Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1895 (38. évfolyam, 1-52. szám)

1895-05-02 / 18. szám

keresztyénség szelíden fogadta a keresztyén vallás bűneinek szánt vágásokat. Az előzékeny közeledés, melyet a keresztyén vallás a nem keresztyén képviselők iránt tanúsított, nem a gyengeség jele volt, hanem igazsága és hatalma tudatának illusztrálása. Jól teszszük, ha visszaemlékezünk arra, hogy »a keresztyénség képviselői« oly igazságtalanok és kegyetlenek voltak a múltban a régi keleti vallások iránt, hogy > bármily nagy udvariasság vagy elismerés nem volna elég jóvátevés*. Alig van esemény, mely oly nagy és rokonszenves érdeklődést keltett volna az összehasonlító vallástudományban, »ebben a legmagasabb tudományban, melynek az emberi elme erejét szentelheti*. E közvetlen szemlélet életet és valóságot adott a pogány vallásokról uralkodó határozatlan fogalmaknak. E tárgyak tudományos fejtegetését a legkevesebbre vonták össze, s a tudósok most hálásak, hogy a parlament oly általános érdeklődést keltett fel a tanult emberek részéről. A chicagói napi sajtó, mely 17 nap, míg a kongresszus ülései tartottak, naponta 5—5 oldalt engedett át a parlamentnek, s a többi országok vallási sajtója milliókhoz juttatta el az itt elhangzott fontos beszédeket. Még maradandóbb irodalmi hatásuk volt a tárgyalások több kötetre terjedő naplóinak, melyek százezernél több példányban keltek el s melyek nemcsak nagy könyvtárakba, tudósok vagy prédikátorok kezébe, hanem hat világrész gondolkodó laikus embereinek otthonába is behatoltak. A parlamentről sok száz felolvasást tartottak a világ minden részeiben. Bonet-Maury G. tanár, ki ügyesen képviselte Chicagóban a francia szabadelvű protestantismust, gyakran beszélt Franciaországban a gyűlésről. Hyacinth atya ékesszóló hangja többször magasztalta a kongresszus magas terveit. D'Alviella Goblet gróf felolvasott róla a társadalmi tudományok iskolájában, mely a brüsszeli egyetemhez van csatolva s Müller Miksa tanár szintén megbeszélés tárgyává tette Oxfordban a vallási parlamentet. Bostonban, Cook József, hat beszédben hősiesen védte a parlamentet az orthodoxia támadásai ellen. Gyakori megvitatás tárgya volt a gyűlés az amerikai kollégiumokban és vallásos összejöveteleken. Franciaországban több mint húsz szónok beszélt a parlamentről egy vallási kongreszszuson. A parlament visszhangjai közt figyelemre méltó a nemrég Chicagóban tartott»szabadelvű kongresszuson* kívül az az indítvány, hogy egy második parlamentet tartsanak Benaresben, mely ügyben Dharmapala már tanácskozott e régi és szent város maharadzsájával s az a terv, mely szintén készülőben van, hogy a XX. század megnyitásán Jeruzsálemben egy világ-vallásparlamentet tartsanak. Az első vallási világ-kongresszus egyik első gj ümölcse volt Haskell E. Karolina asszony húszezer dolláros adománya, hogy azzal egy tanszéket alapítsanak a chicagói egyetemen az összehasonlító vallástudomány számára. Ezt követte Haskell asszony egy másik 100 ezer dolláros adománya, hogy azzal az egyetem a semi tanszak mellett egy keleti műzeumot, abba olvasó szobákat gyűjteményeket stb. építsenek. Azután egy elsőrangú angol tudós indítványa, hogy egy megbízható és erdekes kézikönyvet csináljanak az összehasonlító vallástudományról, mely a vasárnapi iskolákban adandó az ifjúságnak. Továbbá egy vallásismertető társulat alakult dr. Carus Pál elnöklete alatt, hogy folytassa a művet, a világ nagy vallásainak rokonszenves és kölcsönös megértését. Manapság már ha magasabb értékre akar igényt tartani, minden tudománynak összehasonlítónak kell lennie. S némely keresztyén tudósok még sem akarják belátni, hogy a keresztyénség legerősebb bizonyítékait az