Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1895 (38. évfolyam, 1-52. szám)

1895-01-10 / 2. szám

séges növény virága kinyílt, pár óra múlva aztán el is hervadt, de magával vitte a tudós tanár egészségét, ép oly hamar elhervadt az is. Nagy meghűlése a déli hőmérsékre fűtött, pálmaházból kiléptekor rohamossá tette baját s ki karácsonykor akart szabadságidőt venni, karácsony napján örökre megszabadult az élet összes szenvedéseitől. Mert a szenvedésekből is kivette osztályrészét, mint mindenki, ki a realizmus jelen korában mindig igazságos és korrekt akar lenni. A kor jelenlegi iránya szenvedéseket halmoz az intransigens emberre, ki az általános jellemtelenség ellenében tisztán meg akarja meggyőződését és lelke tisztaságát őrizni. Somogyi Rudolfnak ez volt egész élete törekvése, ezért meg kellett szenvednie s kik előtt koronként megnyilatkozott, azok tudják, mily férfias lélekkel viselte azokat a szenvedéseket, melyek neki oly igen fájtak. Sokszor tették ezek őt végtelen keserűvé, sokszor volt, hogy gyűlölte az emberarcot, nem fogadta az üdvözletet, hanem futott mindenki elől. Az élet olykor elsötétült előtte s a kik láttuk, féltettük ilyenkor vagy lelke vagy teste épségét, ismerve az ő határozott jellemét és saját élete nem becsülését. Betegségének első jelentkezése azonban engesztelékenynyé tette őt s mintegy maga kereste azt, hogy nvájasságával, szíves előzékenységével feledtesse a sötét napokat környezete emlékében s elhunytával — melyet előre látott — mindenki előtt a kibékült s az örök elemekbe olvadni készülő nemes léleknek emléke maradjon meg. letet, mely erejéből sem az idő, sem a körülmények hatalma alatt nem veszít. »Nem voltál Te az az ember, kinek nyájas arcára felmelegül szívünk és szeretetteljes vallomásra nyílik, a Te komoly külsőd és kimért lényed nem pillanatnyi bizalmat, de a csalódást nem ismerő, egész életen át tartó nagyrabecsülést vívta ki, s a ki egyszer megszorította a férfias jobbodat, érezte e kézszorításban a jégburok alatt is a hőn dobogó, érző szívet, érezte, hogy igaz jellem zárához jutott közelebb, érezte, hogy nemesebb lett, mert valódi férfi barátságát nyerte meg. »E törhetlen jellemednek estél elég korai áldozatául' mert nem akartál pihenni, nem akartad azt a nyugalmat megadni magadnak, mely az erőt újra megacélozza. »Majd karácsonykor pihenek, akkor veszek szabadságot* mondottad az ősz elején, mikor mi, kik bajodat láttuk, egyesítők kérelmünket, hogy nyugalomra bírjunk. A karácsony első napja eljött és hajnala örök nyugalmat, örök szabadságot adott neked. Jós szavad betelt, de nem így gondoltuk azt; most már örökre pihensz és nemes alakod eltörlődik a szétömlő porral, mely ércjellemedhez méltó érckoporsódat tölti be. A szigorú tanár eltűnt tanítványai elől és ezek sírva állanak koporsója körül. De él az igazságos férfi, a megvesztegethetlen jellem emléke az ő szivükben. s a mi lelkünkben s áldásunk kisér örök pihenésed helyére, mert te jó és igaz valál«. Kacziány Géza. Hadd foglaljanak itt helyet még azok a búcsúszavak, melyeket tanártársaim megbízásából a dec. 27-én tartott temetésen az egyházi szertartás után elmondottam. Röviden jellemzik az embert és tanárt, a mint azt egykori tanítványa és tanártársa látta. »Hadd állítsalak meg még egy pillanatra, mielőtt örök utadra indulnál, hogy elbúcsúzhassam Tőled, tanítványaid és