önmagával s kijelenti az Istent, a mely új és életet adó fog maradni akkor is. a mikor az ős bálványimádások s az új bölcselkedések rég a semmiségben enyésztek el!« Hamar István. BELFÖLD. A szolnoki templom fölszentelése. A hazai protestantizmus, különösen a kálvinizmus újabb időben több oly városban tért foglalt, honnan az előző századok viharai kipusztították. Csak Budát, Temesvárt, Nagy-Becskereket, N.-Kikindát, Esztergomot, Egert, Pécset, Balázsfalvát, Szolnokot említjük föl ez örvendetes tény igazolására. Az egyházszervezés e jelentős ténye részint a folytonos missziói érzék erősödésének, részint a közalap anyagi támogatásának köszönhető. A gyülekezetek nagyobb számú szervezése a jelenkori magyar reformátusságnak egyik legdicséretesebb vonása. A szolnoki gyülekezet és templom is e legújabbkori gyülekezetszervező munka szép gyümölcse. A szolnoki ev. ref. egyház mindössze csak 1000 lelket számlál s e csekély számot tekintetbe véve, valóban bámulatra méltó az egyház tagjainak buzgó kitartása és törekvése, melynek gyümölcseként a mult vasárnap fölavatott templomot üdvözölhetjük. Nagy erőmegfeszítés árán rövid tíz esztendő alatt 54,000 frt gyűlt egybe adományok útján, az összeg azonban túlságosan csekély templom, paplak és hozzátartozó melléképületek építésére, sőt a 16,000 frtnyi kölcsön segélyével 70,000 frtra kiegészített építési tőkével is nehéz volt a programm abbeli követelményének megfelelni. hogy a szolnoki templom, melyre magára csak 44,000 frtot szánhattak, monumentális, modern és a református istentisztelet által megengedett határok között lehetőleg díszes legyen. A tervpályázaton Sztéhló Ottó budapesti építész terve győzött, a melyen meglátszott, hogy szerzője — a ki évek során működött Steindl Imre tanár oldalán, jelenleg pedig a műemlékek országos bizottságának építésze — a nehéz feladat sikeres megoldására megtermett. Az immár készen álló templomépület csakugyan megfelel a gyakorlat és eszthetika minden követelményeinek, a nélkül, hogy költségei a megengedett összeget túllépnék. Alapelrendezése emlékeztet a fazekastéren épülő budai ev. ref. temploméra, a mennyiben szintén szabályos ötszög alakból indul ki, a melynek egyik oldalán van a főbejárat, szemben levő belső sarkán a szószék, a templom kellő közepén pedig az úrasztala talált helyet. Ügy az utóbbi, valamint a szószék is a templomtér minden pontjáról kitűnően látható. Az oldalokhoz egy-egy mellékhajó csatlakozik; a főbejáró fölötti karzaton van az orgona, két oldalt ugyancsak karzat van a hívők számára. A főhomlokzat jobb és bal sarkán két karcsú, kerekded lépcsőtorony szolgál közlekedő eszközül egyrészt a földszint és karzat, másrészt a fütőkamra és a padlás között. A templom egyszerű, nyerstégla gótikát visszatükröztető stílusban épüli, mely a puritán, mindenféle sallangot nélkülöző református jellegnek leginkább megfelel. A téglával és itt-ott faragott kővel borított felületek egyszerűségével, simaságával ellentétben, azok gyakori és helyes mértékű váltakozása, ormok, támpillérek, tornyok alakjában való alkalmazása kellő élénkséget kölcsönöz a kis templomnak, a nélkül, hogy határozott emlékszerűségét veszélyeztetné. Minden egyszerűsége dacára csinos és világos a belső templom-űr, melynek különös díszére válik a szép szószék. Ugyancsak a pénzalap mérsékelt volta vonta maga után azt, hogy a belső tér tégla-boltozat helyett Babitz-féle gipszboltozattal födetett be. Az építkezés 16 havi időtartamot vett igénybe. A templom ünnepélyes felavatása nagy érdeklődés közben május 9-én ment végbe. Szász Károly püspök családi gyásza miatt nem ment el. Simon Ferencz alkalmi, Ádám Kálmán esperes felavató, CseJcey István szolnoki lelkész egyháztörténeti beszédet mondott. A közönség zsúfolásig megtöltötte a templomot és áhítatosan hallgatta a beszédeket. A szép ünnepélyt kétszáz terítékű bankett fejezte be, melyen felköszöntötték a királyt, a püspököt és főgondnokot s az egyházmegye megjelent elnökségét. Az ünnepélyre számos üdvözlő távirat érkezett. A szolnoki intelligencia valláskülönbség nélkül részt vett a felavatáson. KÜLFÖLD. Zola a pápáról. Zola, a nagyhírű francia regényíró új munkán dolgozik, a melynek Róma lesz a címe. Annak idején nem sikerült ugyan a pápa szine elé jutni, de azért a római egyház feje mégis nagy szerepet játszik Zolának Róma című új regényében, melynek első fejezetéből mutatványt közöl egyik francia újság. Ez a fejezet nagy vonásokban ecseteli XIII. Leo pápa személyiségét, valamint egyházpolitikájának vallási és társadalmi jelentőségét. A fejezet azzal kezdődik, hogy a regény hősét, Froment Pierre abbét Bómába hívják, a hol a .vatikáni bíróság Az új Bóma című munkájáért felelősségre vonja. Ebből a képzelt könyvből Zola, kétségkívül mint a saját egyéni véleményét, a következőket közli: »Csak a mikor elfoglalta a pápai trónt, ama nehézségek közepett, melyeket elődje, IX. Pius hátrahagyott, csak akkor nyilatkozik meg XIII. Leo pápában természetének dualizmusa: egyrészt a dogma tántoríthatlan őre, másrészt az okos politikus, a ki el van tökélve, hogy az emberiséget a lehetőségig kibékíti. Nyíltan és határozottan szakít a modern filizofiávai, s a katholikus intézetekben Aquinoi Tamás szellemében visszaállítja a keresztyén filozofiát. Minekutána a dogmát ekképen biztosította, az egyensúly helyreállításán fáradozik, s valamennyi hatalomnak megbízható zálogot ad a békéről. Kibékíti Németországot a szentszékkel, barátságot köt Oroszországgal, kielégíti Svájcot, keresi Anglia barátságát s a kinai császárhoz a hittérítők és a keresztyén alattvalók oltalmáért folyamodik. Nemsokára ezután Franciaországban interveniál, s elismeri a köztársaság törvényes voltát. Legfőbb törekvése, hogy az összes lelkeket meghódítsa, s hogy Rómát ismét a világ középpontjává s urává tegye. Csak egy akarata, egy célja van: helyre*