Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1895 (38. évfolyam, 1-52. szám)

1895-06-06 / 23. szám

olvadni«. A szerző ügyes leleményességgel, egy séta címén, először is a modern Rómában vezet körül bennünket, melynek folyamán úgy az újabbkori nevezetességekről, mint a hajdan kor fenmaradt emlékeiről tanulságos tájékozást nyerünk. Szakértő vezetőnk könnyed otthoniassággal kalauzol át a legfőbb utcákon, tereken, romhalmazokon, mindenikhez — a régibb feljegyzések tekintetbe vételével — élénk megfigyelésről tanúskodó önálló észrevételeket csatol. A Goethe házánál kiemeli a roppant érdeklődést, melyet a nagy író olaszországi útja keltett s a mely egész sereg tudományszomjas embert hajt évről-évre erősbödő áramlatként az antik világ kulturális középpontja felé. A S. Maria del Popolo mellett fekvő régi kolostor fölemlítésével (itt lakott Luther 1510-ben) rámutat az egykori hivalkodó Róma pompájára s ebben keresi az egyszerű szerzetes későbbi merész föllépésének egyik indító mozzanatát. Protestáns olvasónak kiválóan érdekes a Lovola Ignácz hamvait rejtő »I1 Gesű« című jezsuita templom méltatása. »Belsejének impozáns térviszonyai, egyetlen kereszthajója, boltozatának hatalmas irányai, a pazar, sőt túlhajtott ornamentika, drága márványnyal borított falai, mennyezetének Jézus neve diadalát ábrázoló nagy és élénk freskója: az embert bámulatba ejtik s pillanatra még az eretnek is feledni képes Loyolának Jézus nevében felállított kínpadjait és vértörvényszékeit«. A Pasquino (görög márványesoport, a melyre hajdan a politikai gúnyverseket ragasztották), a Campo di Fiore (az eretnekek kivégző helye), a tudományos intézetek, a rohamosan épülő városrészek stb. nem kerülik ki figyelmét. Majd a Tiberisen túl fekvő Janiculum halomra vezet föl bennünket kalauzunk, hogy annak ormáról »élvezhessük azt a felséges látványt, melyet a lenyugvó nap szelídebb világításánál a regia Romé és környékének határvonala s körrajza nyújtanak*. Innét, mintegy színházi nézőhelyről, beláttatja velünk az egész Rómát, a mint az a Tiberis mentén amphitheatrumszerű varázsképben lábaink alatt előtűnik. A »Róma vetus* ismertetése zárja be ez érdekes 2-ik fejezetet. A Colosseum s vele kapcsolatban a hajdani amphitheatrumi játékok, a marhavásártér alól kiásott »Forum Romanum«, valamint a »Sacra via« szent kövezetével »melyen a világ legfényesebb vallási szertartásai, legpazarabb diadalmenetei, a leglelkesítőbb hazafias ünnepélyek folytak le«, továbbá a Vesta-szűzek temploma stb. különösen érdekes részlete a munkának, mely ifjak kezébe is kiválóan alkalmas olvasmánynak mutatkozik. »A nápolyi öböl és Pompeji* című utolsó szakasz egyfelől a világ legfelségesebb panorámáját nyújtó kikötő várost mutatja be, másfelől az annak szomszédságában eltemetett halottak városába, s e réven 2000 éves múltba varázsol vissza bennünket. Az előbbi nyújtott pihenőt Odysseusnak, hazát szerző révet Aeneasnak; egyik halmán, sötét olajfák illatos hüsében, pihennek a hagyomány szerint a »mantuai hattyú« hamvai. Pompeji ama borzasztó katasztrófa színhelye volt, mely e virágzó déiitáliai várost Kr. e. 79-ben aug. 23-ának déli óráiban rettentő rohanással érte s annak 20,000-nyi lakosságát hamu- és lávasírba temette. Itt a szerző ifjabb Pliniust szólaltatja meg, kinek — mint szemtanúnak — előadása megrendítően festi ez istenítélet borzalmait. A tüzes kőeső, — mely