társaid nevében, elhunyt kartársunk és barátunk; vidd magaddal örök nyugalmad helyére áldásunk szavát. Több mint három évtizeden át lankadatlan buzgalmú, a kötelességteljesítésben páratlan, szinte emberfeletti pontosságú tanár, Te, ki egész életedet, alig zsendült ifjúságodtól kezdve ez egy intézetnek s azon egy célnak szentelted, mely ez iskola kebelében egy szilárd testületté olvaszt bennünket, a koporsód körül bánattal állókat, nyugodj' meg annyi fáradalmad, annyi lázas munkád után, mert a kis tanintézetből, melynek hazánk legsúlyosabb korszakában szentelted egész férfikorod tevékenységét, hatalmas, nagy népességű iskola s művelődésünk történetében jelentékeny szereplő vált. a Te munkád, a Te életed nem volt áldástalan. »Sorsod megtagadta Tőled azt, hogy szerető család, hű hitves és ragaszkodó gyermekek körében lelj enyhülést sok félreértéssel, sok keserűséggel járó pályád alatt. Te összes szeretetedet mások gyermekeire vitted át, mások gyermekeinek lettél szigorú, de szerető, látszólag rideg, de igazságos atyja. Sokszor lett volna alkalmad kényelmesebb, gazdagabb javadalmazású, nyugalmasabb pályára lépni át, mert páratlan munkaerődet és pontosságodat méltán irigyelték intézetünktől, Te megmaradtál a gyermekek között, kiknek vidám arca. ragyogó szemei és élettől, boldogságtól duzzadó lénye kárpótolt a Neked nem jutott családi örömök hiányaért, Te a miénk s a gyermekeké maradtál. *Két emberöltőt neveltél ez intézetben a hazának, első tanítványaid gyermekei is ma már nagyrészt férfiak, kik lelkükben egészben Őrizték meg irántad azt a tiszte-IRODALOM. ** A magyar nemzet története című tíz kötetes s az Athenaeum kiadásában megjelenő nagy munkának (millenniumi kiadás) 7-ilt füzete most hagyta el a sajtót. Ez a 7-ik füzet Marezali Henrik, Vezérek kora (első) kötetének folytatása. Az V. fejezet, Kalandozások a görög birodalomban, ebben a füzetben nyer befejezést és következik a VI. fejezet, melynek címe A nemzet átalakulása a kalandozások korában. Ezután megkezdődik A vezérek korának negyedik könyve, melynek főcíme: A fejedelemség átalakulása és a következő fejezetekre oszlik u. m. 1. fejezet: Géza fejedelemsége: II. fejezet: A térítés kezdete, melynek folytatása aztán a jövő héten megjelenő nyolcadik füzetre megy át. Ezt a füzetet is igen érdekes képek díszítik. Mint díszes műmelléklet van a füzethez csatolva Esztergom látképe Dörre Tivadar jeles rajzoló eredeti felvétele után, pompás fénynyomatban előállítva és Szent István király ősrégi arcképe Turóci krónikájának brünni kiadásából. A szöveg közé szintén sok érdekes kép van nyomatva. Egyes füzet ára 30 kr. Előfizetés negyedévre (12 füzet) 3 frt 60 kr., félévre (24 füzet) 7 frt 20 kr. Kapható minden hazai könyvkereskedésben. ** A világ vallásai cím alatt, az » Unitárius Kis Könyvtár« 58—64. füzeteként Derzsi Károly budapesti unitárius lelkész szerkesztésében Jenkin Lloyd Jones után érdekes munkácska jelent meg. Az angol szerző a 109 lapra terjedő könyvecskében sajátos eredetiséggel és szellemesen szól: I. Mózesről, a héber törvényadóról. II. Zoroasterről, a munka prófétájáról. III. Konficiusról, a politika prófétájáról. IV. Buddháról, Ázsia világosságáról, V. Sokratesről, az ész prófétájáról. VI. Jézusról, a keresztyén vallás alapítójáról. VII. Mohammedről, Arábia prófétájáról. A könyv céljára kellő világot vetnek szerző