összehasonlító vallástudományból szerezhetjük meg, épp úgy, mint sokak szerint a csodák összehasonlító története legjobb védelme a bibliai jelenéseknek és kinyilatkoztatásoknak. Ha a keresztyénség »az egyetlen vallás, mely minden viszonyok között megáll*, akkor nagyszerű alkalma van úgy a tudományos kollégiumokban, mint a hittérítés mezejéti, hogy tényekkel védje magát. Apostolainak rokonszenvre és tudásra van szükségök a világ többi vallásaival szemben. A parlament bizonyos mértékben megfelelt e követelményeknek, s a hol nem tehette, mert kétségkívül, néhány keleti vallás nem volt elég híven és pontosan bemutatva, legalább további jóindulatú kutatásra ösztönözte az érdekelteket. A keletiekre, kik a parlamentben részt vettek, mély benyomást tett az a testvériesség és keresztyén szeretet, mely őket odahívta, vendégszeretettel fogadta, szabad szólást engedett nekik, s a keresztyénség iránti legélesebb kritikájukat is szívesen fogadta. Hirai, az ékesszóló buddhista tudós, mondá nekem midőn Japánba indult: »Ugy megyek vissza, mint keresztyén, a mi alatt azt értem, hogy a keresztyénség oly vallás, melynek megtelepítését Japánban örömmel látom. Csak ne avatkozzanak a keresztyén hittérítők nemzeti szokásainkba, s hazafias ünnepeinkbe. Engem elragadott Amerika, s különösen vallási türelmessége. Azt hittem, hogy mielőtt bevégzem beszédemet, a Japánban honos hamis keresztyénség kritizálását, lerántanak az emelvényről. De lelkesedéssel fogadtak*. Gandhi, a keresztyén hittérítés bírálója azt mondá: »az amerikai kereszíyénséget szeretem, az valamivel jobb, mint az, a mit Indiában rendesen látunk«. A shintoismus főpapja, Shibata R. s a buddhista püspök Ashitsu Zitzusen hálás lelkesedéssel írnak amerikai fogadta' ásukról. A nemzetközi barátság, mit az 1893-iki kongresszus kötött, érdekes adalék a nemzetközi békéhez, míg a felekezetközi jóakarat kézzelfogható segítsége az összehasonlító vallástudománynak. A keleti vallásokról elterjedt némely előítéletet módosítva, a parlament új és humánus érdeklődést kelt. fel a külföldi missziók iránt, midőn a pogány vallásalakokat millió elme előtt igazabbá és határozottabbá tette, s midőn megmutatta a keresztyéneknek, hogy ezek a hitek nem épen haldoklók, habár kevés életadó befolyást gyakorolnak hozzátartozóikra; midőn a keresztyén világ elé helyezte azt a roppant feladatot, mely reá várakozik; midőn megtanított arra, hogy a jövőben több értelemmel és nagyobb rokonszenvvel szélesebb körű és gyorsabb hódítást kellene tenni a nem-keresztvén népek között. A parlament hatása érezhető volt már azon a nagyszerű misszionárius kongresszuson, mely a parlamentet követte, s melyen a vallási türelmességnek és jóindulatnak új hangját lehetett, észrevenni. A keresztyénségnek ma arra van szüksége, hogy meggondolja és szivére vegye azokat az igazságokat, melyeket Candlin lelkész a parlamentben tartott nagy beszédében mondott, hogy t. i. a keresztyénség terjesztésében nemcsak a keresztyén eszme szigorú egységét kell szem előtt tartanunk, hanem a más vallásokhoz való rokonszenves közeledését is; hogy eszébe vegye azt a nagy igazságot, melyet Jowett tanár a parlamentben ekként fejezett ki: »A keresztyénség dicsősége nem abban áll, hogy minden más vallástól a lehető legnagyobb mértékben különbözik, hanem abban, hogy a többieknek tökélyre jutása és megvalósulása*. Miként a judaizmus és a keresztyénség ki van egyeztetve a Héberekhez írott levélben, így a buddhizmus és a keresztyénség, a hinduizmus és a keresztyénség, a confucianizmus és a keresztyénség, az izlam és a keresztyénség még kibékítésre vár olyan magasabb elmék által, kik megmutassák Indiának, Chinának, Japánnak és Arábiának, hogy Jézus Krisztusban