ellen a menekülők fejökre kötött vánkosokkal védekeztek — a fényes reggel hirtelen beállott koromsötét éjszaka, a háborgó tenger, a mint a szörnyeket a partra hányja, a moraj, zúgás, üvöltés és jajkiáltás egybevegyülése, mindez sokkal ismeretesebb, hogysem itt újra kellene mondanom. Az eltemetett város egykor boldog életének s rendkívül fontosságú, derült színezetű művészetének vázlata zárja be ez érdekes úti rajzot, melynek egyetlen hibája szerintem az, hogy egyes részei a Debreceni Protestáns Lap helyi érdekű szerény keretében jelentek meg, holott szélesebb körű elterjedést is érdemelnének. A világos előadású, szép és magyaros stílusú, tanulságos munkácskát ajánlom a régi klasszikus világ ismerőinek s az ismerni szándékozóknak szives figyelmébe. J)r. V. B. BELMISSZIÓ. A Lorántffy Zsuzsanna-egyesület köréből. Elnöki jelentés az egyesület április-május havi működéséről. Tisztelt Tagtársak! Mostani összejövetelünknél sajnos, csak kevés jelenteni valóm van. Márciusi közgyűlésünk óta, fájdalom nem dicsekedhetünk valami nagyobb tevékenységgel ; sőt újabb tagok belépése által, valami nagyobbfokú érdeklődést körünkön kívül sem voltunk szerencsések tapasztalni, pedig mindkettőre oly igen nagy szükségünk volna, hogy terveinket, csak kisebb részben is, megvalósíthassuk. Ezen felbuzdulásra pedig annál biztosabban számítottunk, minthogy azóta nyomattuk ki évi jelentésünket 200 példányban, melyből körülbeiül 120-at már szét is küldtünk, részint a tagoknak, részint ismerőseinknek és barátainknak. Azért a tisztelt tagokhoz azon szives felhívást intézem az egyesület érdekéből, vegyenek még át a megmaradt példányokból és terjesszék azokat minél szélesebb körben, hogy az Úr áldásától kisérve, minél gazdagabb segélyforrásokat nyissunk egyesületünk számára. Újabban csakis egy alapítóval, özv. gróf Teleki Sándorné úrhölgy személyében és néhány rendes taggal gyarapodott egyesületünk. Reméljük azonban, hogy a jövőben többen fognak körünkbe lépni. Egyébként egyesületünk életéből a következőket kívánom felemlíteni: Pappszász Lajosné úrnő, a választmányba való beválasztásáért, köszönetet mond. Pénzsegélyben a következők részesültek: 1. Miczu Mária 3 frt, 2. Kálmán Károly, ki egy ízben már részesült segélyben 3 frt, 3. özv. Hoffmann Ferenczné vid. kánt. özv. 5 frt, 4. Véber Katalin beteg özv. lakatosné három gyermeke 2 frt, 5. Szabó-árvák 6 frt. Összesen 19 frt. Ruházatot kaptak: Özvegy Weber Katalin három gyermeke egy-egy öltözet ruhát és cipőt, Kisdózsa Feri egy inget. A mult alkalommal említett és bemutatott Szabó gyermekek ügyében annyiban változás állott be, hogy atyjuk is elhalt az őrültek házában. Továbbá nem helyezhettük el őket Pakson, mint szándékunk volt, mert a főváros, mely részökre fejenkint havi 6 frt tápdíjat utalványozott, ezt azon feltételhez köti, hogy Budapesten maradjanak. így tehát egyelőre nénjöknél vannak, ki őket eddig is önfeláldozó hűséggel gondozta s a kinek az egyesület segélyt és támogatást helyezett kilátásba, ha nevelésökrő! ezentúl is gondoskodik. Egyesületünk 150 újtestamentumot osztott ki és pedig 100 ref. és 50 ágost. hitvallású szegény iskolás gyermekek közt. A lelkészekhez intézett felhívás folytán, ketten küldtek be címeket, falujokbeli itt szolgáló leányokra vonatkozólag, kiket Rontovicsné kedves tagtársunk volt szives felkeresni. A ki felkérésemre, szokott buzgóságával vállal-