Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1895 (38. évfolyam, 1-52. szám)

1895-06-06 / 23. szám

PROTESTAN EGYHÁZI ÉS ISKOLAI LAP. Szerkesztőség: IX. kerillet. Pipa-utca 33. szám, hová a kéziratok cimzendök. Kiadó-hivatal: Hornyánszky Viktor leönyvkereskedése (Akadémia bérháza), hová az elöfiz. éa hirdet, díjak intézendök. Felelős szerkesztő és laptulajdonos SZŐTS FARKAS. Kiadja: HORNYÁNSZKY VTKTOIÍ. Megjelenik minden csütörtüköu. Előfizetési ára : Félévre: 4 frt 50 kr; egész évre : 9 frt. ügyes szám ára 30 kr. A bűn láncszemei. Herbert Spencer egyik legnevezetesebb művében azt a tételt, hogy az ismertet az ismeretlen magyarázza, a következő példával illusztrálja. Valaki, a mint a szabadban sétál, észreveszi, hogy egy helyen a fű nagyon különös módon mozog s nem úgy, mint máshol, a hol a szellő lengeti. A fű mozgása az ismert tény ; hogy mi mozgatja a füvet, azt az első pillanatban még nem tudj a az ember. Oda megy azonban a kérdéses helyre s látja, hogy ott egy madár — fogoly vagy mi — vergődik, A fű mozgását tehát a madár vergődése magyarázza, a madár vergődését az a körülmény, hogy súlyosan meg van sebesítve, e körülmény ismét a vadász fegyverére s az állati test szervezetére utal és így tovább. Utoljára is Herbert Spencer a nagy ismeretlenben vész el, a mely az ismert világot körülveszi, a melyet egészen soha meg nem hódíthatunk s épen azért tudományos ismereteink mindörökké relativek maradnak. Hagyjuk Herbert Spencert az ő okoskodásaival s különösen azzal a nagy tévedésével, a melybe akkor esik, a mikor az Istent is nagy megismerhetetlennek nyilvánítja, a kit Herbert Spencer szerint csak úgy a megismerhető világ mögött, a dolgok láncolata elején találhatunk, ha ugyan egyáltalán létezik. Vegyük ki azonban az ő érdekes fejtegetéseiből azt a nagy fontosságú és kétségbevonhatatlan igazságot, hogy egy önmagában egészen jelentéktelennek látszó tény is az okok egész hatalmas láncolatára utal. Keressük ezúttal a bűn láncszemeit. * * * Pünkösd vasárnapján estefelé úgy 6 óra tájban a főváros valamelyik népes utcájába jutottam. Hogy miért mondom meg még az óráját is a velem történt dolgoknak, az mindjárt ki fog tűnni. Valami vallásos összejövetelre siettem. Lelkem magasztos gondolatokkal volt tele. Egyszerre csak egy pálinkás bolt elé kerültem. Betekintettem s a borzasztó látvány, mely elibém tárult, szinte lebilincselt, úgy hogy pár pillanatra megálltam. Ott itták a pálinkát liter számra a bűn szerencsétlen áldozatai. Egynémelyiken még alig látszott meg, a másik már dülöngött, míg többen ott feküdtek, fejőket a piszkos asztalokra hajtva, rongyos, szennyes ruhában, sápadt arccal, részegen, eszméletlenül. A mint irtózva néztem ez elaljasodott szerencsétleneket, mellettem egy sereg nő haladt el. Arcuk, rikító viseletük s különösen beszélgetésük, mely voltakép durva kiáltozás volt: mind arra vallottak, hogy bukott nők, a nyugati társadalom párjái. Pünkösd vasárnapján nem igen látszott felhő az égen, ele nekem úgy tetszett, mintha a főváros szépségét, dicsőségét mégis valami sötét árny homályosította volna el. Eszembe jutott, hogy azok a nők és férfiak mind olyan kedves, szeretett, mosolygó, gőgicsélő csecsemők voltak valaha, a milyenekre a felületes vizsgálódók azt szokták mondani, hogy: ezek még ártatlanok. Eszembe jutott azután, hogy a lelkökben szunnyadó bűnös erők leküzdésére, nem jött segélyökre senki. Talán már az atyák és anyák is hasonló bűnök rabjai voltak. Talán itt-ott hallottak egy-egy erkölcsi tanítást. Ha iskolába jártak, ott egy sereg tiltó és parancsoló szabályt vertek fejőkbe, a mivel ők még akkor nem gondoltak. Mikor aztán felserdültek, a mikor a durva, aljas bűnök csábítgatták őket, a mikor a legerélyesebb segítségre lett volna szükségök, akkor sem pap, sem levita, sem emberbarát, sem hazafi, sem tudós sociologus, sem jótékony uri nő nem könyörült rajtok. Az úgynevezett becsületes társadalom adott nekik súlyos munkát, mely lekötötte őket napokon, heteken, sőt hónapokon át, a nélkül, hogy boldogoknak érezhették volna magukat csak egy pillanatra is; adott nekik kevés napszámot, mely arra elég volt, hogy életöket tengessék, míg a munka tart, de azonnal a szükségnek, nyo-